A csillagok között, avagy ki volt Edwin Hubble?

1889. november 20-án született a Missouri állambeli Marshfieldben. Fiatalon sporttehetségével tűnt ki: Illinois állam magasugró bajnoka volt, és csak kevésen múlt, hogy nem profi bokszoló lett belőle. A matematika és az asztronómia is vonzotta, de végül édesapja ösztökélésére Oxfordba ment jogot tanulni, ahol fizikát is hallgatott. Apja halála után, 1913-ban visszatért az Államokba, hogy családját támogassa; egy ideig spanyol nyelvtanárként dolgozott, de végül otthagyta ezt a pályát, hogy a csillagászatnak szentelhesse életét. 1916-tól posztgraduális tanulmányokat folytatott a chicagói egyetem obszervatóriumában, 1917-ben doktorált. Az Egyesült Államok akkor lépett be az első világháborúba, és Hubble azonnal önkéntesnek jelentkezett, de a kiképzés után a frontra már nem küldték ki.

Leszerelése után a Mount Wilson Obszervatóriumban kapott állást, ahol a világ akkori legnagyobb távcsövével, a Hooker teleszkóppal dolgozhatott. Hubble nem osztotta a Tejútrendszer nagyságát 1918-ban kiszámoló Harlow Shapley véleményét, aki úgy gondolta, hogy a távcsövekben látszó homályos ködfoltok kis méretű, közeli világító gázfelhők, ami egyébként a csillagászok között közmegegyezésnek számított.

1924-ben a Mount Wilson új távcsövével már képes volt olyan felvételt készíteni, amelyen az Androméda-köd addig homályos közepében csillagok látszottak, vagyis kiderült, hogy egy másik galaxisról van szó.

Ezzel alapjaiban változtatta meg a világegyetemről vallott nézeteket, cikkét azonban csak hosszú küzdelem árán tudta publikálni. A csillagrendszereket osztályozta is távolságuk, méretük és fényességük szerint; rendszerét máig használják.

Munkatársával, Milton Humasonnal a vöröseltolódás már korábban felfedezett jelenségét (eszerint a távoli galaxisok fénye a vörös fény felé tolódik el) vizsgálva megállapította, hogy az eltolódás mértéke arányos a galaxis távolságával. 1929-ben megfogalmazta törvényét, amelynek lényege, hogy a Tejútrendszeren kívüli galaxisok annál nagyobb sebességgel távolodnak, minél nagyobb távolságra vannak tőlünk. Ezzel az elsők között jutott el a táguló világegyetem gondolatához. (Ez nem jelenti azt, hogy mi lennénk a világegyetem középpontja, mert minden galaxis távolodik az összes többitől, a tágulásnak nincs középpontja.) Az univerzum tágulásának ütemét az úgynevezett Hubble-állandó adja meg, amelynek értéke a jelenlegi mérések szerint 72–75 km/s/Mpc. Az általunk megfigyelhető univerzum méretét a Hubble-sugár mutatja, az ezen kívüli területről már nem juthat fény a Földre. Ez utóbbi a fénysebesség és a Hubble-állandó aránya, és mintegy 13 milliárd fényévre tehető.

Mindez nagy hatást gyakorolt Einsteinre, aki addig képtelen volt hinni saját számításaiban, amelyek azt mutatták: az univerzum nem lehet nyugalomban. A „hiba” kiküszöbölésére vezette be a kozmológiai állandót, amelyet Hubble eredményeinek megismerése után élete legnagyobb tévedésének nevezett. A táguló világegyetem felfedezése logikusan vezetett később az ősrobbanás elméletének kidolgozásához.

Hubble központi szerepet játszott a kaliforniai Mount Palomar Obszervatórium Hale óriásteleszkópjának megtervezésében, a megvalósítást azonban késleltette a második világháború.

A tudóst gyengülő egészsége, szívinfarktusa munkaütemének lassítására kényszerítette. Sokat tett azért, hogy a csillagászatot a fizika egyik ágának ismerjék el. Nem utolsósorban neki köszönhető, hogy a Nobel-díjat ma már csillagászoknak is odaítélik. Erőfeszítéseit csak halála után koronázta siker, így – bár kiérdemelte volna – a legnagyobb tudományos elismerés nélkül halt meg 1953. szeptember 28-án a kaliforniai San Marinóban. Fő műve, A galaxisok Hubble-féle atlasza is csak halála után, 1961-ben jelent meg.

Ma többek között planetárium, iskola, aszteroida és a Holdon egy kráter viseli a nevét, valamint az 1990-ben fellőtt, Föld körül keringő amerikai űrtávcső, amelynek segítségével a csillagászok az elmúlt évtizedekben bepillantást nyertek a világűr addig elképzelhetetlennek tartott mélységeibe. Az űrteleszkóp a javítások ellenére egyre gyakrabban mutatja az öregedés jeleit, de a NASA reményei szerint ebben az évtizedben még működni fog. Utódját, a százszor nagyobb teljesítményű James Webb űrtávcsövet 2021 végén bocsátották fel.

Nyitóképen Edwin Hubble egy galaxis fényképét vizsgálja (1940 körül). Fotó forrása: Huntington Library (San Marino, California) Edwin P. Hubble gyűjteménye