Noel Carroll könyvében a horror-fantasztikum esztétikáját vizsgálta különféle művészeti ágakban, többek között az irodalomban és a filmben. A horror filozófiája Carroll szövegének hét legfontosabb tétele köré épül és minden fejezethez egy-egy szövegrész tartozik. A hét epizódot szétbontva, installációként vagy egyben is le lehet majd vetíteni élő zene kíséretében – mondta el Lichter Péter, hozzátéve: a film zenéjét Horváth Ádám Márton szerzi.

Már elkészült az első három epizód (A horror etimológiája, Érzelmek a horrorban, A horror földrajza), a maradék négy fejezet közül az egyik a szörnyetegjelenséggel foglalkozik, a befejező tétel pedig a paradoxonról fog szólni. A rendező elárulta, hogy a többi fejezetet még készítik, Carroll szövegéből ők maguk hozzák létre az etapokat, és terveik szerint a filmet jövő tavaszra fejezik be.

Kiemelte, hogy mindketten filmelméletet tanultak, szeretik a horrorfilmeket és sikerült megszerezniük két nyolcvanas évekbeli horrorklasszikus, a Rémálom az Elm utcában, valamint a Rémálom az Elm utcában 2.: Freddy bosszúja című filmek 35 milliméteres teljes kópiáját, ezért döntöttek úgy, hogy Noel Carroll esztétikai írását dolgozzák fel. Több száz kézzel festett celluloidtekercset használnak fel a filmhez, a filmszalagokat különféle módszerekkel roncsolják – többek között kézzel ráfestenek, karcolják, gyümölcsökkel rohasztják vagy több hétre a föld alá ássák.

Máté Bori elmondta, hogy a kópiák roncsolásához a színeket tudatosan választják ki, de alapvetően nagy benne a véletlenségi faktor: az így létrejövő organikus formák sokkal izgalmasabbak lesznek. A megroncsolt filmszalagokat kockánként újra lefotózzák, a digitális képeket pedig szoftverrel újravágják.   

Noel Carroll ahhoz az amerikai filmesztéta-filozófus generációhoz tartozik, akik az 1970-es, 1980-as években robbantak be, és sokkal természettudományosabb hozzáállást honosítottak meg a filmesztétikában. Annak ellenére, hogy már az 1910-as években is megjelentek horrorfilmek, az akadémiai közeg Amerikában viszonylag lassan, az 1980-as évekre kezdett komolyan foglalkozni a zsánerfilm-elmélettel. A horror mindig lenézett műfaj volt a exploitation film és trash filmek határmezsgyéjén. Emiatt robbant nagyot annak idején Carroll munkája, amely hideg és pontos természettudományos keretbe helyezte a zsánert, körkörösen járta körbe a műfajt, az irodalomelmélettől közelítve jutott el a filmhez.