Jean Gabin szicíliai maffiafőnöknek és Maigret felügyelőnek is tökéletes volt

Jean Gabin Alexis Moncorgé 1904. május 17-én született Párizsban. Egy művészházaspár hét gyermeke közül a legfiatalabb volt, apja Joseph Gabin néven operett-társulatok énekes-táncoskomikusa, anyja énekesnő volt. Gyermekkorát a fővároshoz közeli Mérielben töltötte. Tizennégy éves korában otthagyta a gimnáziumot, és apjával Marseille-be ment munkát keresni, volt kőműves, rakodómunkás, kifutófiú és amatőr bokszoló – állásaiban csak az volt közös, hogy sokat dolgozott és keveset keresett.

Tizennyolc évesen engedett apja unszolásának és megpróbálkozott a színészettel. Párizsban a Folies Bergère gazdasági igazgatójának közbenjárása révén statisztaként alkalmazták, s igyekezett minél hátrább, lehetőleg az árnyékban állni, hogy senki ne vegye észre. Miután 1924–1925 között teljesítette kötelező katonai szolgálatát, Jean Gabin néven visszatért a szórakoztatóiparba, és neve egyre ismertebbé vált.

A nagy kiugrás éve 1928 lett, amikor Mistinguett, Franciaország koronázatlan revükirálynője partnert keresett a Hollywoodban filmező Maurice Chevalier helyett. Választása Jean Gabinre esett, és a jóvágású férfi meghódította Párizst, a párizsi nőket, sőt állítólag magát a nagy Misst is. A film világa 1930-ban nyílt meg előtte, amikor eljátszotta a Chacun sa chance című vígjáték főszerepét, négy évvel később pedig már a címszereplő Josephine Baker partnere volt a Zuzu című alkotásban.

Gabin meghatározó alakja lett a francia filmművészetnek, olyan kiváló rendezőkkel dolgozott együtt, mint Jean Renoir, Julien Duvivier és Marcel Carné.

Az alkotást kitüntették a velencei filmfesztiválon, az amerikai filmkritikusok az év legjobb külföldi filmjének választották, az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmával rendezett filmversenyen pedig beválasztották „minden idők 12 legjobb filmje” közé.

Harmincnégy évesen, ereje és hírneve teljében, szerelmi kalandok sokaságával a háta mögött a Ködös utak forgatásán találkozott Michèle Morgannal, akivel azonnal egymásba szerettek. Közös filmjük számos díjat nyert, a Gabin–Morgan kettős lett a francia közönség legkedveltebb szerelmespárja.

A második világháború kitörése után Nizzába, majd a német megszállás után Spanyolországon és Portugálián át az Egyesült Államokba emigrált. Hollywoodban – angolnyelv-tudás híján – újra kellett kezdenie a pályát, de itt is szerencséje volt, és itt is a nők siettek segítségére. Az egyik legnagyobb sztár, Marlene Dietrich beleszeretett, Gabin miatta vált el második feleségétől. Botrányokban és látványos kibékülésekben bővelkedő kapcsolatuk 1946-ig tartott. (Rossz nyelvek szerint Gabin csak azért tartott ki Dietrich mellett, mert ő volt az egyetlen Hollywoodban, akivel anyanyelvén tudott beszélni.) Itt készült filmjei viszont a feledés homályába merültek.

Harcolt Észak-Afrikában, ott volt Párizs bevételénél, bátorságáért több magas kitüntetésben részesült. Leszerelése után azonban szomorúan tapasztalta, hogy elfeledték, ráadásul hirtelen megőszült, megtestesedett. Ő maga is leszámolt filmes pályafutásával, Normandiában földbirtokot vásárolt, harmadszor is megnősült, és családot alapított.

1950-ben tért vissza a filmhez a Könnyebb egy tevének című vígjátékban, a következő évben Az éjszaka az én birodalmam főszerepéért Velencében díjazták, és az ötvenes évek második felére visszaszerezte háború előtti pozícióját. Sikere volt szórakoztató művekben (Francia kánkán) és komolyabb darabokban (Átkelés Párizson, A nyomorultak, Mire megvirrad, A szicíliaiak klánja, Két férfi a városban), filmjeire tódult a közönség, Maigret felügyelő szerepe pedig végképp legendává tette.

1963-ban a szintén világhírű francia színésszel, Fernandellel Gafer néven filmgyártó céget alapított. Simone Signoret-vel 1971-ben közösen készített A macska című filmben nyújtott alakításukért a Berlinale zsűrije nekik ítélte a legjobb női, illetve férfialakítás Ezüst Medve-díját. Utolsó filmjét, A szentév című alkotást 1976-ban forgatta.

Hosszú pályafutása során mintegy száz film főszerepét játszotta el, egyforma tökéletességgel alakítva gengsztert, rendőrt, gazdag maffiózót vagy koldust. A népszerűségre fütyült, zárkózott volt és hallgatag, s bár rajongóinak megadta a tiszteletet, tulajdonképpen csak háborítatlan nyugalomra vágyott. 1976. november 15-én halt meg leukémia következtében a Neuilly-sur-Seine-i amerikai kórházban. A Père-Lachaise temetőben tartott búcsúztatóját, amelyre hatalmas tömeg gyűlt össze, a televízió is közvetítette. Végakarata szerint hamvait az óceánba szórták.

A népszerű színész kétszer nyerte el a velencei filmfesztiválon, illetve a Berlinalén a legjobb férfi színészi alakítás díját. 1960-ban a francia Becsületrend lovagja, 1976-ban tisztje lett, 1974-ben a Nemzeti Érdemrend tiszti fokozatát is megkapta. 1987-ben posztumusz tiszteletbeli César-díjjal tüntették ki. Mérielben 1992-ben nyílt meg múzeuma, az előtte álló mellszobor barátja, a neves színész, Jean Marais munkája; a városban az emlékét ápoló baráti társaság is működik. 1998-ban postai bélyeget is kiadtak arcképével, 2008-ban Párizsban teret neveztek el róla. Életművét leginkább az a mondat jellemzi, amelyet oly sokszor hangoztatott: „Végül is, nem ment rosszul…”

Címlapfotó: Jean Gabin francia színész. Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP