A Park Action idei második előadása a Cie. Boglart: Kötéltánc című, játékos territórium-szerző hadművelete, vagy nevezzük táncos akadályversenynek inkább? Mindenesetre Böröczffy-Farkas Boglárka és Réti Anna, ? akik ezüstös uszállyal, derekukon hegymászókötéllel összekötve bukkannak fel ? mindent megtesznek, hogy a maguk módján felderítsék, és minél kreatívabban belakják a parkot. Kettősük kajla, elszabadult tükörképekre, egypetéjű ikrekre, összeragadt alteregókra emlékeztet.
Szórakoztató, ötletes, szellemes és könnyed ez a játék, melybe akaratlanul is bevonódunk, ahogy követjük a szereplőket szerte a zöldben. A zenészek ? Jakab Máté ütős és Móser Ádám harmonikás ? persze még nálunk is figyelmesebben kísérik az egymáshoz kötött táncosnőket, hiszen olykor a ritmust diktálják nekik, máskor egy-egy véletlen, improvizatív lépéshez passzintanak villámgyorsan zenei körítést. A táncosnők derekán lévő kötél számtalan lehetőséget hordoz, segítségével a szereplők egymáshoz tudják húzni egymást, egyensúlyozhatnak, elránthatják a másikat, közösen lesöpörhetik a köztük lévő nézőket, és persze valóban végig lehet rajta araszolni artistaként (bár erre leginkább a zenészeknek van lehetőségük). A szereplők a földbuckákon billegve, a szabadtéri színpadon kézenállva, a fémszerkezeteket megmászva, a lejtőn legurulva, a vízben trappolva, az üvegfalat megtapicskolva és a vasszobrok mögött bújócskázva ténykednek, nem kevés meglepetést okozva az utánuk hömpölygő kíváncsiaknak.
Különben a rutinos Park Action ügynököktől (na jó, beépített emberektől) megtudom, hogy a halastó mindig is közkedvelt helyszíne volt a koreográfusoknak, akik cövekeltek már le a tó közepén, csapták már magukat a kövekhez, gabalyodtak már hínárba ? ehhez képest kifejezetten visszafogott megoldás, amikor (az ötletgazda és koreográfus) Farkas Boglárka homorú, hátrafeszített derékkal, artisztikusan átgázol a tavon. Kicsit kevésbé tetszik, amikor gyöngécske facsemetékbe csimpaszkodik, de például az ügyesen megmászott fém-installációk kifejezetten passzolnak hozzá. Réti Anna a kapcsolatteremtésben különleges ? megnyomja egy kisfiú biciklicsengőjét, odabújik egy idegen srác ölébe egy padon, ragyogó mosolyokat ereget ? hiteles és kedves minden gesztusa.
A nézői reakciók aranyosak: egy anyuka magyarázza kisfiának, hogy ?Látod, kihozzák a művészetet a szabadba!?, a biciklivel kergetőző gyerekek álmélkodnak ?Mit csinálnak ezek??, majd amikor a táncosok bemásznak a Csodák Palotájának üveglapjai közé, bennfentesen megsúgják egymásnak ?Ezek hülyék!?.
Mindenesetre a vakmerő pimaszság ilyetén megnyilvánulásai is azt jelzik, hogy ők is együtt élnek a táncos performance-szal: egyikük kis, műanyag, háromkerekű biciklin gurul a lányok után hűségesen, a következő generáció képviselője gyerekbiciklin trónolva nézelődik, a legnagyobb pedig már igazi, felnőtt biciklin teker a táncosok nyomában.
