Nemrég egy rangos fesztiválon léptek fel Görögországban. Milyen volt a fogadtatás?

Kavalában játszottunk egy világzenei fesztiválon a Lakatos Mónika és a Cigány Hangok formációval. Azt mondhatom, hogy kiváló helyszínen mutatkozhattunk be a közönségnek, hatalmas ovációnak örvendezhettünk. A színpad egy gyönyörű helyszínen, egy vár tetejében állt, mögöttünk a tenger csillogása. Nem félek bevallani, hogy szörnyen irigy voltam a nézőkre (nevet). Egy francia partnerünk segítségével szerveztük meg ezt a különleges hangulatú koncertet.

Hogyan állt össze a repertoár?

Mindig igazodunk a szabadtéri helyszínek megkövetelte elvárásokhoz. A Cigány Hangok formációban főként a tradicionális oláhcigány dalokat helyeztük előtérbe, és a lehető legletisztultabban adtuk elő. Ez a mi sajátos jegyünk.

A menedzseri munka nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy-egy fellépés létrejöhessen?

Igen. Rengeteg munka és fáradozás, hogy egy zenekar, egy együttes szerepelhessen itthon és külföldön. A tehetség, a minőség, az érték előállítása önmagában vajmi kevés, az önmenedzselés kikerülhetetlen ebben a szakmában. Láthatóan van eredmény: idén a feleségem és alkotótársam, Mónika megkapta a Kossuth-díjat, a közönség szeretete pozitív visszacsatolás, egyre többen ismernek és szeretnek bennünket, a zenénket.

Mit gondol, mi ugrik be elsőként arról az embereknek, hogy cigányzene?

Azt gondolom, hogy a zenében nem jártas embereknek rögtön a kávéházi cigányzene jut eszébe. Ez nem baj, nagyon jó referencia Magyarországról, az itteni cigányzenei életről. Viszont ennél sokszínűbb a magyarországi cigányzene, kezdve a tradicionális oláhcigány-zenétől a beás cigányzenén át a kávéházi cigányzenéig.

Mit ad, mit adhat az embereknek a cigányzene?

A cigányzenét szerető, arra nyitott emberek célzottan mennek koncertekre, előadásokra. A világzenét játszó oláhcigány zenekarok nyitottak egy nagyot, és szerepelnek a nagyszínpadokon. Nekünk például önálló koncertünk volt a berlini filmharmóniában és a frankfurti operában. Ez mind azt mutatja, hogy a cigányzene bárhol és bármikor megállja a helyét, és olyan érzéseket szabadít fel az emberekben, amik egyébként nem biztos, hogy előjönnének A cigányzene önazonosságot sugall, ad egyfajta életérzést, szabadságot, amit csak ezen a zenén keresztül tapasztalhat meg az ember.

Néhány nappal ezelőtt nyilatkozta egy rádióinterjúban, hogy valaki akkor jó valamiben, ha tisztában van a saját értékeivel. Önöknek ez mindig sikerült?

Az évek során szerzett tapasztalataink segítettek abban, hogy tudjuk, mi az életutunk, a küldetésünk. Ehhez kellett a családi körülmény, a közeg, amiben felnőttünk, hiszen a cigány identitásunkat az határozza meg. A többi környezeti hatás alakítja, formálja az életutat, amit a zenei formációinkkal bejárni igyekszünk.

Idő kell ahhoz, hogy az ember tisztában legyen azzal, tudja, értse, mi fér bele az általa képviselt zenébe. A cigányzene nagyon improvizatív és befogadó: a jazz, a flamenco, az arab zene vonásai simán megférnek benne. Merítünk belőlük, azonban nem szabad átlépni egy határt, amin túl a magyarországi cigányzene elveszíti a rá jellemző jegyeket. Mondanék egy példát. A flamenco annyira erős zene, hogy bárhol meghallod, azonnal tudod, mi az. A magyarországi cigányzenekarok vissza-visszatérő hibája, hogy ebből a zenei világból is csípnek egy kicsit, abból is egy kicsit. Pedig nem az az érdekes, hogy mit tudsz, hanem az, hogy ki vagy, mi a te zenéd. Ha a cigány dal napján szerb zenére vagyok kíváncsi, egy szerb zenekart hívok. Nekünk, magyarországi oláhcigány zenekaroknak a fő cél az kell, hogy legyen, hogy a saját zenénket a saját stílusunkban, a saját hagyományainkra épülve adjuk elő.

Van utánpótlás?

Hála istennek van, családon belül is. A Romengóból említhetem Balogh Tibor fiát, Balogh Brájent, a Cigány Hangokból az ötéves Dominikot, aki nemegyszer lépett fel velünk. Nagyon ügyesek és nagyon szeretik a zenét, azt gondoljuk, hogy érdemes az ő bevonásukkal színpadra állnunk.

Hisz abban, hogy egyszer eljuthatunk oda, hogy a cigány szó hallatán a cigányság kultúrája, sokszínűsége, értéke, és ne az előítélet jusson a többségi társadalom eszébe?

Sokkal több művész, zenész kiállása és médiafelhajtás kellene, hogy az előítélet falait lebontsuk. Ahogy az embereket a média befolyásolhatja egy-egy negatív, a cigányságról szóló hírrel, ugyanúgy lehetősége, alkalma van a pozitív érzések keltésére, kiváltására. Ehhez a cigányságnak is sokat kell tennie, és nem az előítéletet erősíteni a nem cigány emberekben.

Egy percig ne higgye senki, hogy a cigány közösségek támogatják a bűncselekményt elkövető cigány társaikat. Mi, cigányok minden, a társadalommal szembeni viselkedést, kihágást elítélünk és helytelenítünk. Mi is megintjük ezeket az embereket, hogy figyelj, tesó, viselkedj a buszmegállóban, a villamoson, az orvosi rendelőben, mert legközelebb miattad ér engem atrocitás, én részesülök nem megfelelő bánásmódban. Azt határozottan elutasítom, hogy ez a fő jellemzője, sajátsága a cigányságnak. Mivel egy kisebbségről beszélünk, egy-egy kirívó esetre jóval nagyobb reflektorfény vetül, mint a többségi társadalom negatív cselekedeteire. Egy szó, mint száz: a kisebbségi létnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, ezt szükségszerűen tudomásul vesszük, és megpróbáljuk az előnyöket erősíteni.

A cigány dal napjának ötlete honnan ered, volt-e valamilyen előzmény?

A nagyszerű és kiváló művész, Presser Gábor álmodta meg a magyar dal napját, erről jutott eszembe, hogy ez milyen jó ötlet! Ennél célzottabban hirdetni valamilyen kultúrát aligha lehet! Utána kezdtünk el dolgozni azon, hogy megvalósulhasson a cigány dal napja. Három helyszínen – Budapesten, Nagyecseden és Vaján – várja a közönséget a műsor, mindhárom helyszínen ingyenes. Budapesten a Kobuci Kertben Bangó Margit, a Kanizsa Csillagai és egy meglepetészenekar, majd a Romengo lép fel Lakatos Mónikával, továbbá Szinetár Dóra, Fekete Bori, Roby Lakatos áll színpadra. Nagyecseden a Karaván Família Zenekar, a nagyecsedi Gyöngyszemek, és Vaján a Harmónia Folk Band és a Ham Ko Ham szórakoztatja majd a nagyérdeműt. Nagy köszönettel tartozunk a polgármester uraknak, akik segítséget nyújtottak a helyszínek és a technika megszervezésében.

Miért pont erre a napra, augusztus 8-ra esik a program?

Olyan személy születési dátumához akartam kötni a cigány dal napját, aki méltó az alkalomhoz, ezért választottam az észak-makedón énekesnő, Esma Redžepova születésnapját. Róla tudható, hogy több száz dalos repertoárjával nemzetközi szinten kivívta magának a cigánykirálynő titulust. Emellett emberjogi aktivista is volt, több mint negyven fiúgyermeket fogadott örökbe és nevelt fel. Nem emléknapot tartunk, hanem a zenét ünnepeljük.

A felkért zenekarok, zenészek listáját nézve nagyon színes a választék. A zenészek kiválasztásában mi volt az elsődleges szempont?

Arra törekedtünk, hogy ne csak oláhcigány zene, hanem mindenféle cigányság zenéje és a nem cigány zenészek is teret kapjanak, bemutatkozhassanak. Fő a változatosság, a közös értékek megtalálása.

Hogyan képzelik el a cigány dal napját a későbbiekben?

Az idei Womexen (Worldwide Music Expo) kiemelt feladatomnak tekintem, hogy megtaláljam a bővítéshez a partnereket. Spanyolországban, Franciaországban, Németországban van arra remény, hogy jövőre megvalósuljon a cigány dal napja. Ha sikerül azt elérnünk, hogy az Európai Unió minden országában legyen cigány dal napja, azt gondolom, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a cigányzene népszerűsítésére, az értékeink, a zenei kincseink közvetítésére, és én nyugodtan hátradőlhetek. Addig viszont nincs megállás!   

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu