Byron 200 címmel jelent meg Péter Ágnes irodalomtörténész, az ELTE Angol-Amerikai Intézet professzor emeritusa izgalmas esszéje a költő halálának 200. évfordulója alkalmából. Az 1749 online világirodalmi magazinban megjelent írásban az angol költő magyarországi hatásáról is szó esik.
A szerző szerint az angol kultúrkörből egyedül Shakespeare vetekedhet Lord Byron világméretű népszerűségével. Az irodalomtörténész egy magyar vonatkozású újdonsággal kezdi a költő méltatását.
Megemlíti, hogy az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményéből „előkerült a Childe Harold zarándoklata teljes szövegének fordítása, amelyet a tizenkilenc éves Kosztolányi Dezső nyújtott be a Kisfaludy Társaság műfordítói pályázatára 1904-ben.” A szakember szerint ez a felfedezés nemcsak Byron magyarországi recepciótörténetét, hanem Kosztolányi jelenleg elfogadott pályaképét is megváltoztatja.
Lord Byron páratlan népszerűségét indokolja az a lelet is, amelyet három évvel ezelőtt találtak a Görög Nemzeti Levéltárban. Az értékes papíron nem vers olvasható, mivel az „egy 4000 fontos csekk – jelenlegi értéke körülbelül 332 000 font volna –, amelyet 1823. november 12-én a Görög Ideiglenes Kormány képviselője számára állított ki a költő útban Görögország felé, Kefalónián.”
Az esszé szerzője elmeséli, hogy
Byron minden rendelkezésére álló eszközzel támogatta a görög függetlenségi háborút. A londoni Filhellén Társaság meg is bízta azzal, hogy a helyszínen derítse ki, hogy a görög felkelők melyik frakciója képvisel a független görög állam berendezését biztosító programot.
Byron maga is azt tervezte, hogy szükség esetén hatalmas vagyonát és hírnevét felhasználva csatlakozik a görög felkeléshez. Komoly tárgyalások folytak arról, hogy február 5-én Byron irányításával a zendülés szélén álló görög és szulióta katonasággal megkísérlik felszabadítani az ottomán erődítményt, Lepantót, de a csapatok hiányos felszereltsége miatt a támadást el kellett halasztani – írja Péter Ágnes. Majd a tragikus ténnyel folytatja: „Közben azonban Byron mocsári lázat kapott, s április 19-én iszonyú kínok között meghalt. A hatóságok azonnal felfüggesztették a húsvéti eseményeket, 20-án hajnalban a harminchetedik évében elhunyt költő, illetve akkorra már görög nemzeti hős emlékére harminchét ágyúlövést adtak le; három napra bezártak az üzletek és hivatalok, s huszonegy napos gyászt rendeltek el Meszolóngionban” – írja.
Az esszé következő részében Lord Byron halálhírének hatásait sorolja fel a szerző. Mint írja, Goethe, aki ekkoriban a Faust második részén dolgozott, az egész európai kultúra veszteségét fogalmazta meg Heléna és Faust gyermekének, Euphorionnak ragyogó szépségében, fékezhetetlenül magasba szökő energiájában és a kórusnak a lezuhanását követő gyászénekében.
Puskin A tengerhez című elégiájának X‒XIII. versszakában saját személyes élményébe beágyazva örökíti meg az általános gyászt: „kiürült a világ.”
A magyarok közül a reformkor egyik vezető egyéniségére, Széchenyi István grófra is nagy hatással volt Byron. Naplójában kétszer is megfogalmazta, hogy Byron költészete, szellemisége meghatározó lesz a 19. századi kultúra és civilizáció arculatának kialakulásában.
Arany János első angol eredetiből készült fordítása Byron Don Juanjából Az új görög dalnok éneke volt. „A szabadságharc bukása után kezdett foglalkozni egy verses regény megírásának gondolatával, amelynek az eredménye a Bolond Istók, mely nemcsak műfaját és versformáját (ottava rima) tekintve Byron-ihlette munka, de jellegzetes byroni humora, (ön)iróniája, szellemessége (wit) és – ahogy nemrég Török Zsuzsa rámutatott – hősének kiismerhetetlen jelleme is Byron elbeszélő költeményeit idézi” – jelenti ki az esszéíró, majd hozzáteszi, hogy Arany csak két idegen költőtől idéz mottót versei élén, Byrontól és Shakespeare-től.
Az esszé, mely teljes terjedelmében itt olvasható, a továbbiakban taglalja Byron életének, irodalmi pályafutásának fordulópontjait és máig tartó kultúrtörténeti hatásának okait is.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
