Ginger Rogers napfényt vitt a gazdasági válság által sújtott amerikaiak életébe

Film

Harminc éve, 1995. április 25-én halt meg Ginger Rogers Oscar-díjas amerikai színésznő, Fred Astaire elválaszthatatlan társa a filmvásznon. Pályafutása csúcsán Hollywood legkeresettebb és legjobban fizetett sztárja volt.

The Black Widow
Year: 1954
Director: Nunnally Johnson
Ginger Rogers (Photo by Photo12.com - Collection Cinema / Photo12 via AFP)
Ginger Rogers A Fekete özvegyben. Fotó: Collection Cinema / Photo12 via AFP

Virginia Katherine McMath néven jött a világra 1911. július 16-án, a Missouri állambeli Independence-ben. Szülei korán elváltak, és késhegyre menő küzdelembe keveredtek lányuk felügyeletéért, az apja kétszer el is rabolta. Anyja végül másodszor is férjhez ment, Virginia mostohaapja után lett Rogers. Keresztnevét nehezen tudták kiejteni a családtagjai, ezért egyik unokatestvére elkezdte előbb Dindának, majd Gingernek hívni. Így született meg a később világszerte ismertté vált Ginger Rogers művésznév.

Virginia érdeklődése egyre inkább a művészetek, elsősorban a tánc, a színház és a zene felé fordult, és az anyja, aki színikritikusként és forgatókönyvíróként dolgozott, támogatta ebben.

Lela Rogers szerint gyermeke lába már az ő hasában is egyfolytában járt, és előbb tanult meg táncolni, mint járni.

Ginger már 13 évesen varietében lépett fel, egy évvel később pedig megnyerte Texas charlestonbajnokságát. Ezután évekig az országot járta egy vándortársulattal, amelynek egyik tagjához 17 évesen férjhez is ment. 18 évesen a Broadway deszkáin ropta, majd 19 évesen megkapta a Gershwin testvérek Girl Crazy című musicaljének főszerepét, és végleg befutott.

Sikeres musical- és revüsztárként a film is felfedezte. Három rövidfilm után a Paramount stúdió ajánlott neki szerződést. Első emlékezetesebb filmjét 1933-ban forgatta Táncoló tündérek címmel. A Hollywoodba vezető úton a kor kívánalmainak megfelelően barnából szőke lett.

A hallatlan könnyedség, amellyel a filmvásznon mozgott, kemény munka eredménye volt, szavai szerint „addig gyakoroltam, míg véres nem lett a lábam”.

Kezdetben a csípős nyelvű, kék szemű szőkeség szerepkörébe skatulyázták be, majd Fred Astaire oldalán ő lett az elbűvölő, csodálatos mozgású karcsú hölgy, aki örömöt és reményt vitt a gazdasági válságot megszenvedő amerikaiak életébe. Először 1933-ban, a Riói lányokban (Flying Down to Rio) játszottak együtt. A főszerep nem az övék lett volna, de „ellopták a show-t”.

A legendás páros tíz filmben énekelt és táncolt együtt; a leghíresebb amerikai dalszerzők versengtek, hogy velük dolgozhassanak. Minden alkalommal civódó szerelmespárt játszottak. A nézők rajongtak a látványért, amint Rogers hosszú, finoman omló ruhájában szinte súlytalanul siklik a parketten, és fergeteges páros táncbetéteikért.

A valóságban azonban nehezen tudták elviselni egymást, és szigorúan betartották az Astaire féltékeny felesége által elrendelt csóktilalmat is.

(A táncospár ihlette Fellini Ginger és Fred című 1986-os filmjét Giulietta Masina és Marcello Mastroianni felejthetetlen alakításával.) Amikor Fred Astaire 1949-ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott a musical művészetéhez nyújtott hozzájárulásáért, stílszerűen Ginger Rogers kezéből vehette át.

The Barkleys of Broadway
Entrons dans la danse
1949 directed by Charles Walters
Ginger Rogers Fred Astaire.
COLLECTION CHRISTIOHEL / RnB © Metro-Goldwyn-Mayer Pictures
Metro-Goldwyn-Mayer Pictures / Collection ChristopheL via AFP
Ginger Rogers és Fred Astaire 1949-ben. Fotó: Metro-Goldwyn-Mayer Pictures / Collection ChristopheL via AFP

Ginger több mint hetven filmben szerepelt, többségük a ’30-as és ’40-es években készült. Népszerűségére jellemző, hogy 1936-ban a texasi haditengerészet tiszteletbeli admirálisának nevezték ki. Szinte minden műfajt kipróbált: játszott bohózatban és drámában, színpadon és televíziós produkciókban. 1940-ben a Leánysors (Kitty Foyle) című drámai alkotásért megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. 1952-ben Gyanús dolog című filmjéért Golden Globe-díjra jelölték.

1965-ben állt utoljára kamera elé. Ezután visszatért a színpadra: a Hello, Dolly!-val indult amerikai körútra. 1969-ben Londonban a Mame című musical címszerepében aratott kirobbanó sikert, ehhez szabatta 250 ezer fontos gázsiját is. 74 évesen a rendezéssel is megpróbálkozott: musicalt (Babes in Arms) állított színpadra. Élete utolsó évtizedeiben több tévéfilmsorozatban is szerepelt.

Az életben korántsem boldogult olyan remekül a férfiakkal, mint a filmeken: mind az öt házassága válással végződött.

Arra a kérdésre, hogy ismét oltár elé állna-e, mégis habozás nélkül igennel válaszolt. „Természetesen. Szerintem az egyetlen civilizált életforma a házasság, a többi káosz. A baj az, hogy az én szakmámban biztonságot nyújtó férfira lett volna szükség” – mondta. Gyermekei nem születtek.

Anyai ágon távoli rokonának tudhatta George Washington elnököt, és unokatestvére volt Rita Hayworth, a II. világháború utáni női szexideál megtestesítője. 1938 és 1951 között négy alkalommal szerepelt a Life magazin címlapján. 1960 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát, 1992-ben a Kennedy Center díjával ismerték el.

Halála előtt tizenöt évvel elege lett a „csillogó konfettiéletből” (aminek ő nevezte a színészetet), és egy oregoni farmra költözött. Ott sem pihent: teniszezett, golfozott, szobrokat készített, festegetett, de ahhoz nem volt tehetsége, hogy képeit eladja.

Önéletrajza Ginger: My Story címmel 1991-ben jelent meg.

Hollywood aranykorának egykori csillaga 1995. április 25-én, 83 évesen halt meg kaliforniai otthonában, szívrohamban. Sírja Los Angelesben, az Oakwood Memorial Park temetőben található. Utolsó lakhelyén, Rancho Mirage-ban utca őrzi a nevét. Élettörténete musicalt ihletett, amelyet 2007-ben mutattak be Kaliforniában. Az oregoni Medfordban színházat neveztek el róla, és a Ginger Rogers koktél is garantálja, hogy a neve soha nem fog feledésbe merülni.