A 80 éve született Kerényi Imrére emlékeztek a Fiumei úti sírkertben

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója köszöntőjében arra mutatott rá, hogy Kerényi Imre színházi rendezőként, íróként és politikusként sem ismert megalkuvást, ezért nincs szükség munkássága letisztulásához évtizedekre, évszázadokra, hiszen mércéje már most irányadó lehet számunkra. Hozzátette: Kerényi Imréhez hasonló szellemi erőterekre szükség van, különösen ma, amikor nyugaton még a számunkra egyértelműnek hitt dolgok is megkérdőjeleződnek.

Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas színművész, a József Attila Színház igazgatója beszédében arra mutatott rá, hogy bár kihívások nap mint nap érik az embert, az, hogy milyen válaszokat tudunk adni rájuk, nagyban függ attól a belső erőtől, amit hordozunk, és attól a szakmaiságtól is, amellyel rendelkezünk. Erre Kerényi Imre saját tartásával és erővel folyamatosan például szolgált.

Az 1943. szeptember 28-án Csopakon született Kerényi Imre 1978–1980 között a Szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője volt. 1980–1983 között a Népszínház, 1983–1989 között pedig a Nemzeti Színház rendezőjeként tevékenykedett. 1989-től 2004-ig a Madách Színházban igazgatóként és művészeti vezetőként irányította a szakmai munkát. Olyan rendezések fűződtek nevéhez, mint a János király (1983–1984), a Lear király (1991), az 1993-tól többször is színpadra állított Bánk bán, valamint az Amadeus (1993), a Stuart Mária (1994), a Hegedűs a háztetőn (1996), a Székelyfonó (1998), Az ember tragédiája (1999), a Mirandolina (2001), az Egy pohár víz (2004), az Édes fiaim (2005), az Úri muri (2007) és a Kései találkozás (2010).

Munkásságát több díjjal is elismerték: Jászai Mari-díj (1977), érdemes művész (1981), Magyar Művészetért Díj (1988), Kiváló Művész (az elismerést 1989-ben nem vette át), Budapestért Díj (1999). 2002-ben Kossuth-díjat kapott a magyar színházművészetben játszott meghatározó szerepéért, iskolateremtő rendezői munkásságáért, kiemelkedő színházvezetői és művészetpedagógiai tevékenységéért. Több mint négy évtizeden át, 1968 és 2010 között tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (2000-től Egyetem), 1988-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 2011 májusától haláláig miniszterelnöki megbízottként dolgozott a hivatalban levő Orbán-kormányokban, ahol a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért volt felelős.

Kerényi Imre hosszan tartó, súlyos betegsége ellenére mindvégig aktívan dolgozott, életének 75. évében, 2018. augusztus 11-én halt meg Budapesten. A Fiumei úti sírkert művészparcellájában helyezték örök nyugalomra. Kerényi Imre ma felszentelt síremlékét Bartl Kálmán készítette.

Forrás és fotó: NÖRI