„A koncert olyan esemény, ahol zenék randevúznak egymással. Egyetlen darabot meghallgatni és aztán távozni éppen emiatt nem érdemes, hiszen a koncert az én szememben műalkotás, ami mindig egyedi” – vallja Keller András főzeneigazgató, aki a kivételes programot összeállította a Concerto Budapest közönsége számára.
A hangzás és hangszínek játéka
A koncertet Zimmermann Photoptosis című művének magyarországi bemutatója nyitja meg. A görög eredetű cím, amely a fény beesésére és a színek változására utal, Zimmermann kompozíciójában a hangok és hangszínek lenyűgöző játéka révén nyer új értelmet. Az 1968-ban született szerzemény az életmű központi darabja, amelyet a gelsenkircheni színház monokróm falfelületei ihlettek, zenei nyelve pedig a 20. századi modernizmus erőteljes és kontrasztos eszköztárát vonultatja fel.
A virtuozitás és mélység találkozása
A zenei est második darabja Liszt Ferenc lírai és drámai elemekkel átszőtt A-dúr zongoraversenye, amely „concert symphonique” megnevezésével már keletkezése idején is utalt szimfonikus jellegére. „Meggyőződésem szerint Liszt nincs a megfelelő helyén kezelve” – nyilatkozta az est szólistája, Várjon Dénes, Kossuth-díjas zongoraművész. „Én is előszeretettel játszom az egyébként magasrendű, virtuóz darabjait, de sokan ma is csak olcsó magamutogatást látnak ezekben a művekben. Még mindig rehabilitálni kell őt, és bebizonyítani, hogy meghatározó személyiségű, gondolkodó ember volt, akinek zenetörténeti jelentősége is felbecsülhetetlen, mivel óriási hatása volt az őt követő zeneszerző-generációkra. Ebben persze mi, zongoristák is bűnösek vagyunk, hiszen
Pedig sokkal titokzatosabb és sokkal több felfedeznivaló van a műveiben, mint első ránézésre gondolnánk.”
Mahler és az emberi lét nagy kérdései
A koncertet Gustav Mahler egyik legkülönlegesebb műve, a Dal a Földről koronázza meg. A zenetörténetben különleges helyet elfoglaló darab egyszerre viseli magán a szimfónia és a zenekari dalciklus jellegzetességeit, és megalkotása során Mahler tudatosan kerülte a kilencedik szimfónia címkéjét, félt ugyanis attól az „átoktól”, amely több zeneszerző számára is végzetesnek bizonyult. A mű örök kérdéseket feszeget: az élet és a halál kettősségét, az emberi lét mulandóságát és a földi szépségek iránt érzett vágyakozást. A monumentális mű most Vörös Szilvia és Bernhard Berchtold közreműködésével szólal meg.
