A felismert igazság szabaddá tesz
Bedő Adrienn a ritkán születő őstehetségek közül való, és azért az irodalmi rovatban jelenik meg ez a beszélgetés, mert nehéz eldönteni, hogy írásban vagy festészetben erősebb. Mindenesetre tizenhét évesen már tudja: a művészet nem választás, hanem sors. Azt hiszem, igazából képekben él, saját művészi világa szuverén, határai erősen kontúrozottak, lett légyen szó festményről, szövegről. Olyan fiatal művész, akire érdemes figyelni és akinek a saját korosztálya számára is akad mondanivalója. Leginkább azért lóg ki minden sémából, mert míg kortársai még keresik magukat, ő már pontosan tudja, ki akar lenni. Képei és irodalmi alkotásai már most helyet érdemelnek a kortárs művészetben.
Meglátásodban döntés kérdése-e, hogy művészi pályára lép valaki? Van az életedben konkrét pillanat, élmény, ami számodra ezt meghatározta?
Nincs egyetlen konkrét pillanat, amit meg tudnék nevezni. A művészet mindig is része volt az életemnek. Gyerekkorom óta ez volt az a tér, ahol kint hagyhattam a világ zaját, és egyszerűen örömöt leltem az alkotásban. Egy ideje érzem igazán, mennyire mélyen kapcsolódik hozzám. Mintha az út választott volna engem. Nekem csak annyi a dolgom, hogy igent mondok rá.
Ma, 2025-ben elköteleződni a művészet mellett fiatalként bátorság vagy létszükséglet?
Bátorság, hiszen elég kiszámíthatatlan út, tele bizonytalansággal anyagi, társadalmi szempontból is. Nehéz stabil jövedelmet teremteni, szembenézni a megvetéssel. Bátorság az önazonosságot vállalni a biztos helyett.
Vannak-e külső erők, amelyek el próbálnak téríteni a művészettől? Hogyan védekezel ezekkel szemben?
Igen, vannak. Sokszor emberek – tudatosan vagy tudattalanul. Az tartja meg a fókuszt, hogy tudom: ha elengedném ezt a pályát, elveszíteném azt a részemet, ami a leginkább én vagyok. Ez nem egy tudatos törekvés, egyszerűen hagyom, hogy történjen velem, ami történik, úgyis visszatalálok magamhoz.
Hogyan építed ki az eszköztáradat? Spontán tanulás vagy tudatos stratégia?
Hagyom, hogy a kíváncsiság vezessen. Kipróbálok új technikákat és anyagokat, közben figyelem más művészek munkásságát is. Most leginkább kísérletezem. A spontaneitás adja az ihletet, a tudatos munka pedig alakot, formát ad annak, ami megszületik.
Létezik-e ma tiszta művészi hatás, vagy minden keverék már?
Szerintem a mai világban lehetetlen érintetlennek maradni, túl sok inger ér minket nap mint nap. A tiszta hatás inkább abban az értelemben létezik, hogy valami mélyen megérint, és amikor átszűröm magamon, alkotássá válik. Onnantól az már az én igazságom, a forrásoktól függetlenül.
Hogyan ismered fel a saját hangodat a sok befolyás között?
Figyelek a környezetemre, és arra, ami valóban megérint. Nem akarok menekülni a hatások elől; inkább átengedem őket magamon, amíg a színük és formájuk a kész alkotásban már rólam beszél.
Mi a különbség tehetség és egyéniség között? Melyik a fontosabb?
A tehetség abban mutatkozik meg, hogy mennyire tudok festeni, rajzolni, mennyire érzem a színeket vagy hogyan oldok meg feladatokat technikailag. Az egyéniséget senki más nem tudja ugyanúgy kifejezni. Egyéniség nélkül a munka szerintem utánzat.
Egy 17 éves művész mennyire lehet autentikus? Nem korlátozza a tapasztalathiány?
Az autentikusság szerintem nem az életkoron múlik, hanem az őszinteségen. Másképp gondolkodom, mint egy idősebb művész, de bennem ott a frissesség – és talán éppen ez a nézőpont adhat most értéket annak, amit csinálok. Lehet, hogy kevés az élettapasztalatom, de amit átéltem, azt a saját valóságomból fejezem ki.
Hogyan éled meg a többműfajiságot? Hogyan tartasz rendet magadban?
A többműfajiság számomra egyenlő a szabadsággal. Vannak érzések, amelyeket legjobban festészetben tudok kifejezni, máskor viszont például az írásban találom meg a hangomat. Úgy érzem, minden műfaj más szögből világítja meg a belső igazságot. Rendet úgy tartok magamban, hogy tisztán látom: mit akarok megélni és mit szeretnék közvetíteni. Ha az alkotás őszinte, akkor mindegy, milyen műfajban születik meg. A felismert igazság pedig szabadságot ad.
A social media kora segítség vagy árt a fiatal művészeknek?
Ez elég kettős, mert lehetőséget ad arra, hogy a munkáim olyan emberekhez is eljussanak, akiket másképp sosem érnék el, személyesen pedig pláne nem. Ugyanakkor ott vannak a lájkok, az összehasonlítások, a negatív kommentek és a megfelelési kényszer. Ezek könnyen eltéríthetnek a valódi alkotói szabadságtól, és végül már nem is azt mutatom a világnak, amit valójában szeretnék.
Az AI meglátásodban fenyegetés vagy eszköz?
Az AI számomra egy fenyegető eszköz. Nem érzi, amit én, nem éli meg azt, ami bennem van, mégis képes olyan dolgokat generálni, amelyek megérintenek – és nemcsak engem. Fogalma sincs, miért kell például a pirosnak dominálnia a zöld helyett, vagy miért fontos egy adott ecsetvonás. Amit én létrehozok, az belőlem fakad, ezt nem lehet egy robotra bízni. Ugyanakkor információszerzéshez és ötletek felvetéséhez hasznosnak tartom. Én leginkább arra használom, hogy kérdéseket tegyen fel, amelyek megválaszolásával közelebb kerülhetek a saját elképzelésemhez. Ez lendületet ad, és csökkenti annak az esélyét, hogy félbemaradjon egy munka.
Milyen művész szeretnél lenni tíz év múlva? Van terved erre, vagy hagyod, hogy alakuljon?
Tíz év múlva is őszinte, érzékeny és kíváncsi szeretnék maradni. Nem lebeg előttem konkrét pozíció vagy cél, sokkal inkább az, hogy időtálló módon meg tudjam érinteni az embereket. Teret hagyok a váratlan fordulatoknak, mert hiszem, hogy erős helyekre vihetnek.
Mit jelent ma sikeres művésznek lenni?
Ez nagyon kettős. Az egyik oldalon ott van a pénz, a kiállítások, a minél több eladás és a követők. A másikon pedig az, hogy a munkám valóban hatással van-e másokra – és rám is. Siker az, ha meg tudom őrizni a szenvedélyt, az önazonosságot és a kíváncsiságot, miközben egyszerűen le tudok ülni az asztalhoz, és nyugodtan enni egyet.
Hogyan őrizhető meg a művészi integritás a kommercializáció közepette?
Mindig emlékeztetem magam, miért alkotok. A pénz, a megrendelések és a felkapottság könnyen eltolhatják a fókuszt, elnyelhetik az identitásomat. Minden munkám hordoz engem, itt ez a fontos. Határozottság, elkötelezettség kérdése. Nem a trendek diktálnak nekem – én alakítom úgy, hogy a belső világom, a saját szűrőm piacképes formát kapjon. Lassan akarok karriert építeni úgy, hogy minden lépés az enyém.
Van-e társadalmi felelőssége a művészetnek ma? Mit tartozik a művész világához?
A művészetnek mindig van társadalmi felelőssége. Minden alkotás tükröt tart – valamiről, valakinek, valamilyen formában. A művész figyeli a környezetét, és reagál rá az alkotásaiban. Kötelességem láthatóvá tenni azt, ami mélyen megérint, amit más nem vesz észre, amit nem akar észrevenni, vagy ami egyszerűen nem hagy nyugodni.
Ha egyetlen tanácsot adhatnál a kortársaidnak, mi lenne az?
Lassíts. Nem kell mindent azonnal kirakni mindenhová, mert a valódi dolgok időt és odafigyelést igényelnek. Az időddel senkinek sem tartozol.
Bedő Adrienn a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Líceum diákja, tanulmányai középpontjában a képzőművészet áll, de zenével és irodalommal is foglalkozik. Lételeme a kreativitás és az önkifejezés. Épp ma ünnepli 17. születésnapját, isten éltesse!