Kaposvári cigányzenész-dinasztiába született, nemzedékek óta minden felmenője prímás volt. Apja, id. Sánta Ferenc már 15 évesen zenekart alapított Jászberényben, később klasszikus zenét is szívesen játszott, és a szalonzenétől sem idegenkedett. Édesanyja is neves zenészcsalád leszármazottja volt, aki szerény háziasszonyként élte az életét.
Hétévesen kezdett hegedülni a helyi zeneiskolában Lehota Dezsőnél, kilencévesen már édesapja zenekara élén állt. Tizenhárom évesen a Kaposvári Szimfonikus Zenekarban játszott, két évvel később pedig felvételi nélkül került a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolába, ekkor szülei is a baranyai megyeszékhelyre költöztek. Tizennyolc évesen vették föl a budapesti Zeneakadémiára, ahol 1969-ben szerzett hegedűművészi és -tanári diplomát. Komolyzenei tanulmányai mellett országjáró cigányzenészként Kovács Apollóniát, Solti Károlyt kísérte. 1968-ban megnősült, fia a Zeneakadémia hegedű szakán, lánya a zongora szakon végzett, unokái ugyancsak tehetségesen zenélnek.
Az 1973-ban megalakított első népi zenekarával a svédországi Göteborgban, majd Németországban a leghíresebb helyeken muzsikált. Bejárta az egész világot, Európa szinte összes országában föllépett – gyakran apjával együtt –, ahogy az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Ausztráliában is.
A turnékkal járó hosszú távollétekbe belefáradva 1979-ben hazatért, két éven át a nem sokkal korábban megnyílt Hilton szállóban játszott. 1981-től kilenc éven át az Átrium Hyatt Tokaj éttermében lehetett játékát hallani, ezután öt évre Olaszországba szerződött. Velencében a Szent Márk téren olasz zenészek élén szerepelt, később szalonzenekarával Németországban, majd a budai várbeli Király étteremben lépett fel.
Magyar nóta- és csárdásfeldolgozások sorát készítette el. Tanított az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) Stúdiójában, ahonnan sok sikeres növendéke került ki.
1972-ben készítette első önálló hangfelvételét a Magyar Rádióban, utána folyamatosan jelentek meg rádiós, televíziós és hanglemezfelvételei. Ezeken és koncertjein a cigányzene ismert darabjai mellett népszerű klasszikus műveket, a többi közt Brahms, Bizet, Massenet, Liszt Ferenc és Bartók Béla műveit is játszotta.
1981-ben megkapta a Magyar Televízió, 1982-ben, majd 2004-ben a Magyar Rádió nívódíját. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 1998-ban eMeRTon-díjjal, 2002-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. 2007-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 2009-ben Prima Primissima díjban részesült. 2011-ben Budapest díszpolgára, 2014-ben a nemzet művésze lett. 2017-ben az Emberi Méltóságért díjat vehette át a cigányság és a magyarság egyesítése érdekében, Magyarország világban való megismertetéséért tett erőfeszítéseiért.
2023-ban Kossuth-nagydíj elismerésben részesült Magyarország számára kivételesen értékes és korszakos jelentőségű életműve, a 19. és a 20. századi klasszikus és népszerű zeneirodalom magyar stílusban való tolmácsolása és a hazánk zenei kultúrájának részét képező cigánymuzsika magas szintű művelése terén példaadó művészi pályája, a Magyar Nemzeti Cigányzenekar alapítójaként, művészeti vezetőjeként és vezető prímásaként több évtizede nagy sikereket arató előadóművészi tevékenysége elismeréseként. 2023-tól a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja volt, 2024-ben Kaposvár díszpolgára lett.
Az én fogadalmam, hogy öregbítsem ennek a szép magyar cigányzenének a hírnevét, amit az egész világon kedvelnek. Szeretném ezzel is szolgálni a magyar kultúra ügyét.”
Ifjabb Sánta Ferenc hosszan tartó, súlyos betegség után 79 éves korában hunyt el 2024. október 22-én.
