A 21. század reformációja

Ön mint az emlékév miniszteri biztosa hogyan értékeli az eddig megvalósult programokat?

Két nagy csoportba oszthatóak az emlékbizottság által támogatott programok. Egyrészt vannak a közvetlenül a bizottság által szervezettek, melyeken belül megvalósultak a nagyobb és látványosabb események is, mint a január 6-ai jubileumi évnyitó, a lipcsei Tamás-templom fiúkórusának márciusi magyarországi koncertkörútja vagy az április végén megnyílt Ige-Idők című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Továbbá ide lehetne még sorolni azt a köztéri installációt is, amely a Kálvin téren látható. A téren 95 járólapon összesen 95 reformátori és 95 irodalmi idézet olvasható. A másik nagyobb csoportba tartoznak a pályázatok vagy egyedi kérések alapján támogatott programok. Ezek közül javarészt közösségi vagy regionális programokat támogattunk akár egyházi, akár civil szervezeteken keresztül.

A fővárosi programok mellett tehát nagy hangsúlyt fektettek a vidéki városokra és közösségekre is.

Nagyon sok olyan helyi programot is támogattunk, melyek keretében egy adott közösség a saját maga tradícióját komolyan véve próbálta megszervezni, hogy méltóképpen emlékezzen meg az 500 éves reformációról. Csaknem ezer olyan rendezvény zajlott vagy zajlik még az év végéig, amelyek jelzik: nagyon fontosak a központi események, de még fontosabb, hogy az adott helyi közösségek megtalálják a saját maguk ünneplési és megemlékezési formáját. Azt sem szabad elfelejteni, hogy számos olyan programunk volt és van, melyek fiatalokhoz kötődnek. Legyen az rajz-, plakát- vagy mobiltelefonokkal készült kisfilmek pályázata. Emellett a fiatalok számára izgalmas és új kihívásokat hozó országos műveltségi vetélkedőt is szerveztünk, amely szeptember végére fog beérni. Ez az általános és középiskolás korosztálynak szóló műveltségi verseny, amely nincs egyházakhoz kötve, ugyanis az egyházak pedagógiai intézetével és az Oktatási Hivatallal közösen hirdettük meg. Az elődöntő már lezajlott a helyi iskolákban, tavasszal pedig a középdöntő, és várhatóan szeptember végén lesz a döntő, melyet a Magyar Televízió is közvetít.

Céljuk volt, hogy ezekkel az eseményekkel közelebb hozzák a reformációt, az egyház szellemiségét a fiatalokhoz?

A kormány által létrehozott Reformáció Emlékbizottság mellett működnek az egyházak által létrehozott bizottságok is, melyekkel összehangoljuk a feladatainkat. A hitre nevelés azért elsősorban az egyházi emlékbizottságok feladata. Ettől függetlenül természetesen az állami emlékbizottság is közvetíti a keresztény kultúrát, mint a mai európaiságunk számunkra egyetlen lehetőséges útját. Mindezt azonban nem múltba révedésként vagy nosztalgiázásként szeretnénk bemutatni, sokkal inkább az olyan értékeket kívánjuk hangsúlyozni, amelyeket tovább lehet vinni, el lehet sajátítani, ha pedig ezt megteszik az emberek, az már hitbéli állásfoglalást is jelenthet. Nagyon fontosnak tartjuk tehát ezeket az értékeket átadni a fiatal generáció számra is, azonban az emlékbizottság véletlenül sem szeretne valamilyen misszionárius szerepben tetszelegni, csupán annak lehetőséget szeretné felkínálni, hogy ezeket a maradandó értékeket megismerjék a fiatalok és ezek alapján tudjanak majd tájékozódni a későbbiekben. Ugyanis egyre inkább azt látom, ennek integráló szerepe is van, hiszen a Reformáció Emlékbizottság nagyon tudatosan a nem protestáns felekezeteket is megszólította. Meg szeretnénk mutatni, mit jelent az igazi értékekről együtt tanúskodni. Olyan világban élünk, ahol ösztönösen nagy a széthúzás, mi azonban szeretnénk megmutatni, hogy a jó dolgokért érdemes összefogni.

Tehát a reformátusok és az evangélikusok mellett más felekezetekkel is együttműködtek az emlékév folyamán?

Nem véletlen, hogy a Reformáció Emlékbizottságban ott ül dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagja is. Nagyon sok közös programunk volt, számos reformációs rendezvénynek katolikus templom adott otthont. Teológiai és egyháztörténeti konferenciákat is szerveztünk, de még közös lelki gyakorlatokat is tartottunk annak érdekében, hogy ezt az összetartozást látható módon meg tudjuk mutatni.

Milyen új munkák születtek a reformációval kapcsolatban? Van esetleg olyan mű, amely új megvilágításba helyezi az ismert eseményeket?

Számos új, tudományos, képző- és népművészeti alkotás jelent meg. Gondolok itt arra a műre, melyet evangélikus és református etikatudósuk készítettek hosszú, hároméves munkával. Ez egy etikai kézikönyv, amely a mai kihívásokra ? mint a média, a fogyasztói társadalom vagy a kapitalizmus kérdése ? próbálnak választ adni. Természetesen a történettudósok is számos új alkotást jelentettek meg. A Magyar Nemzetei Levéltár például végzett egy teljeskörű 16. századi alapkutatást a megyei igazgatóságokat is beleértve, így számos olyan irat került és még kerülhet is elő, amelyek eddig ismeretlenek voltak. Emellett konferenciakötetek is születnek, mint például az első nagyobb, A vallások együttélése Magyarországon egykor és ma című konferencia anyaga. Enciklopédia jellegű munkák is készültek, mint például A reformáció kincsei című sorozatban napvilágot látott nagy evangélikus és református kötet. Az év végéig pedig megjelenhet a kisebb egyházakról szóló enciklopédia is. Ebben minden kultúr-, társadalom-, valamint gazdaságtörténi adat benne van, amely az elmúlt ötszáz évben jelentős hatással volt a magyar történelemre.

Mely külföldi intézményekkel működtek együtt?

A reformáció két nagy bástyája: Németország és Hollandia mellett Svájc is képviselteti magát, így hivatalból három nagykövet is helyet foglal a bizottságban, ami jelzi a kapcsolatainkat is. A programpályázataink közül nagyon sok foglalkozott azzal, hogyan tudnánk felvenni a kapcsolatot egy bajor-magyar gyülekezettel, egy svájci-magyar testvérvárossal vagy éppen a Kárpát-medencén belüli kisebb településekkel. Mind Svájccal, mind Hollandiával és Németországgal olyan közös programokat készítettünk, amelyben megmutatkozott, mit jelentett a 16. században az európaiságunk. Nagyon fontos, hogy olyan közös programok is létrejönnek, mint a wittenbergi magyar napok, hiszen ezek is jelzik, hogy közös a múltunk, és van miről beszélnünk.

Milyen nagyobb szabású programokra lehet még számítani?

Wittenbergben, a reformáció bölcsőjében magyar napokat tartottunk augusztus második felében, októberben lesz egy félig tudományos, félig társadalmi vonatkozású parlamenti emlékülés, október 31-én pedig a Papp László Budapest Sportarénában rendezünk egész napos programsorozat. Ezeken kívül december 19-én tartjuk a záró estünket a Zeneakadémia Nagytermében, ahol megpróbálják összegezni az elmúlt esztendőt és az előkészítő éveket ? új, mai magyar kompozíciók bemutatásával összekapcsolva.

Evangélikus lelkészként mi a véleménye a reformációról a 21. században?

Hallatlanul izgalmas kihívás ? az egyházaknak is. Úgy vélem azonban, hogy nem élhetünk a 16. században, bár nagyon izgalmas volt az a korszak, és nagyon izgalmas dolgok történtek az elmúlt ötszáz év alatt, hiszen a reformáció sokkal inkább folyamat volt, semmint egyetlen esemény. Reméljük, ma is van lehetőség a megújulásra, az alap kérdések ugyanis, mint például a szabadság, amelyek a 16. században az asztalra kerültek, még ma is nagyon aktuálisak. Izgalmas ugyanakkor, hogy az államot és az egyházat miként lehet tényleg úgy különválasztani, hogy két eltérő funkciót betöltő közösséget alkosson, mégis mindkét intézmény segítségére legyen a másiknak? Emellett fontos a munkaetika kérdés, melyet le kell fordítanunk a 21. század nyelvére, hiszen a 16. század egészen új korszakot hozott azzal, hogy felértékelte az értelmes, eredményes munkát. Azt, melynek során az ember a saját gyarapodásáért dolgozik, de nem önző módon. Luther Márton úgy vélte: minden munka ? függetlenül attól, hogy gyári vagy egyetemi professzori ? egyfajta istentisztelet. Fontos lenne átgondolni azt is, mit jelent ez a 21. században, ahol eleve más a munkához való viszonyunk. Emellett a gazdaság témája is fontos, hiszen a reformáció arra is rákérdezett, hol van az a pont, ahol a szolidaritás felülír bizonyos kérdéseket. Ezeket mind újra kell fogalmazni, mert bár az alapelvek megmaradtak, más körülmények között élünk.

Fischer Viktória