Hogyan született meg az AŽUR?
Baka Rebeka: Zitával már együtt zenéltünk, aztán Zita bátyja (Bakos Attila) jött basszusgitározni. A gitárosunkkal (Miklós Dávid) egy egyetemi gólyatáborban ismerkedtem meg, a dobos (Müller Máté) a barátunk volt, szóval így alakult ki a csapat. Mindenki rendelkezik zenei háttérrel: Attila és én például a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltünk, Dávid Kőbányán tanult, Máté tanároktól vett órákat.
Milyen céllal jelentkeztetek a Hangfoglaló Programra?
Bakos Zita: Számunkra teljesen egyértelmű volt, hogy amikor ott tart a zenekar, hogy meg szeretnénk mutatni magunkat a szakmának és szeretnénk felvenni az első lemezünket, akkor megpróbáljuk. És sikerült, elnyertük a támogatást.
Milyen volt az együttműködés a mentorotokkal, Csontos Noémi Virággal?
B. Z.: Szerencsénk van vele. Végigkíséri a munkafolyamatot és támogat minket, mindig érdeklődik, hogy éppen hogyan állunk, mi van velünk. Bármikor fordulhatunk hozzá kérdéssel, mert segíteni fog.
Kik jelentenek számotokra zenei inspirációt? Hogy jelenik ez meg a dalírásban?
B. R.: Nagyjából mindenhonnan merítünk, eléggé vegyes felvágott a zenei ízlésünk. Én leginkább Amy Winehouseból, az LGT, az Omega és az Illés együttesek zenéiből, meg klasszikus zenéből és jazzből táplálkozom.
B. Z.: A testvéremmel, Attilával (a basszusgitáros) eléggé alterarcok vagyunk, viszont a gitárosunk nagyon szereti a jazzt, Máté, a dobos pedig inkább rockos. Különbözőek vagyunk, de ettől is tud érdekes lenni az a világ, amit ez az öt eltérő ízlésű ember összehoz. Többféleképpen születnek a dalok, többen is írunk zenét. Jön belőlünk, és szeretnénk beletenni a zenekarba. Született már úgy dal, hogy a szöveg volt meg és abból kapott valaki inspirációt. Volt már olyan is, hogy egy teljes demót lehoztunk, és azt kezdtük összerakni. Jammelgetésből is jött már létre dal, tényleg nagyon változatos ez a folyamat.
Mit tartotok a legnagyobb sikereteknek?
B. Z.: Tavaly megnyertük az Öröm a zene tehetségkutató fődíját, amire nagyon büszkék vagyunk. Úgy mentünk oda, hogy kíváncsiak vagyunk, a szakma mit gondol rólunk, hogy visszajelzést kaphassunk. Az, hogy megnyertük, nagyon nagy motiváció. Azt érezzük, hogy érdemes csinálni, még több munkát belefeccölni, és menni tovább, mert jó lehet.
Mennyire szeretnétek hosszútávon zenéléssel foglalkozni?
B. Z.: Szerintem a legtöbben úgy képzeljük el, hogy az életünk nagy része zenéléssel teljen. Elég sok munkát is fektetünk ebbe, mi például Rebekával több helyen is zenélünk, a dobosunk is, basszusgitárosunk is.
B. R.: Próbálkozunk, mert nagyon jó lenne, hogyha a zene lenne a minden. Nyilván van egy csomó dolog, ami érdekel bennünket, de a főcsapás a zene, ami pedig még mellette belefér, az maradhat.
Melyik a kedvenc saját dalotok?
B. Z.: A Nem vagy egyedül különös szerepet tölt be a lelkivilágomban. Az volt az első dalunk, amelyet megírtunk és teljesen máshonnan indult, mint ahova jutott. A szöveg és a zene világát közös nevezőre tudtuk hozni a kezdetekhez képest. Nem kedvenc, mert sokat szeretek, de meghatározó.
B. R.: Nekem a Katica a kedvencem. Az az első dalom, amely szöveggel, dallammal megvolt. Nyilván a hangszerelés nem annyira, de például a dobot egy Amy Winehouse-dalban hallottam és tudtam, hogy kell. Az olyan korszakomban íródott, amely nagyon jó volt. Nehéz, meg utána meg is szenvedtem, de nagyon jó volt benne lenni és az egy elköszönés volt attól a helyzettől. Azt hiszem, szépen elbúcsúztattam.
Hogyan értékelitek a nyári koncertszezont?
B. R.: Játszottunk a Volton, a V4 Fesztiválon, a Veszprémi Utcazene Fesztiválon, az Alterába Fesztiválon, a végén pedig felléptünk a Szigeten. Azt nagyon vártuk. Sikeresnek érezzük a nyarat. Nagy boldogság, hogy ennyi helyre eljutottunk.
B. Z.: Az ősz is egyre inkább körvonalazódik, november 15-én lesz a lemezbemutatónk a Dürer Kertben, arra nagyon készülünk. Közben még Lóciékkal (Lóci játszik) koncertezünk egy előzenekaros pályázat keretében, illetve Müller Péter Sziámi andFriends zenekarral is fogunk játszani ősszel. Megjelent augusztus elején egy három dalból álló EP Piros, és nem kék címmel; ahhoz forgattunk klipeket, de a lemezbemutatóra szeretnénk valamilyen nagyobb volumenű klippel is készülni.
A mindennapi életeteket hogyan tudjátok összeegyeztetni a zenéléssel?
B. Z.: Nagyon sűrű volt a nyár, aminek örülünk, ezért csináljuk. Akkor jó, ha sűrű.
B. R.: Végre a zenéléstől volt sűrű és nem attól, hogy adminisztratív dolgokkal kellett foglalkozni. Az engem nagyon fáraszt. Ez nem felülemelkedett nagyképű valami, csak annyira jól van az ember, ha zenél, hogy utána nem nagyon akar kijönni belőle.
Rendes Vera
