A magyar állam tulajdonát képező dokumentumok jelentőségét nemcsak Bartók személye, kézírása és a fiatalabb kortárs hegedűművész, kvartett primárius Székely Zoltán művészi rangja adja, hanem a levelek tartalma is. E levelezés ugyanis többek között Bartók egyik főműve, a Székely Zoltán megrendelésére 1937–38-ban komponált úgynevezett „nagy” Hegedűverseny keletkezését is dokumentálja.

A levelek kiemelkedő kulturális értékét fémjelzi az is, hogy azokat az angol Sotheby’s aukciós ház a 2017. november 28-án megrendezett árverésére kiadott katalógusában „highly important series of letters” (rendkívül fontos levélsorozat) megjelöléssel hirdette.  

Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője, Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadásának főszerkesztője felidézte, hogy Bartók Béla (1881–1945) zeneszerzői és előadóművészi pályáján és életművében meghatározó szerepet játszott a Hubay Jenő körül kialakult világhírű hegedűs iskola egy sor kimagasló képviselője. Közülük a hegedű- és zeneszerzési tanulmányokat is – utóbbit Kodály Zoltán irányításával – folytató Székely Zoltánnal (1903–2001) való kapcsolata különösen hosszú és eredményes volt. Ebből az egyre inkább baráti viszonyból több remekmű született.

Székely Zoltánnak szóló ajánlással íródott a 2. rapszódia hegedűre és zongorára, illetve hegedűre és zenekarra (1928–29), valamint a Hegedűverseny, amelyet újabban a Geyer Stefinek ajánlott, csak a szerző halála után ismertté vált fiatalkori Hegedűverseny mellett 2. Hegedűversenyként is emlegetnek. A 2. rapszódiát Bartók ajánlotta fel a hegedűművésznek, a Hegedűversenyt Székely rendelte meg a zeneszerzőtől.

A két kiemelkedő művész közötti kapcsolat 1921. április 23-án kezdődött, amikor egy, a kortárs modern zenének szentelt merész műsorral léptek fel együtt.

Az ekkor elhangzott Debussy-szonátát később is többször játszották külföldi, elsősorban hollandiai és angliai fellépéseiken. Hamarosan Karol Szymanowski, Ernest Bloch és más jelentős kortárs szerzők műveit is előadták. Bartók rendkívül népszerű Román népi táncok (1915) című zongoradarab-sorozatát Székely Zoltán zongorakísérettel hegedűre írta át, ami a zeneszerző jóváhagyásával 1925-ben jelent meg, és ebben a formában azóta is az egyik leggyakrabban játszott művének mondható. A 2. rapszódia ajánlása Bartók „válasza” volt az átiratért.

Székely Zoltán Bartók szólóműveit és vonósnégyeseit is rendszeresen előadta. A Hungarian Quartet néven világhírűvé vált együttesének az 1960-as években készült hangfelvétele Bartók hat vonósnégyeséből máig etalonnak tekinthető. A neki ajánlott Hegedűverseny ősbemutatójának hangfelvétele ugyancsak kivételesen értékes zenetörténeti dokumentum, olvasható az összegzésben.

Bartók levelezésének – a gazdag családi levelezést kivéve – viszonylag kevés kiemelkedő jelentőségű, egységesen és szinte teljes egészében fennmaradt dokumentumcsoportja ismert.

A levelezés 1923-tól 1940-ig hosszú időszakot fog át. Az első ismert levél még Bartók első felesége, Ziegler Márta kézírásával készült, azt Bartók csupán az aláírásával látta el. A gyűjtemény tartalmaz egy utóiratként megfogalmazott külön levelet Bartók második feleségétől, Pásztory Dittától is, de a levelek döntő többsége Bartók saját kezű írásával készült.

A dokumentumegyüttes összesen több mint negyven, nagyrészt kézzel írott levelet, illetve levelezőlapot, valamint néhány további dokumentumot tartalmaz. Az egyéb dokumentumok között kitüntetett érdekességű a Székely házaspár Rapszódia elnevezést kapott nijmegeni házának vendégkönyve, amely Bartókon és a családtagokon kívül még számos látogató muzsikustól őriz bejegyzéseket.

A levelezést mint kiemelkedő kulturális jelentőségű dokumentumegyüttest őrzi a budapesti Bartók Archívum, ami lehetőséget teremt a kutatására, tudományos feldolgozására és közzétételére.

Emellett a közeljövőben, az 1961. szeptember 26-án megnyílt Bartók Archívum fennállásának 60. évfordulója alkalmából egy kisebb kamarakiállítás keretében mutatják be a gyűjtemény néhány különlegesen érdekes darabját.

Nyitókép: Eötvös Loránd Kutatási Hálózat