Peter Gabrielnek a világzene felfedezésében is oroszlánrésze volt

Popkult

Február 13-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Peter Gabriel, a Genesis együttes első énekese, aki szólóban is mindent elért, ami rockzenészként elérhető: a hét Grammy- és három Brit Awards-díja, illetve számos egyéb elismerése mellett a Rock Dicsőségcsarnokába is kétszer beválasztották.

British rock singer Peter Gabriel performs on stage 14 June 2007 in Gelsenkirchen, western Germany, during the first concert of his open-air tour noch in Germany. AFP PHOTO DDP/MICHAEL GOTTSCHALK GERMANY OUT
MICHAEL GOTTSCHALK / DDP / ddp images via AFP
Peter Gabriel. Fotó: Michael Gottschalk / ddp images via AFP

Apja elektromérnök volt, zongorázni zenekedvelő édesanyjától tanult. Zenei téren hatással volt rá a rock, a Beatles, a soul és az akkor divatos pszichedelikus zene, de a klasszikus muzsika is. A Genesisben, amelyet 1967-ben középiskolai diáktársaival alapított, kezdetben dobolt, aztán előrukkolt énekessé, s alkalmanként fuvolán is játszott. Az együttes gyorsan ismert lett, nem kis részben énekesük hangsúlyos színpadi jelenléte miatt: Gabriel kifestett arccal, rémítő jelmezekben állt a közönség elé, előadásában az avantgárd és a törzsi mitológia elemeit vegyítette.

Ő kezdte a „tömegszörföt” (stage diving) is, olykor háttal a közönségbe dőlt és kézről kézre adatta magát.

A Genesis első korszakának csúcsát az 1974-es The Lamb Lies Down On The Broadway című dupla koncept album jelentette, amellyel a legnagyobbak közé emelkedtek. Gabriel azonban az 1975-ös turné után bejelentette távozását, részben azért, mert más hangzást szeretett volna, mint szerinte a kereskedelmi sikert hajszoló társai (akik viszont úgy vélték, Gabriel tolja magát túlzottan az előtérbe), emellett több időt akart családjának szentelni. A válás békében történt, s az énekes – ha csak a nézőtéren is – ott volt a Genesis 2022-es utolsó koncertjén.

A későbbiekben üzletileg a Genesis lett a sikeresebb, művészileg viszont mindenféleképpen Gabriel. A szakma első négy albumát zseniálisnak minősítette, a sorban következő So pedig már a közönség tetszését is elnyerte.

Utóbbin olyan slágerek szóltak, mint a Solsbury Hill, a Biko, a Don’t Give Up, a Big Time. Ezekhez videóklipek is készültek, az animációt és az élő felvételeket kombináló Sledgehammer áttörést jelentett, azelőtt példátlan módon kilenc MTV-díjat kapott, és ma is minden idők legjobb zenei videói közé számít. Az első négy lemez címet sem kapott, a negyediket azonban kiadója utasítására Amerikában címmel forgalmazták – az énekes ezután a lehető legrövidebb szavakat választotta, a So után az Us és az Up következett, slágerválogatása a Hit címet kapta.

Az Up után nyolc évvel, 2010-ben jelentkezett újra stúdióalbummal, a zongorára és vonósokra hangszerelt Scratch My Back különlegessége, hogy sem dob, sem gitár, sem elektromos hangszer nem hallható rajta. Gabriel részben kortársai – David Bowie, Paul Simon, Neil Young, Lou Reed – szerzeményeit dolgozta fel, részben a fiatalabb generáció – Radiohead, Arcade Fire, Bon Iver, Regina Spektor – dalterméséből válogatott. (Ő azt remélte, ezzel egy időben kiadhatja azt a lemezt is, amelyen zenésztársai az ő dalait éneklik, de a projekt csak 2013-ra valósult meg And I’ll Scratch Yours címmel.) 2011-ben, folytatva az előző évi album vonalát, saját korábbi dalait értelmezte újra a New Blood című korongon.

Legutóbbi albuma – amelynek dalain negyedszázadon át dolgozott – 2023-ban I/O címmel jelent meg, a cím az Input-Output mellett a Jupiter Io holdjára is utal, s minden dalnak van egy világosabb és sötétebb hangzású változata is.

A néhány napja két Grammy-díjjal is kitüntetett lemez – amelyen ismét Manu Katché dobos, Tony Levin basszusgitáros, David Rhodes gitáros és a billentyűs Brian Eno volt társa – megjelenésével egy időben hosszú idő után ismét turnéra indult. Korábban 2012-ben a So megjelenésének 25. évfordulóján tett jubileumi turnét, 2014-ben Budapesten is fellépett a Papp László Sportarénában, 2016-ban Kő, papír, olló címmel Stinggel tartott koncertsorozatot észak-amerikai és kanadai megállókkal.

Sikeresen kirándult a filmzenék világába is, olyan teljesen más műfajú alkotásokhoz írt zenét, mint az Alan Parker által rendezett Madárka, a világszerte botrányt kavart, Martin Scorsese rendezte Jézus Krisztus utolsó megkísértése, a Babe és a Wall-E (utóbbi betétdaláért 2009-ben Oscar-díjra jelölték). 2016-ban Oliver Stone Snowden című filmjéhez írta a The Veil című dalt, s háromszor jelölték Golden Globe-díjra.

Peter Gabriel állandóan kísérletezik, minden dalának több tucat változatából választja ki az igazit. Oroszlánrésze volt a világzene felfedezésében, a WOMAD fesztiválok megrendezésében, kiadója, a Real World konokul bombázza a piacot egzotikus népzenéivel. Saját dalaiban is szívesen és hatásosan alkalmaz indián vagy afrikai zenét, ipari zajokat. Élőben tökéletesen megtervezett és precízen kivitelezett, látványos előadással kápráztatja el a közönséget, a fellépéseiről készült lemezek, DVD-k különleges élményt jelentenek. 2000-ben ő komponálta az akkor megnyílt londoni Millenium Dome multimédia-show műsorának zenéjét, amely Ovo címmel jelent meg lemezen, s ő alapította az egyik első internetes letöltési szolgáltatást.

Az énekes az egyik legpolitikusabb zenész, az emberi jogok elkötelezett harcosa. 1988-ban az Amnesty International világturnéjával Magyarországon is fellépett, ott volt a Live Aiden és a Nelson Mandela tiszteletére rendezett koncerten is.

Nyíltan állást foglal a legkényesebb kérdésekben is, támogatta a szíriai háború áldozatainak megsegítésére irányuló küzdelmet, a hongkongi demokráciapárti tiltakozókat, a palesztin–izraeli konfliktus kérdésében a kétállami megoldást.

Kétszer nősült, idősebb lánya filmes, ő rendezte apja két koncert DVD-jét, a másik együttesében énekel, a második feleségétől két fia született. A Rock Dicsőségcsarnokába 2010-ben a Genesis tagjaként, 2014-ben saját jogán is beválasztották. A hétszeres Grammy- és háromszoros Brit Awards-díjas rockzenész hazájában háromszor kapta meg a rangos Ivor Novello-díjat, 2009-ben pedig a svéd Polar zenei díj egyik kitüntetettje volt.