Úgy tudom, a hazai színjátszás több jeles évfordulóját is megünneplik az idei gálaesten.
Igen, az idei MASZK Gála valóban kitüntetett alkalom lesz. 150 évvel ezelőtt indult útjára hazánkban a professzionális színészképzés, ekkor fektették le a ma már Színház- és Filmművészeti Egyetemként ismert intézmény alapjait. 70 éve képzünk filmes szakembereket, és 40 éve, 1975-ben indult útjára a televíziós képzés. Idén fennállásának 25. évfordulóját ünnepli a MASZK országos egyesülete is, a mostani, március 30-i gálaest pedig a 15. lesz immár.
Milyen előképei vannak a MASZK Gálának? Voltak e korábban hasonló kezdeményezések?
Egyéni kezdeményezések voltak, igaz, többnyire nagy formátumú személyiségek kezdeményezései. Most Gobbi Hildára gondolok, aki képes volt egy-egy fontos ügy érdekében az egész szakmát megmozgatni. Többek közt az ő kampányának köszönhetően épült fel az Ódry Árpád színészotthon. Jordán Tamás MASZK elnöksége idején rendeztük meg a Csepűrágó Fesztivált, ahol egy egész napos rendezvény keretében, fenn a Várban találkoztunk a közönséggel, csináltunk kedvet a színházhoz. Minták voltak tehát, de már Gobbi Hilda is megörökölte ezt, hasonló jótékony szellem jellemezte Bajor Gizit, és még korábban Jászai Marit.
Milyen célok jegyében rendezik meg az idei gálaestet?
Az estek bevételét hagyományosan jótékony célokra szoktuk fordítani. A MASZK valamennyi magyar színész integráló szervezete. Mindig is központi tevékenységünk volt a két kiszolgáltatottabb generáció: a szárnyukat bontogató pályakezdők és az idősebb kollégák támogatása. Persze minden generáció fontos, de ők talán egy kicsivel több törődést, odafigyelést igényelnek. A március 30-i est bevételét a rászoruló kollégáknak ajánljuk illetve az Ódry Árpád Művészotthon fenntartására fordítjuk.
Milyen módon támogatja még a szervezet a pályatársakat?
A gálaest mellett vannak más jellegű, rendszeresen szervezett programjaink. Minden kollégára, korosztályra odafigyelünk, és igyekszünk előmozdítani a szakma fejlődését. Havonta egy-egy vidám délután keretében köszöntjük fel azokat az idősebb, hatvan év fölötti pályatársakat, akik abban a hónapban töltik be kerek születésnapjukat. Gyakran szervezünk mesterkurzusokat, ahova jeles külföldi szakembereket, nagy hatású színházi iskolák képviselőit hívjuk meg, hogy egy mesterkurzus során a fiatal kollégákkal találkozhassanak. Budapesten, a Polgármester úr anyagi támogatásának köszönhetően, Jutalomjáték keretén belül, a közönséggel együtt ünnepelhetünk tíz jeles kollégát, akik hetven év fölötti kerek születésnapjukat ünneplik.
Kik lesznek az idei MASZK Gála fellépői?
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a hazai színházi világ ilyen sokszínű, és ilyen sok tehetséget tud felmutatni. Szerettük volna ezt a sokszínűséget az est szervezésében is visszatükrözni. Számos művész fog előadni a színház minden formáját és műfaját képviselve. Külön műsorblokkal készül a Budapesti Operettszínház. A Színház -és Filmművészeti Egyetem növendékei - a Zeneakadémia zeneszerző hallgatóival együttműködve - megzenésített Weöres Sándor versekkel lépnek majd fel. A független színházi világot a HOPPart társulat produkciója képviseli, sőt örömmel fogadjuk az előadó-művészet területén is értékeket felmutató cirkusz-színház képviselőit, az O.G. Juniors Akrobata Csoportot. Az estet már-már rituálészerűen egy kórusmű zárja majd, melyet az Operettszínház Énekkara ad elő. Az est különleges vendége lesz az idén 100. életévét betöltő Gulányi Eugénia Éva színművésznő, aki egy verssel készül. Volt szerencsém ott lenni azon az egyetemi tanévnyitón 2012-ben, amikor a művésznő, pályafutása 75. évfordulója alkalmából örökös diplomát kapott.
Fontos megjegyezni, hogy ezen az estén adjuk át ? immár hagyományosan ? a MASZK által alapított két kitüntetést: a Gobbi Hilda életműdíjat, melyet olyan, a pályán sok évtizedet eltöltő kolléga kapja, aki semmiféle állami elismerésben nem részesült, valamint a Soós Imre-díjat, melyet olyan pályakezdő színészeknek adjuk, akik legfeljebb öt éve vannak a pályán, és ez alatt az idő alatt több, kiemelkedő alakítással lepték meg a színházi világot. Az idei estet két korábbi Soós Imre-díjas, Földes Eszter és Mesterházy Gyula vezetik majd.
Ugyanígy, hagyományosan a gálaesten adjuk át a Hevesi Sándor-díjat, három olyan színházi szakembernek, akik sokat tettek a magyar színházművészet nemzetközi elismertetéséért. Ezen az estén adjuk át a Psota Irén által alapított Vámos László rendezői díjat is, és idén negyedik alkalommal a Kállai Ferenc életműdíjat, egy színésznőnek vagy színésznek, és egy színházi műszaki dolgozónak. A szabadtéri színházak szövetsége is ekkor adja át egy színházi alkotónak, az Amphiteátrum díjat.
Nehéz lehet egy ilyen sokszínű és nagyszabású est megszervezése.
Szerencsére minden évben rengeteg segítséget, támogatást kapunk. Büszkeséggel tölt el, hogy ez a kis ország ilyen sok segítőkész és készséges művészt tudhat magáénak. Így vagy úgy, de ezen az esten minden magyar színház szerepet vállalt, eleve hatalmas merítéssel indultunk tehát. Az est céljára való tekintettel a résztvevők ingyen, fellépti díj nélkül vállalták a szereplést. A színházak igyekeznek ilyenkor szabaddá tenni a művészeket, persze sokan így is közvetlenül előadás után érkeznek majd az estre, én például Julius Caesart alakítom aznap a Vígszínházban, és ezért is kezdünk este 8-kor, hogy mindenki időben odaérhessen a gálaestre. A lényeg, hogy egyedül, a szakma összefogása nélkül ez nem menne. A helyszínt idén teljes személyzetével és műszaki infrastruktúrájával a Thália Színház biztosítja, az est két házigazdája Molnár Piroska és Szombathy Gyula is a Thália Színház tagjai. Legfontosabb díjaink anyagi hátterét pedig az EMMI támogatásával tudjuk előteremteni.
Ön szerint mi az est legfőbb üzenete?
Én azt hiszem, hogy a szolidaritás. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos ez az est a szakma önbecsülése szempontjából, hogy megértsük, milyen nagy szükségünk van egymásra, színésznek a színészre, színésznek a műszaki kollégákra, és fordítva, és nem csak az előadások idejére, hanem azon kívül is. Ha egy kicsit oda tudunk figyelni egymásra, ami persze nem mindig mentes a problémáktól, néha kellemetlen kicsit kényelmetlen, néha apró konfliktusokkal jár, de ha ezeket félre tudjuk tenni, igazán nagy, nemzetközi szinten is jelentős sikereket tudunk elérni. Az, hogy immár 150 éve professzionálisan is jelen lehetünk a magyar művészeti- és közéletben, többek közt ennek a szolidaritásnak is köszönhető. Nem szabad megfeledkeznünk a független színházak munkájáról, akik a színházi nyelv és eszköztár határait feszegetve rengeteg innovációt, kreativitást és bátorságot adtak a magyar színjátszásnak, és nem utolsó sorban nem szabad megfeledkeznünk a közönségről sem. A tavalyi évben közel ötmillió nézője volt a magyar színháznak. Ebben az eredményben nem csak a kollégák komoly szakmai teljesítménye tükröződik, hanem az is, hogy a magyar társadalom ? az a közeg, amiből mi is táplálkozunk ? igen is igényli és támogatja azt szellemi munkát, amit a magyar színház végez. Egyedül nem megy, nélkülük a színház ma nem lehetne az, ami.
Bába Tibor
