Mennyire ismerik a Londonban a magyar irodalmat, a magyar kultúrát?

Ismerik, és azt hiszem, szeretik is. Nagy-Britanniához vagy Franciaországhoz képest Magyarország a méretét tekintve kis ország, a kultúránk mégis vetekszik a hatalmas kultúrnemzetekével. A zene, a képzőművészet és a film terén világhírű a magyar, de az irodalom szempontjából is nagyon jól állunk, ugyanis számos remek fordító van, aki képes átadni azt a fajta különleges gondolkodást és képi világot, amely a legnagyobb íróinkat jellemzi. Len Rix Szabó Magda-, Szerb Antal- és Bánffy Miklós-fordításai például nagyon sikeresek a szigetországban. Emellett számos más művészeti ágban is jelen vagyunk, és úgy tapasztalom, hogy a britek érdeklődők és nyitottak a magyar kultúrára.

Mennyire nehéz angolul átadni a magyar gondolatiságot, látásvilágot? Gondot jelenthet, hogy az üzenet sokszor nincs is leírva, hanem a sorok között rejtőzik.

Ez a legnehezebb. A brit bő szókincsű nép, hiszen az angol nyelvnek van legtöbb szava a világon. A magyar irodalomban és a színjátszásban viszont egyaránt jelentőséggel bír a szórend vagy a ki nem mondott szó, amelyek lényege a hangulat érzékeltetése. Megesik, hogy a könyveket újrafordítják, pont azért, mert a fordító éppen ezt nem tudta átadni. A fordítók, akikkel beszéltem, azt mondták, olyan ez, mint egy matematikai vagy logikai játék, mert mindig meg kell keresni a pontos angol kifejezést vagy a legközelebbi szinonimát. Ezért is van nagy szükség az olyan pionírokra, mint Len Rix. Az ő igényes munkájuk révén lehet világszerte megismertetni és feltenni a nyugati világ könyvespolcára a magyar irodalmat.

Len Rix az Abigél könyvbemutatóján

Mit szeretnek a britek a magyar irodalomban?

Bármilyen művészeti ágról legyen szó, a brit nép a történetmesélést kedveli a legjobban, mert rendkívül történelemcentrikusak. A leghíresebb brit írók egyikére, Jane Austenre is a történelmi szállal is bíró történetmesélés jellemző. 20. századi íróink legtöbbje szintén ennek volt a mestere, ezért ők népszerűek a szigetországban is, ahol jelenleg talán ez a legeladhatóbb műfaj. A britek ismerik a magyarokat: tudják, kik vagyunk, és hogy mennyiszer találkozott egymással a két nép történelme. Az is közismert, hogy rokonságban vagyunk a királyi családdal az erdélyi Rhédey Klaudia grófnő révén, aki II. Erzsébet brit királynő ükanyja.

A K2 Színház Búcsúkoncert című darabja nemrégiben megnyerte a Voila OffFest díjat a független színházi előadásokat jutalmazó 2021 Offies Awards-gálán.

Erre mi is nagyon büszkék vagyunk. Második éve dolgozunk együtt a fesztivállal, amely az innovatív európai darabokat gyűjti össze. Olyan témákat keresnek, amelyek aktuálisak, ugyanakkor nem a témán, hanem a megvalósításon van a hangsúly. A gálán nem a West End kasszasikernek számító darabjait, hanem az újító előadásokat díjazzák. A brit színészlegenda, Judi Dench is részt vett a díjátadón, amelyet idén online tartottak meg. A magyar csapat produkciója különösen erősen hatott, hiszen apokalipszisvízió, vagyis a világvégéről szól. A színészek nem beszélnek, hanem Mozart Requiemjét adják elő a színpadon, ez idő alatt elfogy a levegőjük, így kénytelenek lélegeztetőpalackból levegőt venni.

Az előadás hangulata nagyon „rímel” arra a lelkiállapotra, amelyben a járvány miatt egy éve mindannyian benne vagyunk. Ezt a kreativitást értékelte a zsűri. A K2 az elismerésből tovább építkezhet, mi pedig elmondhatjuk, hogy

a magyar színház bizony van olyan minőségű, mint az angol vagy más európai országoké.

Bízunk benne, hogy 2021-ben ismét sokan jelentkeznek majd a fesztiválra. Jó lenne, ha a végén újra magyar sikernek örülhetnénk.

A képzőművészeti vásárokon mennyire kelendőek a magyar alkotások?

Különösen keresettnek számítanak. Szinte naponta hallunk arról, hogy múzeumi gyűjteményekbe kerülnek be fontos magyar művek. Hosszú a sor: Reigl Judit, Maurer Dóra, Keserü Ilona és társaik munkáiról van szó, akik mind a nagy 20. századi nemzedékhez tartoznak. Az alkotásaik egyre magasabb árakon kelnek el. Hasonlóan sikeresek az utánuk következő generációk művei is. Maurer Dóra önálló kiállítását másfél évig láthatta a közönség a londoni Tate Modernben, hála az intézetünket is felügyelő Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásának. Sajnos a koronavírus-járvány nem kedvezett a tárlatnak, bár az idő nagy részében így is látogatható volt, és a nyitvatartást végül éppen a járvány miatt hosszabbították meg.

Az intézménnyel való együttműködésben számos közös rendezvény otthona lehetett az intézetünk az elmúlt időszakban. A folytatásban Maurer Dóra tanítványait szeretnénk bemutatni, hogy továbbvigyük a megkezdett gondolatot. A mi szerepünk egyrészt a meglévő értékek és kapcsolatok erősítése, másrészt újak kiépítése. Ha ugyanis valaki egyszer már látott remek magyar színházi darabot, ismer kiváló magyar képzőművészt vagy olvasott jó magyar regényt, ezáltal nyitottá válik Magyarországra, akkor húsz vagy akár száz másikat is tudunk mutatni neki, annyira gazdag a magyar kultúra.

Hogyan alakította át a pandémia az intézet működését?

Tavaly ilyenkor mindenkit váratlanul ért a járvány, az emberek csak kapkodták a fejüket. A konzervatívabb brit kulturális szereplők már akkor azt mondták, hogy ők 2021 áprilisáig biztosan nem terveznek semmit. Akkor ez kifejezetten pesszimista forgatókönyvnek tűnt, utólag azonban már látjuk: még optimisták is voltak, hiszen idén május előtt biztosan nem nyithatnak ki. Mi hamar az online térbe költöztünk, egyből jó eredményeket értünk el, később azonban fokozatosan telítődött az online rendezvények piaca. Már nem volt elég, hogy egy felvételt „csak” levetítsünk, hanem különlegességekre, exkluzív tartalmakra támadt igény.

A kulcs az interakcióban rejlett, tehát abban, hogy az adott művésszel úgy kommunikálhasson a közönség, mint élőben. A feladat számos előnnyel és hátránnyal járt egyszerre. Technikai eszközöket és tudást kellett szereznünk, és rájöttünk, hogy hirdetni és szervezni is másképp kell. Az online rendezvények is nagyon alapos felkészülést igényelnek. A Londonon kívüli közönséget viszont könnyebben elértük az Egyesült Királyságban, mint gondoltuk. Bár az élő események varázsa, a személyesség hiányzott, sokkal többen követték figyelemmel a programokat, mint amennyien egy rendezvény helyszínére el tudtak volna jönni.

Mennyivel többen?

Példaként Pál István Szalonna és bandája évzáró népzenei koncertjét említeném, ami tavaly decemberben volt. Ha itt lettek volna Londonban, háromszáz fős helyszínen léptek volna fel, míg az online koncertet ötvenezren látták, és csak a kedvelések száma kétszer annyi, mint ahányan a koncerten részt vettek volna. Megjegyzem, ez a siker mindenféle hirdetés nélkül, csak organikus eléréssel adatott meg.

Pál István Szalonna és bandája koncertje

Egyre több ember oltanak be Nagy-Britanniában, ezért úgy gondolom, idén talán visszatérhetünk a „rendes” eseményekhez, az online tapasztalatokat viszont semmiképp sem felejtjük el. Hibrid rendszerben gondolkodunk, amelyben a plusz tartalommal kiegészített programok személyesen és online is elérhetőek lesznek.

Milyen programokkal készülnek idén?

Egy részük évfordulókhoz kötődik, mint például a brit-magyar diplomáciai kapcsolatok centenáriuma. A National Army Museum rendszeresen megszervezi a Chelsea History Festivalt, tavaly mi is együttműködtünk velük. Mint említettem, a brit történelemszemléletű nép, és idén szeretnénk a közös történeteinket bemutatni. Minden év júniusában megrendezik a Roma kultúra hónapját, amelynek élő eseményei tavaly elmaradtak, de látok rá esélyt, hogy tehetséges, a magyar roma kultúrát autentikusan űző fellépők is ki tudnak jönni. A London pódium kabaré című program is megvalósulhat, amely emléket állít majd azoknak a 20. században Budapestről az Egyesült Királyságba vándorlóknak, akik a pesti kabaréstílust hatalmas sikerrel meghonosították Londonban.

Egy gálakoncerttel is készülünk, amelyen a Royal Philharmonic Orchestra októberben Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművészt látja vendégül. Együttműködünk a Magyar Állami Népi Együttessel, akik a Liszt-mozaikok című összművészeti produkciójukat hoznák ki. A fiatalok számára évente egyszer elektronikus koncertet szervezünk a V4-es körben. Ez tavaly online esemény volt, de idén talán visszatér a klubélet. Az évet adventi koncerttel zárjuk, amelyen reményeink szerint Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész lép fel. Ezek mellett számos képzőművészeti kiállítást és élménycentrikus gasztronómiai programot is szervezünk.

Milyen a más országok londoni kulturális intézeteivel való együttműködés?

Ez sok mindentől függ: például hogy az adott országban mennyire fontos a kulturális diplomácia, hogy van-e egyáltalán kulturális intézet, vagy csak egy nagykövetségi diplomata képviseli azt más teendői mellett. Vagy hogy ezek az intézmények hozzánk hasonlóan nyújtanak-e teljes kulturális programkínálatot, esetleg inkább a nyelvoktatásra koncentrálnak, vagy politikai-közéleti tevékenységet végeznek elsősorban. A EUNIC szervezet tömöríti az európai országok kulturális képviseleteit, rendszeresen találkozunk, és ha úgy alakul, együttműködünk egy-egy közös program megszervezésében egy vagy több intézettel. A EUNIC londoni elnökségi feladatait mindig más intézet látja el és évente, nyáron van a váltás. Mi az előző ciklust vezettük és tavaly nyáron adtam át a stafétát a cseheknek. Velük és a teljes V4-es körrel kitűnő, talán a legerősebb az együttműködés.

Hogyan érinti a magyar művészeket a Brexit?

Noha Nagy-Britannia elhagyta az Európai Uniót, kulturálisan mindig is Európa része marad és az volt már akkor is, amikor még nem volt tagja az EU-nak. Bár a Brexit fontos aspektusa volt a brit munkaerőpiac védelme, ez elsősorban nem a kreatív, művészeti szakmákra irányult. A magyar és más európai művészeket tehát szeretettel várják továbbra is, azonban – mint minden munkavállalás esetében – a beutazás a művészeti produkciók esetében is sokkal alaposabb tervezést, felkészülést és adminisztrációt igényel, mint korábban.

Hogy pontosan mit kell csinálni a fellépőknek, arra két ok miatt nehéz általános érvényű választ kapni. Egyrészt gondoljunk csak bele, az ország november óta zárva, minden online zajlik, és online produkciókhoz nem kell beutazni. A koronavírus kezdete óta most vannak a legszigorúbb korlátozások és határellenőrzések Nagy-Britanniában. Természetes, hogy ilyen helyzetben nem áll még rendelkezésre elég tapasztalat a januárban bevezetett szabályozással kapcsolatban és a rendszer finomhangolása sem történt meg még.

Vincze Máté és Ladik Katalin a költő és előadóművész londoni fellépésén 2020 februárjában

Másrészt viszont – éppen azért, mert a művészek beutazását a brit kormány igyekszik nyitottan kezelni – rengeteg kivétel van, ezért minden beutazási eset eltérő és speciális. Hogy kell vagy nem kell vízum az adott művésznek, nagyon sok mindentől függ, például attól is, hogy milyen fesztiválra, rendezvényre jön fellépni, ki hívta meg, milyen hosszú ideig tartózkodik itt, de függ még attól is, milyen mértékű díjazásban részesül. Pont emiatt a komplexitás miatt javasoljuk, hogy a fellépők minden esetben először az őket meghívó szervezettel konzultáljanak, hogy kell-e vízumot igényelniük, és ha igen, milyen fajtát. Mi ugyan – az európai kulturális intézetek között elsőként – közzétettünk egy általános tájékoztatót a honlapunkon, ez azonban inkább kiindulási alap, nem személyre szabott eljárásrend. Hangsúlyozom, az már sajnos nem működik, hogy valaki kijön, és itt kezdi el a fellépéseit megszervezni; előre kell gondolkodni.

Közben azt is látjuk, hogy az európai és a brit oldalon is zajlik a lobbi a szabályok egyértelműsítéséért és egyszerűsítéséért. Biztos vagyok benne, hogy ahogy újraindul az élet a járvány után, sokat finomítják majd ezeket a beutazási szabályokat. Bárhogy is alakul, abban biztosak lehetünk, hogy a világszínvonalú magyar kultúra iránt nyitottak maradnak a britek, Brexit ide vagy oda.

Száz éve is azok voltak, és ha rajtunk múlik, száz év múlva is azok lesznek.

Nyitókép: Vincze Máté a Londoni Magyar Kulturális Központban. Képek forrása: Londoni Magyar Kulturális Központ