perticsflora_portre


Kivételes tehetségedet jelzi, hogy a Zsolnay Negyed Kemence Galériájában már rendeztél önálló kiállítást. Milyen munkákat mutattál be?

A Kemence Galériában kizárólag hímzett munkákat állítottam ki. Nagyon örültem a lehetőségnek, hiszen a galériát ? ahogyan a neve is mutatja ? egy régi kemencéből alakították ki, így egy különleges tér jött létre, amelybe jól beleillettek a munkáim. Ráadásul többféle installálási módot is kipróbálhattam itt: egyes vásznakat a hagyományos táblaképek mintájára feszítettem fel, a nagyobb textileket, hímzett pulóvereket lehetőségem volt a térbe lógatni. Ami a témát illeti: egy, már korábban megkezdett sorozatból válogattam, amelynek témája az emberi test absztrakt és figuratív elemekkel való megjelenítése.

Érdekes, hogy festőművészként a hímzéssel vegyíted képeidet. Miként egészítik ki a fonallal készült formák a festékecsettel felvitt mintákat, és miért éppen ezeket alkalmazod egymás mellett?

Nagyon érdekel, hogy ez a két, egymástól meglehetősen eltérő technika miként működik együtt egy képen. A hímzést eleinte rajzok átirataként alkalmaztam. A vonalrajzok, illetve a hímzőfonal sajátos jellege kezdett foglalkoztatni, ebből indult az egész. Ezután az kezdett érdekelni, miként lehetne a festészet és a hímzés kapcsolatát megteremteni. Az, hogy a két technika hogyan képes együttműködni, kifejezett kihívást jelent számomra. Többféle módon is igyekszem megközelíteni a témát: kísérletezem a növényi textilfestéssel, másrészt olyan kompozíciókat keresek, amelyekben a hímzés és a festészet kiegészítik egymást. Célom, hogy az egyes műfajok és technikák ne öncélúan, hanem a befogadást segítve, egymást támogatva, adekvát módon szerepeljenek a képeken.

 

És ha már itt tartunk, miért éppen a hímzés? Nem egy szokványos technika ez.

Több dolog miatt is nagyon szeretem ezt a technikát. Egyrészt kifejezetten aprólékos, meditatív folyamat. A végeredmény tapintható jellege, finom térbelisége az egyik legizgalmasabb tulajdonsága számomra. Szeretek eljátszani a gondolattal, hogy a hímzőfonal egy térbeli vonal, amivel gyakorlatilag háromdimenziós rajzot készítek. Sokat kísérletezem azzal, hogy a technika korlátait hogyan lehet legyőzni, mi mindenre alkalmas valójában ez a képalkotási módszer. A kivitelezés mellett legalább ennyire érdekel az is, hogy milyen témákat vet fel maga a hímzés.

perticsflora04_msolat

 

Milyen témák ihletnek meg, össze lehet-e foglalni eddigi munkásságodat a tematikája alapján?

Munkáimban absztrakt és figurális elemek vegyítésével az emberi testtel foglalkozom. Organikus, zoomorf formák és az emberi test sematikus képeinek ötvözésével olyan kompozíciók létrehozására törekszem, amelyek asszociatív módon az emberi szervezet funkcióira, sérülékenységére reflektálnak. A téma megfelelő ábrázolásához annak intim jellege miatt kifejezőnek tartom a hímzést, hiszen egyszerre hordozza magában a sebezhetőség és az állandóság érzetét.

Tavaly végeztél a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festőművész szakán. Miként értékeled az ottani képzés színvonalát?

A festőművész szakon két éve végeztem a Pécsi Tudományegyetemen, tavaly képzőművésztanár-szakon diplomáztam ugyanitt, idén pedig felvételt nyertem a Doktori Iskolába. Úgy gondolom, rengeteget köszönhetek az egyetemnek. Mesterem és témavezetőm a graduális képzésen és a doktori iskolában egyaránt Ernszt András.

 

A rólad és művészetedről talált információk szerint rendszeresen kitűnsz versenyeken, megméretéseken. Megnyerted a Pusszáni Nemzeti Tudományos Múzeum díját a IV. dél-koreai bio-art nemzetközi versenyen, 2015 decemberében pedig a Diákhitel Központ Képző Pályázatán voltál első helyezett az egyik olajfestményed. Mit jelentenek ezek az elismerések a számodra?

Nagyon sokat jelentenek ezek a visszajelzések. Például a bio-art pályázata volt az első, ahol hímzésemet díjazták, ez mérföldkőnek számít az életemben. Fontosnak tartom, hogy nemzetközi megméretésen, teljesen elfogulatlan, objektív zsűri értékelte a munkámat, és annak ellenére, hogy nem hagyományos festészeti műfajban készült képpel pályáztam, a munkám versenyképesnek bizonyult. Ráadásul annak a sorozatnak volt ez az egyik első darabja, amelyen azóta is dolgozom. Persze az eredeti koncepció azóta sokat változott, de az alapvetések megmaradtak, és minden egyes új kép elkezdése előtt motivációt jelent visszagondolni erre a kezdeti sikerre.

_D0A1141_Copy

 

Idén ősszel pedig az NKA Fesztiválhajón mutatkoztál be. Miért éppen az ott kiállított művet választottad a képeid közül, és mit jelentett egy olyan közegben kiállítani, ahol a 25 éves művészek munkáit állították ki?

Mivel idén leszek 25 éves, testhezállónak éreztem a pályázati felhívást. Nem volt műfaji megkötés, és éppen két olyan képen dolgoztam, amelyek a festészet, a rajz és a hímzés határterületén mozognak. Egy nagyobb sorozat darabjai ezek is, de formailag külön egységet alkotnak egymással. Úgy gondoltam, szívesen kiállítanám együtt ezt a két új képet. Kíváncsi voltam, hogyan működnek együtt egy nem kifejezetten hagyományos kiállítótérben, illetve a többiek munkáival.

Az NKA Fesztiválhajóján arról beszélgettünk több kortársaddal, mennyire nehéz érvényesülni ebben a szakmában, főleg fiatal alkotóként. Mit gondolsz te erről?

Valóban nem egyszerű, de ez nem ért váratlanul. Már, amikor felvételiztem a festőművész szakra, tisztában voltam vele, hogy nem egy könnyű pályát választok. Szerencsére sok pozitív példát látok a közvetlen környezetemben arra, hogyan lehet fiatal képzőművészként boldogulni. Az egyik legfontosabb dolognak azt tartom, hogy több lábon kell állni. Ezért is végeztem el a pedagógia szakot, ráadásul a doktori iskolának köszönhetően továbbra is lehetőségem van arra, hogy intenzíven az alkotói munkára koncentráljak. Ezen kívül a pályázatokban látok még lehetőséget, de összességében én is úgy gondolom, hogy nem könnyű fiatalként érvényesülni a szakmában, folyamatosan és kitartóan kell keresni a lehetőségeket.

A Fesztiválhajón való szereplésednek egy pozitív hozadéka már biztosan van, decemberben árverésre kerül ugyanis a MANK jóvoltából a Zöld Vénusz című munkád. Mit gondolsz erről a lehetőségről?

Megtisztelőnek érzem, hogy az én képemet választották ki erre a célra, és külön örülök annak, hogy a képem jótékony célt szolgálhat az árverés révén.

perticsflora06_msolat

 

Ért-e munkásságod alatt olyan tapasztalat, meglepő fordulat, amelyről szívesen beszámolnál? Ha igen, mi volt az?

Általában éppen az aktuális képem készítése foglalkoztat leginkább, de mivel ez alapvetően egy magányos alkotói folyamatot jelent, a visszajelzés sokszor várat magára. Nem feltétlenül annyira fordulatos, de az mégis izgalmassá teszi, ha valaki elfogulatlan, őszinte véleményt fogalmaz meg a munkáimról.

Min dolgozol jelenleg?

Jelenleg több képet is készítek párhuzamosan. Többek között egy korábban elkezdett képemet folytatom, amihez növényekkel megfestett fonalakat használok fel. Körülbelül egy éve festettem be a fonalakat, és nagyon élvezem, hogy ez a természetes festék az idő előrehaladtával folyamatosan változik. Ennél a képnél absztrakt, organikus motívumokat keverek figurális elemekkel. Emellett elkezdtem egy portrésorozatot, ezt a megfelelő modellek megtalálásának ütemében fejlesztem. Következő tervem pedig az olajfestés és a hímzés együttes alkalmazása, amelynél a téma a hímzett sorozathoz kapcsolódik, de technikailag újabb kihívásokat támaszt.

 

Nagyon fiatal vagy, a célokat azonban ilyenkor fekteti le az ember. Te milyen elvárásokat tűztél ki magad elé?

Általában elég sok elvárást tűzök ki magam elé. Rövid távon mindig az aktuális képem foglalkoztat a leginkább, és az, hogy a fejemben lévő elképzelés szerint tudjam megvalósítani azt. Az elkövetkező négy évben a doktori kutatási tervem megvalósítása, a disszertáció megírása a legfőbb célom, párhuzamosan a gyakorlati munkával és egy egységes portfólió összeállításával, bővítésével.

Forrás, fotó: MANK