Török Ferenc a megkerülhetetlen hazai rendezők közé tartozik. Filmjei talán legüdítőbb tulajdonsága, azaz Török Ferenc (egyik) titka a színészi játék maníroktól mentes természetessége, melyet kihoz a szereplőiből. Persze amellett sem mehetünk el, hogy olyan dolgokat dokumentált sajátos ízzel és megnyerő hitelességgel, mint a rendszerváltás időszaka vagy a vidéki fiatalokat érintő reménytelenség, de sokan emlegethetik színházi rendezéseit, tévéfilmjeit is. Íme a mi születésnapi listánk.

Moszkva tér (2001)

1989 tavaszán vagyunk, a helyszín Budapest. Petya tizennyolc éves, a Moszkva téren találkozik barátaival, hogy bulizni menjenek. A srácok az érettségire készülnek, a politikai helyzet napról napra változik, de őket ez nem igazán érdekli. Nekik szerelem van, barátság, utazás és vágyódás egy nyugati autó után. Ők csak szabadok szeretnének lenni és jól érezni magukat, miközben a nagy horderejű, fontos események mellett észrevétlenül sétálnak el. Nem kiábrándultak, nem lázadnak: egyszerűen csak fiatalok.

Generációs közérzetfilmről van szó, melyben Török Ferenc a saját élményeit meséli el. A dokumentarista elemeket felvonultató mű a rendező diplomafilmje volt, a saját fiatalságát mutatja be, mégis örök érvényű tudott maradni. Hangulatok, pillanatok, fiatalság, korrajz, felnőtté válás: a Moszkva tér nem véletlenül vált kultfilmmé, melyhez a mai napig szívesen nyúlunk. Egyszerre hiteles – a vonatjegy-hamisítás és az érettségi tételek körüli „balhé” valóban megtörtént –, személyes és szórakoztató, a hazai rendszerváltás és a korszak Budapestjének emblematikus lenyomata, mely az ezredforduló egyik legnagyobb sikere lett. A 32. Magyar Filmszemlén a Moszkva tér Boci mamáját alakító Pápai Erzsi lett a legjobb női epizódszereplő, emellett Török Ferenc elnyerte a legjobb első filmért és a közönségszavazás alapján a legjobb nagyjátékfilmért járó díjat is.

Szezon (2004)

2003 nyarán három huszonéves fiatal – Guli, Virág és Nyéki Peti – tengődik egy kelet-magyarországi kisvárosban, Karcagon. Néhány éve végeztek Debrecenben, most a Flash nevű diszkóban dolgoznak pultosként. A történet főszereplője Guli, aki nehezen találja helyét a sivár kisvárosi közegben. Miután kirúgják a diszkóból, barátaival úgy dönt, nekivágnak az országnak. Csupán egy dolog fontos nekik: hogy végre történjen már valami. Csakhogy fogalmuk sincs arról, hogy mi ez a valami, aminek történnie kellene. Elindulnak a Balatonra, hátha ott megtalálják, amit keresnek.

A film ereje a már emlegetett és Törökre olyan nagyon jellemző hitelességben rejlik. A rendező 2001-es, Alig című dokumentumfilmje a Szezon előfutárának tekinthető: a filmre jellemző az adott jelen valós bemutatása, tükrözi a világot, amelyről szól, amelyben az önmagukat, identitásukat kereső korosztály küszködik és menekül a jövője elől. A dialógok nem erőltetettek, a nyelvezet valódi, a dokumentarista elemek itt is feltűnnek. A 35. Magyar Filmszemlén Török Ferenc kapta a Szezonért a közönségdíjat, a legjobb férfi epizódszereplő pedig a Virágot alakító Nagy Ervin lett.

Koccanás (2009)

Kietlen útkereszteződést látunk Magyarországon, de lehetnénk a világon bárhol. Hatalmas, zajos forgalom, reggeli dugó, majd egyszer csak nagy csattanással és csörömpöléssel minden jármű leáll. Az útkereszteződésben a mai magyar – és nem csak magyar – társadalom jellegzetes figurái verődnek össze a hajléktalantól a milliomosig, az építési vállalkozótól a menedzserig, a tisztviselőtől a rendőrökig, az idős, nyugdíjas házaspártól a fiatal szerelmesekig: akik itt megjelennek, mindannyiunk számára ismerősek lehetnek. A történet minimálisnak mondható, a Koccanást mégis nehéz, szinte lehetetlen kitörölni az ember emlékképei közül, ha egyszer megnéztük.

A Koccanás alapja Spiró György azonos című, méltán sikeres színműve, ezt vitte filmre Török fekete-fehérben, de az elidegenedést nem csak ez erősíti: a színészek pózokba merevedve látszanak a pásztázó kamera által, a párbeszédek azonban folyamatosak. Az alaphelyzet teljesen általános, nem véletlenül emeltük ki már az első sorban, hogy lehetnénk bárhol. Ezt a földhöz ragadt szituációt emeli el Török és Spiró emlékezetes magasságokig. A tévéfilmet a darabot eredetileg játszó katonás színészekkel forgatták (Ónodi Eszter, Elek Ferenc, Keresztes Tamás, Vajdai Vilmos), de feltűnnek mások is (Anger Zsolt, Thuróczy Szabolcs, Derzsi János).

Apacsok (2010)

Kishorváth élete első filmjének rendezésére készül, a forgatókönyvét éppen vizsgálja a kuratórium. A filmterv nagyapja történetét meséli el, aki az 1960-as évek elején az ’56 utáni passzív ellenállás egy különös formáját választotta: társaival indián törzset alapítva mokaszint húztak, és kivonultak a társadalomból. Ezt a játékot azonban szigorú erkölcsök uralják, amelyeket a törzs tagjai véresen komolyan vesznek.

A Duna-menti indiánok gyanúsak a megtorlás légkörében, szálkának számítanak az amúgy is paranoiás hatalom szemében. Furcsa fegyvereik vannak, érthetetlen módon kommunikálnak egymással és ami még ennél is fenyegetőbb, amerikai állampolgárokkal leveleznek, sőt találkoznak is. Kishorváth filmtervét a kuratórium többsége elégedettséggel fogadja, van azonban valaki a bírálók között, aki szintén személyesen érintett a történetben, és egészen másként emlékszik. Kishorváthot ez arra ösztönzi, hogy tovább nyomozzon.

Az Apacsok eredetileg Bereményi Géza és Kovács Krisztina Cseh Tamásról szóló darabja volt. A zenész köztudottan rajongója (és „érintettje”) volt az indián kultúrának. A tévéfilmnek készült Apacsokat a sikerre való tekintettel mozikban is bemutatták. A történetben ugrálunk az időben, mozaikdarabokból kell összeillesztenünk a múltat, éppen úgy, mint a fiataloknak, akik a rendszerváltás után váltak felnőtté.

1945 (2017)

Az 1945 egy nap történetét mutatja be egy kelet-magyarországi faluban, a második világháború végén, 1945 augusztusában. A rádió híreiből tudható, hogy éppen ledobták az atombombát Nagaszakira. A megszálló német csapatok helyét átvették a szovjetek, az ő ellenőrzésükkel készülődnek a háború utáni első választásokra. A községben másra is készülnek: a jegyző, Szentes István fiának esküvőjére. A hangulat eléggé feszült, mivel a menyasszony korábbi vőlegénye is éppen hazatért a fogságból.

A vasútállomáson két feketébe öltözött, ortodox zsidó férfi szállt le a vonatról. A faluban gyorsan elterjed a hír: „Visszajöttek!” Ők ketten azok közül valók, akik előző évben nem önszántukból hagyták ott a falut, hanem marhavagonokba zárva vitték el őket. Néhány óra alatt minden megváltozik. Egyre több eltitkolt bűn, elfojtott történet kerül napvilágra, egyre több mindenkinek kell számot vetnie lelkiismeretével.

Az Apacsok az 1945 előzményének tekinthető a Török-életműben, hiszen ott is központi elem a bűnösök felelőssége. A holokauszt mint téma nem volt új a filmművészetben, a választott nézőpont azonban nem mindennapi: nem a túlélők verzióját ismerjük meg, hanem azokét is, akik szemtanúi voltak a zsidók elhurcolásának, sőt esetenként aktív haszonélvezői is. A Szántó T. Gábor elbeszélése alapján készült film több mint 50 fesztiválra jutott el, sok helyen közönségdíjat nyert, és több mint 40 országban moziforgalmazásba is eljutott. Az Egyesült Államokban egy éven keresztül volt műsoron.

Nyitókép: Török Ferenc. Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu