Mozgókép készítésével már előttük is többen próbálkoztak. A francia Emile Reynaud 1892-ben praxinoszkóp néven szabadalmaztatott tükrös szerkezetével 12 kézzel festett képet vetített egy másodperc alatt, így a nézők már mozgó rajzfilmet láttak. A szintén francia Étienne Marey madárképek készítéséhez alkotta meg „fényképező puskáját”, de ez is csak néhány másodperces mozgófilmet vett fel. Az Amerikában dolgozó francia Louis Le Prince jött rá arra, hogy ha a képeket egy csíkra rögzíti, hosszú vetítési időt is elérhet, azaz eljutott a filmszalaghoz. Az amerikai Thomas Alva Edison kinetoszkópja lényegében kukucskáló doboz volt, amelyben 20 másodpercig lehetett egy henger palástjára felvitt képeket nagyítóval nézni. Egyik munkatársa egyesítette a filmet a szintén Edison által feltalált fonográffal: a „mozgókép megszólalt”. A feltaláló azonban egyszemélyes szórakozásnak tekintette a filmnézést, s elzárkózott a nyilvános vetítés gondolatától.

A kinetoszkóp párizsi bemutatóján ott volt a Lumière fivérek apja is, aki hazavitt Lyonba egy ilyen szerkezetet fiainak. August és Louis vetíteni szerették volna a képet, ennek érdekében megoldották, hogy a film szaggatottan mozogjon, s egy-egy kocka kétszer annyi ideig álljon a vetítőkapu előtt, mint ameddig a következő kocka a helyére ugrik. (A szem ekkor észleli a mozgást folyamatosnak.) A képeket ugyanazzal a kinematográfnak nevezett készülékkel vették fel és vetítették le, 16 kockát másodpercenként. A fivérek 1895. február 13-án szabadalmaztatták találmányukat, az első filmvetítést 1895. március 22-én tartották a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt. Egyperces filmjük címe A munkaidő vége volt, és gyárból távozó munkásokat ábrázolt.

1895. december 28-án már a párizsi Capucines sugárúton lévő Grand Café Indiai szalonjában fizető közönségnek, nyilvánosan mutatták be tíz filmjüket.

Ezek közül a Lelocsolt locsoló aratta a legnagyobb sikert. Az egy frank belépődíj mellett az első nap csupán 33 frank jött össze, ebből is 30 elment terembérletre. A következő három hétben már jóval nagyobb érdeklődés és jóval nagyobb bevétel mellett, naponta húsz előadással szórakoztatták az érdeklődőket.

Lumière-ék hétköznapi jeleneteket örökítettek meg: kártyázókat, egy dolgozó kovácsot, egy gyermek etetését, csak 1896-ban több mint negyven filmet forgattak. Ők készítették az első tudósítást a francia fényképészeti társaság konferenciájáról és az első dokumentumfilmet, a lyoni tűzoltókról, valamint az első rövid burleszket. 1896-tól operatőröket küldtek a világ számos városába, ahol nemcsak forgattak, hanem vetítéseket is rendeztek. Ők készítették az első magyarországi filmfelvételt is a millennium alkalmával, de akkor ezt nem mutatták be,

mert a képekről lemaradt az ünnepségeket megnyitó Ferenc József feje.

A testvérek szolgáltatták az 1900-as párizsi világkiállítás egyik szenzációját is, amikor egy 21×16 méteres vászonra vetítettek. A világ legrégebbi folyamatosan működő filmszínháza Franciaországban, La Ciotat kikötővárosban található. Az Éden moziban színházi előadásokat is rendeztek, többek között Fernandel és Yves Montand is itt bontogatta szárnyait. A Lumière fivérek a városban készítették 1895-ben A vonat megérkezik a La Ciotat állomásra című 45 másodperces felvételüket, a szemből közeledő mozdony látványa annak idején hatalmas pánikot keltett, több nő el is ájult. Az alkotást nemrégiben digitális technikával újították fel, így már nem „ugrál” és a részletek is élesebbé váltak.

Ahogy külföldön, úgy Magyarországon is a mozi sokáig a mutatványosok produkciója volt, akik sátraikban a bolhacirkusz és a bohócműsor között rendeztek vetítéseket. A Fényképészeti Értesítő 1896 áprilisában – alig négy hónappal azután, hogy a Lumière fivérek bemutatták találmányukat – leírást közölt a kinematográfról, amellyel a Somossy Orfeum télikertjében (a mai Operett Színház helyén) Animatograph néven tartottak előadásokat. Az 1896-os millenniumi ünnepségek során olyan „mozgófényképek” szórakoztatták a nagyérdeműt, mint a Mária skót királynő kivégzése, A csók, A nagymosás, James Corbett és Peter Courtenay bokszviadala.

Az első magyar mozgófilmet A táncz címmel 1901. április 30-án vetítették le az Uránia Tudományos Színház előadásának illusztrációjaként.

Ennek kópiái sajnos elvesztek, csak a lapokban megjelent fotókról és képeslapokról ismerjük. Öt évvel később nyitották meg az első állandó pesti mozit az Erzsébet körúton Projektograph (később Odeon) néven. Az első mozipalota, a Royal Apolló 1915-ben nyílt meg az Erzsébet körúti Royal Szálloda kihasználatlan dísztermében, s hamarosan a főváros legnépszerűbb szórakozóhelyeinek egyike lett.

Csortos Gyula mint Hyppolit
Forrás: Magyar Nemzeti Filmarchívum

Az első egész műsort kitöltő magyar filmet 1912-ben (Kertész Mihály: Ma és holnap), az első a mai filmek terjedelmét elérő filmet 1916-ban (Uher Ödön: Mire megvénülünk) mutatták be. Az első magyar hangosfilm 1931-ben a Lázár Lajos rendezte A kék bálvány volt, de igazi sikert Székely István ugyanabban az évben bemutatott Hyppolit, a lakáj című vígjátéka aratott. A színes technikát először Radványi Géza rendező próbálta ki 1941-ben (A beszélő köntös), az első teljes hosszában színes magyar film bemutatására pedig még csaknem egy évtizedet kellett várni: a Nádasdy Kálmán rendezésében és Ranódy László társrendezésében készült Ludas Matyi premierjét 1950 február végén tartották.

Olvastad már? Az első magyar mozgófilmről itt írtunk.

Nyitókép: a Lumière testvérek szobra Jekatyerinburgban. Fotó: ynetbot / flickr