Jaime Vándor, a Barcelonai Egyetem professzora, aki Budapesten élt a vészkorszak idején, előadásában személyes élményeit elevenítette fel, elmondta: Bécsben született 1933-ban, majd 1939-ben Budapestre menekültek. Édesapja, aki magyar és spanyol állampolgár is volt, Barcelonába folytatta útját. Édesanyjával és testvérével később a Szent István parkban, az egyik úgynevezett "védett" spanyol házban kaptak menedéket.
Szólt arról, hogy a házban mintegy ötszáz zsidó húzódott meg. Szörnyű körülmények között éltek, sokat éheztek és fáztak, voltak, akik éhen is haltak. Ángel Sanz Bríznek nagyon nehéz dolga volt, védte őket deportálástól, élelmiszert szállíttatott nekik, és állandó huzavonában állt a magyar hatóságokkal - mondta Jaime Vándor.
Harsányi Iván, a Pécsi Tudományegyetem professzora előadásában kitért arra, hogy a hivatalos változat szerint a mentési ötlet magától Franco tábornoktól, a spanyol állam akkori vezetőjétől származott. A hivatalos változat arra szolgált, hogy egy bizonyos időszakban megnövelje Spanyolország manőverezési lehetőségeit. A férfi Madrid előzetes engedélye nélkül menekítette az embereket védett épületekbe, tetteit valószínűleg a budapesti események motiválták.
Ángel Sanz Briz (1910-1980) spanyol diplomata volt. 1944-ben a holokauszt alatt magyar zsidók ezreit mentette meg spanyol útlevelekkel. Eleinte csak szefárd (ibériai származású), majd minden zsidó embernek gyártott spanyol dokumentumokat. Később megkapta a nem zsidóknak adható egyik legmagasabb izraeli állami kitüntetést, a Világ Igaza címet is.
