A közlemény szerint a cunamik hatalmas pusztításra képesek: az épp húsz évvel ezelőtti dél-kelet-ázsiai szökőár több mint 230 ezer ember életét követelte Indonéziában, Thaiföldön és a térség számos további országában. Kialakulásuk legtöbbször földrengésekhez vagy földcsuszamlásokhoz köthető.
Bár a Fekete-tenger esetében a dél-kelet-ázsiaihoz hasonló nagyságú cunamik nem, csak kisebbek fordulhattak elő, egy, a Bukaresti Egyetem által kezdeményezett kutatás mégis célul tűzte ki a veszély nagyságának felmérését, hiszen Románia fekete-tengeri partvidékére egyre többen költöznek és az utóbbi években jelentősen nőtt a beépítettség.
Sipos György, az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének oktatója kifejtette, a cunamiüledékeket a mai tengerszint felett nyolc méterrel, a parttól több száz méterre lévő természetes mélyedésekből gyűjtötték a román szakemberek a népszerű üdülőhely, Mangalia térségében.
A szegedi mérések alapján az itt megtalált üledékek kora jól illeszkedik az 1794-es és 1901-es földrengések időpontjához. Az utóbbi által előidézett cunamiról vannak feljegyzések is, de az 1794-es szökőárról nincs információ, így annak rekonstruálása az új eredmények alapján lesz lehetséges.
Az SZTE geokronológiai laboratóriuma több egységből áll, és két fő módszert használ. Komplexitása is abból adódik, hogy a szerves anyagokra fókuszáló radiokarbon vizsgálatok mellett a lumineszcens módszer is része az eszköztárnak, ami pedig szervetlen üledékek esetében is lehetővé teszi különböző üledékek képződési korának meghatározását. Ezzel az eljárással azt lehet vizsgálni, hogy az üledékszemcsék eltemetődésük óta mekkora radioaktív dózist nyeltek el környezetükből.
A szegedi kutatók a speciális laborfelszereltségnek köszönhetően számos nemzetközi együttműködésben vettek már részt. Ilyen projektek keretében vizsgálták a többi közt Közép-Amerikában, Guatemalában a maja alföldön az egykori maják mezőgazdasági tevékenységét, illetve hamarosan megjelenik egy cikkük, amiben az Egyesült Arab Emírségekben több ottani oázis üledékei alapján vizsgálták francia és német kutatókkal, hogy mely időszakokban volt csapadékosabb az éghajlat a Rub-al-Khali területén, a világ legnagyobb összefüggő homoksivatagában.
A fekete-tengeri cunami üledékek vizsgálatának folytatásaként a kutatásokat kiterjesztik a Földközi-tenger keleti medencéjére, ahol a mintagyűjtés a tavasszal indul az Égei-tenger térségében – áll a közleményben.
