Megijedtem, amikor elkezdtem komolyan venni a színházat – Kelemen Zoltán, a Kaszás Attila-díj jelöltje

Kelemen Zoltán 1972-ben született, 1993 és 2001 között tartozott a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatához, ahol elvégezte a színészképző stúdiót. 2001 és 2008 között a Győri Nemzeti Színházban játszott. 2001-től 2013-ig a Savaria Történelmi Karnevál egyik programjaként vitte színre az általa létrehozott Rabszolgavásár-produkciót. Alapító tagja a Weöres Sándor Színház társulatának, melyet még Jordán Tamás állított össze 2008-ban.

Középiskolás korában vált először városszerte ismertté egy országos műveltségi vetélkedő révén, melyben különböző gimnáziumok és szakközépiskolák csaptak össze saját műsorokkal. Az ő csapata kétszer is nyert, ezért akkoriban népszerű srácnak érezhette magát Szombathelyen. Saját számai is voltak, amiket leginkább a barátainak adott elő. Juhász Előd Zenebutik című műsorából például már Gálvölgyi János előtt készített egy paródiát, de akkor még nem gondolt a színészetre. Vendéglátóipari iskolában végezett, aztán elment csaposnak, majd jött a kötelező sorkatonaság. Ott hallotta egyik katonatársától, hogy felvételizik a színművészeti főiskolára. Ő is kedvet kapott hozzá, de nem vették fel, viszont menthetetlenül vonzani kezdte a színház világa.

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban akkoriban híresen jó színészképző stúdió működött, oda is jelentkezett, ezúttal sikeresen. A képzősök statisztáltak is, majd kisebb szerepeket kaptak. Ő először A lovakat lelövik, ugye? című darabban – igaz, ott más címmel játszották – kapott pár mondatos lehetőséget. A színházban az volt a szokás, hogy az öltöztetőnő a nagyobb jelmezeket a szereplők helyére készítette, de az apróságokat, alsóneműket, zoknikat egy közös zacskóba tette, és abból mindenki vehetett az előadás előtt.

„Az én helyem a csoportos öltöző szélén volt, oda tették a zacskót. Akkor még fogalmam se volt a színház világáról, azt gondoltam, hogy ezt biztosan be kell osztanom a következő fél évre.

Nyolc év alatt végigjárta a zalaegerszegi ranglétrát, majd átszerződött Győrbe, a Korcsmáros György vezette színházba. Minden szakmai állomására szeretettel gondol vissza, és ma már úgy gondolja, hogy legalább 15 év kellett ahhoz, hogy szégyenkezés nélkül elmondhassa magáról: kezd érteni a mesterségéhez. „Amilyen bátornak tűntem tudatlan koromban, úgy megijedtem, amikor elkezdtem a színházat komolyan venni.”

Azt gondolja magáról, hogy Szombathelyen vált valódi színművésszé: „Ezt alapvetően annak az elképesztő mennyiségű, mindenféle kompromisszumtól mentes alkotómunkának köszönhetem, ami a 2008-ban alakult társulatban zajlik. Az első bemutatónkat még mi írtuk, közösen a társulattal, aztán együtt jártuk a falvakat.

Megesett, hogy Őriszentpéteren nyolc néző számára csavaroztuk össze az ABC előtt Trokán Péterrel és a többiekkel a színpadot. Így kezdtük, mindenki beletette a magáét.

Azt mondja, hogy ő szombathelyi születésűként egyfajta hídszerepet tölt be a város és a színház között, sőt már a színház megalapítása előtt is bevonta a „civileket”. Rabszolgavásár néven hozott létre egy közösségi színházat, vagy – ahogy ő mondja – közösségi, emberkereskedelmi stand upot.

„Kitaláltam, hogy én vagyok a Római Birodalom legjelentősebb rabszolga-kereskedője, aki tulajdonképp a mai marketingtudomány atyja. Ehhez készült egy sor kerettörténet, de rengeteget improvizáltunk is. Összegyűjtöttem a városban a vállalkozó szelleműeket, volt közöttük kazánfűtő, tanár, sportoló, mindenféle ember. Az előadás élőben ment, bele lehetett kiabálni, eljött 600-800 néző, ordítottunk egymásra, és licitáltak a „rabszolgákra”.

A jelölés meglepte, de nagyon örül neki. A Kaszás Attila-díjban számára az is szimpatikus, hogy hangsúlyozza a közösségépítésben vállalt szerepet. Örömét fokozta, hogy az idei jelöltek között szerepel Pap Lujza is, aki szintén a zalaegerszegi stúdióban kezdte a pályáját két évvel az ő indulása után. „Ez a jelölés számomra azt is igazolja, hogy létezik ilyen, és érvényes a mi szakmai utunk is.”

Fotók: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu