Stuart Mária és a skót királynő távoli unokatestvére, Lord Dunsley fia, VII. Henrik angol király ükunokája 1566. június 19-én született Edinburgh várában. Jakab egyéves sem volt, amikor hatalomvágyó és felesége ellen összeesküvést szövő apját meggyilkolták, anyja pedig hozzáment a merényletet elkövető Bothwell grófjához. Az általános felháborodást keltő házasság miatt lázadás tört ki, s a katolikus Mária lemondásra kényszerült 1567. július 24-én megkoronázott 13 hónapos fia, VI. Jakab javára. Az ifjú uralkodóba nevelője, George Buchanan a humanista eszméket és a protestáns értékeket igyekezett beleverni – szó szerint, mert nem riadt vissza a testi fenyítéstől sem.
1582-ben néhány protestáns nemes – attól tartva, hogy katolikus nagyapjának befolyása alá kerül – elrabolta, a fogságból csak egy év után sikerült megszöknie. Ezt követően ténylegesen átvette a kormányzást: az összeesküvőket száműzte, igyekezett központosítani a hatalmat és békét teremteni, az úgynevezett Fekete Törvényekkel megerősítette egyházfői tisztét. 1589-ben feleségül vette a protestáns dán király, II. Frigyes Anna nevű lányát, akitől három gyermeke született, köztük a későbbi I. Károly király.
Az utolsó Tudor-házi angol uralkodót, I. Erzsébetet a katolikusok Angliában és Európa-szerte bitorlónak tekintették, nem ismerték el apja, VIII. Henrik válását első feleségétől, így házasságát sem Boleyn Annával, Erzsébet anyjával. Hogy az angol trónra protestáns uralkodó kerüljön, már 1601-ben titkos egyezség született, hogy a királynő utóda Jakab lesz, akinek anyja – az Erzsébet által 1587-ben kivégeztetett Stuart Mária – Erzsébet unokatestvére volt. Erzsébet 1603. március 24-én utód nélkül halt meg, és Jakabot még aznap angol királlyá kiáltották ki, koronázására július 25-én – pestisjárvány közepette – került sor a Westminster-apátságban.
A hatalmát istentől eredeztető, magára Nagy-Britannia királyaként hivatkozó Jakab ezen változtatni akart, de központosító és abszolutista törekvései miatt szembekerült az angol és a skót nemességgel is, fényűző udvartartása, adóemelési kísérletei népszerűtlenné tették.
Trónra lépése után két évvel leplezték le a Guy Fawkes által vezetett lőpor-összeesküvést, amelynek résztvevői ülés közben, a királlyal együtt akarták felrobbantani a londoni parlamentet, hogy katolikus uralkodót ültessenek a trónra. A merényletet az utolsó pillanatban hiúsították meg, résztvevőit megkínozták és kivégezték, a katolikusok megerősödésétől tartó parlament pedig nagy összegű támogatásokat szavazott meg az uralkodónak.
Az udvar azonban folyamatos pénzügyi nehézségekkel küzdött, az államadósság növekedett. Jakab 1610-ben kísérletet tett a kiegyezésre a parlamenttel, de az nem ment bele abba, hogy kifizesse a király adósságait, ha az lemond több koncessziós jogáról. A vita annyira elfajult, hogy az uralkodó feloszlatta a törvényhozást, egy újabb vita 1614-ben hasonlóan végződött, s Jakab 1621-ig nem is hívta össze a parlamentet. Bevételeit a nemesi címek eladásával, koncepciós perek indításával igyekezett megszerezni, többek között Francis Bacont is perbe fogta.
Szimbolikus diplomáciai gesztusokat tett az oszmán és az orosz birodalomnak, támogatta az amerikai gyarmatosítást és a kereskedelmi kapcsolatokat Hollandiával. Az 1618-ban kitört harmincéves háborúba sem kívánt beavatkozni, csak közvetítőként lépett fel, így nem sietett veje, a cseh protestáns rendek által királlyá választott Frigyes pfalzi választófejedelem segítségére az 1620-as fehérhegyi csatavesztést követően, emiatt számos kontinentális szövetségese neheztelt rá. Fia, Károly trónörökös feleségének Mária Anna spanyol infánsnőt szemelte ki, nem utolsósorban annak hatalmas hozománya miatt. Károly 1623-ban álruhában Madridba utazott, de dolgavégezetlen tért haza, s bár Jakab ezt követően fokozottan spanyolellenes külpolitikát folytatott, tekintélyén csorba esett.
Jakab 1603-as koronázását követően csak egy alkalommal, 1617-ben tért vissza szülőhazájába, hogy kiterjessze az anglikán egyház befolyását Skóciára, de nem járt sikerrel.
A Jakab király-féle Biblia (King James Bible) az angol kultúra egyik legnagyobb hatású könyve, amelyet több mint ötven tudós készített a görög és héber nyelvű eredetiből, s több protestáns közösségben ma is használatban van.
A korszak egyik legkiemelkedőbb műveltségű királya 1625. március 27-én, ötvennyolc éves korában hunyt el szívrohamban. Halálát őszintén meggyászolták alattvalói, akik több évtizeden át éltek békében és biztonságban. A trónon fia, az istentől eredeztetett hatalmát még komolyabban gondoló, a parlamenttel való együttműködésre és kompromisszumokra még kevésbé képes és hajlandó I. Károly követte, aki – „a kilencnapos királynő” Lady Jane Grey mellett – az egyetlen angol uralkodó, akit kivégeztek.
