Szilasi Alex zongoraművész elmondta, hogy a Pleyel-cég üzleti könyvei szerint 1898-ban hagyta el a párizsi műhelyt az Iparművészeti Múzeumban talált hangszer, amelyet a lengyel Zamoyski gróf vásárolt meg. A zongora tőle Szász-Coburg Ágost herceg birtokába jutott, végül Bécsből érkezett Budapestre, Groedel Hermann báró Lendvay utcai palotájába.
A régi hangszerek utáni kutatásai során az Iparművészeti Múzeum raktárában felfedezett zongorával egy időben csak két másik darab készült. Az egyiket 1998-ban felújították Párizsban, a másik azonban elveszett. Így valódi ritkaság a múzeumban előkerült hangszer - mutatott rá a zongoraművész, aki vállalta a hangszer felújítását.
A Pleyel-zongorát két évvel ezelőtt egy kiállítás megnyitásán már meg tudta szólaltatni. Ekkor vetette föl, hogy érdemes lenne aukciót rendezni, és annyi pénzt gyűjteni, hogy a hangszert teljesen helyre tudják állítani. Idén áprilisban meg is tartották az árverést, amelynek bevételéből 2,2 millió forintot fordíthatnak az instrumentum helyreállítására.
Így most új fázisba érkezett a zongora felújítása - tette hozzá Szilasi Alex, kiemelve, hogy alapvető koncepció az eredeti állapot megőrzése, visszaállítása. Mint mondta, a zongorán eredeti húrok vannak, a mechanikája sértetlen, a rezonáns lapot kell egy picit rendbe hozni. Ezen és egy-két repedésen kívül a hangszer makulátlan állapotban van - hangsúlyozta, hozzáfűzve, hogy a repedéseket megpróbálják konzerválni, és a hangzásképet megőrizni.
A zongoragyár alapítóját, Ignaz Pleyelt sok szál köti a magyar kultúrához. Az Erdődy-család házi muzsikusa és az Esterházyak szolgálatában álló Joseph Haydn tanítványa volt. Három ajánlólevéllel érkezett Párizsba: Haydntól, Erdődy gróftól és Esterházy hercegtől. A zongoragyárat és kottakiadót 1795-ben alapította. Mint azt Szilasi Alex felidézte, Pleyel azt híresztelte, hogy az ő zongorája a legjobb. Ennek igazolására a legegyszerűbb megoldást választotta: közép-európai művészeket kezdett felkarolni, köztük Lisztet és Chopint, és megnyitotta Párizs ma is mértékadó koncerttermét, a Salle Pleyelt.
A későbbi nagy zongoragyárak mesterei, a Steinwaytől a Bechsteinig mind Pleyel-tanítványok voltak - emlékeztetett rá a zongoraművész. Mint mondta, a Pleyel-gyár számos újítást is bevezetett, a kopogásmentes kalapácsoktól az egylábú zongorán át a duplazongoráig, amelyen az Egri Mónika-Pertis Attila művészházaspár játszik.
"Amin most játszom, az is egy egyedi példány és nem gyártottak belőle többet. Ezt az itáliai Fabbrini-ház kölcsönzi számomra" - árulta el Szilasi Alex, hozzátéve, hogy ezen a zongorán játszik a Chopin-összkiadás CD-in is, amelyek közül az utolsó 2010-ben, Chopin születésének 200. évfordulójára fog megjelenni, és amellyel párhuzamosan - a francia Fuzeau Édition számára - a kritikai kottakiadáson is dolgozik.
Szilasi Alex elmondta, hogy az Iparművészeti Múzeum raktárában egy elég rossz állapotú Érard-zongorát is talált, amely azonban szintén felújítható lenne. Emlékeztetett arra, hogy Liszt Ferenc egyik kedves hangszerét is az Érard-műhely gyártotta, amely egyébként nemrég egyesült a Pleyel-céggel. Hosszabb távú terveiről szólva a zongoraművész hangsúlyozta: addig nem nyugszik, amíg egy hangszergyűjteményt, egy állandó kiállítást létre nem hoznak Budapesten.
(Múlt-kor/MTI)
