A koncertek, zenés rendezvények a 19. század elejétől igen népszerűek voltak. A több ezer résztvevőt vonzó zenei események az eleinte a szabadban, majd 1885 után az Iparcsarnok hatalmas belső terében rendezett országos dalárdaünnepek voltak.

Katonazenekarok, amatőr dalárdák, jazzbandák, virtuóz cigányprímások és istenített primadonnák – békésen megfért egymás mellett ezerféle zenei stílus. A populáris, szórakoztató zenei produkciók mellett meglepően gyakran rendeztek magas művészi színvonalú előadásokat is a különféle ligeti helyszíneken.

A Városliget zenei életének rangot adó művészek sorát az Európa-szerte ismert Liszt Ferenc nyitotta meg: 1856-ban a Hermina hercegkisasszony, József nádor fiatalon elhunyt leánya emlékére, közadakozásból emelt kápolna felszentelésén lépett fel.

Márványtábla őrzi a templomavató mise vezénylésének emlékét a Hermina-kápolna falán (balra), a jobb oldali képen pedig Liszt Ferenc városligeti fellépése idején, 1856-ban, Wilhelm von Kaulbach festményén  

Az 1890-es években a magyar írók és újságírók Otthon Köre már egész sor rangos résztvevővel rendezett nagyszabású jótékonysági koncertet az Iparcsarnokban. Az ország tűzkárosultjainak megsegítését célul tűző jótékonysági hangversenyén Blaha Lujza és Goldmark Károly is fellépett. Az Ország-Világ című lap azt is hírül adta, hogy „az Iparcsarnokban rendezendő nagy elite-hangversenyen a fővárosban időző arisztokrácia teljes számban lesz jelen. József főherceg őfensége a nagy hangversenyen valószínűleg családjával együtt szintén jelen lesz.”

Egy héttel az elit hangverseny után szabadtéri sétáló koncertet is tartottak az Iparcsarnok előtti korzón, katonazenekarok és cigányzenészek részvételével. Amint a már idézett lap írja: „Balogh Károly, Radics Béla, Rácz Pali, Berkes Béla és Bandi Marci prímások az Otthonban megjelentek és a tűzkárosultak javára készséggel megígérték díjtalan közreműködésüket.

Balra a kor egyik legismertebb bécsi zenésze, Goldmark Károly, jobbra a fővárosi korzó zenepavilonja,
háttérben a rangos hangversenyhelyszínnek számító Iparcsarnokkal

A kezdetben rendkívül népszerű Ős-Budavára egy évtizeddel a mulatónegyed megnyitása után hanyatlásnak indult. Tulajdonosai minden eszközt bevetettek, hogy visszacsalogassák az elpártolt közönséget. Többek között külföldi énekeseket szerződtettek az opera és a musical világából. Az Ország-Világ című lap 1907-ben képes tudósításban adta hírül, hogy „Frederiko Barbalogna olasz operaénekes a milánói Scala-színházból, esténkint nagy sikerrel lép fel Ős-Budavára variéte-szinpadán.” 1908-ban pedig arról jelent meg képes hír a Tolnai Világlapjában, hogy Lillian Hoerlein, Amerika legelső szubrettje az Amerikai Park sztárja, akit 20 ezer korona havi fizetéssel szerződtettek az új nyári mulatóba. Ős-Budavára felett azonban ekkorra már eljárt az idő, csődöt jelentett, és bezárták. Helyét a korszerűbb Amerikai Park, majd az Angol Park vette át.

Frederiko Barbalogna (balra), Lillian Hoerlein szubrett (középen), az Amerikai Park egyik pavilonja (jobbra)  

A Városliget legrangosabb, állandó szimfonikus zenekara az Állatkertben működött 1912-től. Az 1866-ban megnyitott intézményben kezdettől fogva rendeztek szabadtéri koncerteket, eleinte főként katonazenekarok közreműködésével. A főváros tulajdonába került Állatkert 1912-es újranyitásakor megalapította saját szimfonikus zenekarát. Az új együttes első karmesterének a lübecki születésű Wieschendorff Henrik fagottművészt szerződtették a Magyar Királyi Operaházból. Ő állította össze a zenei programot, és az állatkerti hangversenyek többségét személyesen dirigálta. Időnként azonban vendégkarmestereket is meghívott. A neves fellépők közül kiemelkedik egy később világkarriert befutó zenész, aki 1914-ben állt az állatkerti zenepavilon pulpitusára, és közönségsikert arató koncertet adott. Reiner Frigyesnek (1888–1963, külföldön: Fritz Reiner) hívták az ekkor még csak 26 esztendős, rendkívül tehetséges, budapesti születésű művészt. Ez idő tájt a szász királyi udvari opera karmestereként működött Drezdában, később pedig a New York-i Metropolitan Opera karmestereként, a pittsburghi, majd a chicagói szimfonikusok zeneigazgatójaként vált világhírűvé. Bartók Béla utolsó, New York-i pódiumszereplésén is ő vezényelt 1943-ban.

A Székesfővárosi Állatkert szimfonikus zenekara az állatkerti zenepavilonban, (balra), jobbra pedig a világkarriert befutó karmester, Reiner Frigyes 1914-ben, városligeti fellépése idején

Az állatkerti szimfonikusok a háborús idők nehézségei miatt feloszlottak az 1. világháború végére, néhány évnyi szünet után azonban újraéledt a rendszeres városligeti koncertélet. A Székesfővárosi Zenekar 1923-tól rendszeresen fellépett az Állatkertben, majd ingyenes koncerteket adott az Iparcsarnok előtti zenepavilonban is. Rögtön az első évadban félszáz állatkerti szabadtéri hangversenyt tartottak. Tódult a zeneszerető fővárosi közönség. A siker akkora volt, hogy a Magyar Rádió 1924-ben az Állatkertből sugározta első élő koncertközvetítését. A Bor Dezső karnagy által vezetett együttes sok neves szólistát, énekest is kísért a városligeti szabadtéri koncerteken.

Az állatkerti koncertsorozat egyik kiemelkedő eseményére 1927. augusztus 22-én került sor. Ekkor rendezték meg Alpár Gitta (1903–1991) opera- és operetténekes búcsúhangversenyét abból az alkalomból, hogy a művésznő a berlini Staatsoperhez szerződött. Ez alkalommal Verdi Rigoletto című operáját adták elő hangversenyszerűen. A zenekart Ábrányi Emil vezényelte. Az opera énekes előadói Alpár Gitta mellett Antal Károly, Laurisin Lajos, Ábrányi Margit, Lakatos Sándor, Kertész Ödön és Vermes Jenő voltak.

Alpár Gitta énekel 1932-ben, egy németországi szabadtéri koncerten

A sokáig amatőr zenészekből álló Székesfővárosi Zenekar a két világháború közötti években 815 szabadtéri hangversenyt adott a Városligetben. A nyári ingyenes hangversenyek másfél évtizedes sorozata az Iparcsarnok előtti zenepavilonban úttörő kezdeményezésnek számított Budapest zenei életében. A klasszikus zeneirodalom gyöngyszemeit alkalmanként ezrek hallgatták mély csendben, áhítattal.

A Székesfővárosi Zenekar 1933-ban az Iparcsarnok előtti zenepavilonban rendezte fennállásának ezredik hangversenyét (balra), jobbra rádiófelvétel vezénylése közben Ferencsik János, aki ifjú karmesterként rendszeresen fellépett a Városligetben

A ragyogó koncertek mellett a Liget fénykorában rengeteg zenés színdarabot is játszottak a tucatnyi kisebb-nagyobb színházban. A legnépszerűbbek az operett- előadások voltak. Az 1935-től Erdélyi Mihály vezetésével működő Erzsébetvárosi Színházban (az egykori Városligeti Színkör épületében) egy-egy telt házas operett-előadáson 885 néző tapsolt olyan hírességeknek, mint Honthy Hanna, Jávor Pál, Somogyi Nusi, Kiss Manyi, ifj. Latabár Árpád és Latabár Kálmán. A színház 1944. november 30-án tartotta utolsó előadását.

A városligeti színház bejárata az 1930-as években (balra). Jobbra: Jávor Pál volt Honthy Hanna partnere Erdélyi Mihály Legyen úgy, mint régen volt című operettjében.

A 2. világháború bombázásai során a városligeti zenepavilonok és jórészt a színházak is megsemmisültek. A háború után az Állatkertben szabadtéri színpadot építettek a zenepavilon helyett, ám a működtetése nem volt gazdaságos. A zenei előadások az 1950-es években megszűntek, az állatkerti színpadot lebontották.

Több évtizedes szünet után, a 90-es évek közepén a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje bizonyította, hogy van létjogosultsága a városligeti hangversenyéletnek. 2002 óta rendeznek itt ismét rendszeresen szabadtéri zenei programokat, Zenés állatkerti esték címmel.

Lovas Dániel teljes írása a Liget.Budapest oldalon olvasható.