A Fortepanra kerülő fotók témáját először adományozóik segítségével igyekeznek az oldal szerkesztői azonosítani. Ha ez nem vezet sikerre, akkor önkéntesek esnek neki a képanyagnak a FortePan megfejtések fórumon, a legkalandosabb nyomozásaikról itt olvashatnak, de a kétszázezredik fotó háttértörténetének megfejtésében is sokat segítettek az olvasók. Végül az ellenőrizhető információk alapján Simon Gyula és Péter Gábor Fortepan-szerkesztők egészítik ki a képek leírásait.
Vannak azonban olyan fényképek, amelyeknél még a múlt legjobb ismerői is elakadnak. Éppen ezért vált hagyománnyá, hogy év végén egy kis fejtörővel kedveskedik a fotóarchívum követőinek: íme húsz kép, amelynek jó lenne beazonosítani a helyszínét vagy a szereplőit. Most legfőképpen a Fortepan időszámításában a közelmúltra, tehát az 1980-as évekre koncentrálnak, így sokan lehetnek, akik saját memóriájukra támaszkodva is felismerhetnek egy-egy ábrázolt helyszínt. Inspiráló lehet ide kattintva elolvasni azt a tizenegy tavalyi megfejtést, ami a közösségi kútfő csodájának eredménye.
A megfejtéseket a fortepan@gmail.com e-mail-címre várják. Csak olyan tippeket várnak, amelyeket valamilyen módon alá tudnak támasztani a beküldők (ismerik a pontos címet, Google Street View-n felismerhető a helyszín, van egy másik fotójuk, amely alapján beazonosítható a kép témája és így tovább). Emellett a szervezők azt kérik, a résztvevők mindig jelöljék meg, hányas számú fotóhoz tartozó megfejtést küldik. Minden kép forrásmegjelölésében szerepel a fotó azonosítószáma, amire kattintva nagy felbontásban letölthető a Fortepanról. Erről a linkről az összes nagy felbontású fénykép egyben is lementhető, hogy tüzetesebben is megvizsgálhassák a részleteket.
A cikk nyitóképén ugyan nincs sok kapaszkodó, amelyen el lehet indulni, és a beszkennelt fotónegatív erős szemcsézettsége miatt nagy nagyításban sem lehet a műsort vagy balra a mozi nevét (?) leolvasni, de aki járt ide filmezni a ’80-as években, az bizonyára emlékszik erre a – nem derékszögű – saroképületre. Inkább falusiasnak hat a környezet az ajtó tükröződése alapján is, de magának a mozinak a léte kisvárosra vall. Viszont mivel a fotó készítője, Prohászka Imre fotóriporter sokat fényképezett a fővárosban közlekedési veszélyhelyzeteket az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács megbízásából, talán egy még kevéssé kiépült külvárosban járunk, ahol a járdára és a kocsifelhajtóra sem került még burkolat. Ide kattintva belelapozhatunk Prohászka legjobb kockáiba.
Tavaly is egy kulcsos cégért ábrázolt a második kép, akkor megérkezett a helyes kőszegi megfejtés. Vajon idén is sikerül azonosítani, hogy Illés József lakatos gépműhelye merrefelé volt található? Makovecz Benjamin, a híres építész fia nagy elánnal örökítette meg a ’80-as évek Budapestjét (ide kattintva látható néhány fotója), az emeletes épület alapján itt is a fővárosban járhatunk. Az itt olvasható cikk segíthet a megfejtésben.
Továbbra is maradunk a ’80-as években, de a vendéglátás felé kanyarodunk, aki pedig élt ekkor, annak nem kell sem a szél által felgyűrt viaszosvászon terítőt, sem a menzás Alföldi porcelánkancsókat bemutatni. De vajon merre lehet az Áfésznek ez a bisztrója, amelynek egy két lábon álló, láncra vert maci az emblémája, és melyik vállalati önkiszolgálójából ismerős ez a falikép? (A bőség látszatát hordozó önkiszolgálás térnyeréséről itt olvashatunk.) Székely Tamás szomszédos képszámú fotói alapján felmerült, hogy esetleg a debreceni Alföldi Nyomdában járhatunk, de ezt egyelőre nem sikerült bizonyítani, bár ezt a tippet erősítheti, hogy a munkatársak mind köpenyt hordtak.
Ez a fotó annyira hibátlan, hogy nincs is mit hozzátenni. Már csak az a kérdés, hogy hol pattant ki az ötlet valakinek a fejéből, hogy az újszülötteknek rózsakertet telepítsen, nem kis munkát fektetve a gondos kivitelezésbe. A gyermekvállalást érintő pártközponti gondolatokról ide kattintva többet is megtudhatunk.
A következő két kép esetében nem az a kérdés, hol készültek, hanem hogy milyen rendezvényt ábrázolnak.
Kanyó Béla ezt a színes képét a Budapest Sportcsarnokban készítette, de annyira szerteágazó volt profi fotós pályája (amelyről itt olvashatunk), hogy ez alapján nehéz lenne leszűkíteni, hogy itt épp milyen könnyűzenei koncertet kapott lencsevégre. A középen látható hangosítóemelvényen sok a tévékészülék, így lehetséges, hogy a Magyar Televíziónak is sokat dolgozó Kanyó azért fotózott, mert a tévé rögzítette (vagy közvetítette?) ezt a rendezvényt.
A fekete-fehér fotón a Népstadionban készülődnek egy szintén nagyszabású könnyűzenei koncertre, amelyet még a rendőrség is biztosított, de a képen talán az előzenekar játszhat még, hiszen korai még az este, nyolc óra lesz tíz perc múlva. Tudja valaki, hogy a színpad oldalán látható nagy kéz melyik együttes vagy melyik turné jele volt?
Ugyan a panelek mindenhol ugyanúgy néznek ki, de talán ez a hosszú, egyenes, nyárfasorral szegélyezett vízpart és a távolban felbukkanó víztorony segít kitalálni, hogy hol rendezték ezt a láthatóan sokakat érdeklő motorcsónakversenyt. A kép készítőjéről ugyan tudjuk, hogy sok szálon kötődött a vízhez, a Bajai Vízügyi Igazgatóság fényképészeként kezdte pályáját és a Duna Fotóklubnak is tagja volt, de Horváth Péter profi fotóriporterként bárhová elvetődhetett, hogy egy ilyen kockát elkészítsen…
Mindenki hallott már a víkendházak barkácsmennyországáról. Nem ismer rá valaki erre az ízig-vérig kelet-európai látványra? Ez egy igencsak tünékeny műfaj, ma már valószínűleg a felismerhetetlenségig megváltozott ez a dimbes-dombos, erdőszéli környék – talán a budik és a kút sincsenek már meg. Így elsősorban azok segíthetnek a megfejtésben, akik a szocializmus éveiben jártak a szülők vagy a nagyszülők itteni telkére.
Üzletkeresőben vagyunk! Hol lehet az első képen látható útszéli, emeletes szolgáltatóház, ahol a ’70-es években ennyi minden elérhető volt: „sapka-kalap, bőrdíszmű, cipőjavítás, szabóság, női fodrász, kozmetika, szűcs, fényképész, tv-rádió-villany, férfi fodrász és ruhatisztító”. Egy facsemete árválkodik csak, talán nem olyan régóta állhat itt ez az épület.
Miért lehetett szükség arra, hogy a második képen látható jogi bikkfanyelven megfogalmazott fenyegetést fémtáblába öntsék? „Figyelem! Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy külföldi állampolgároktól magyar állampolgár a hatályos devizajogszabály értelmében semmit nem vásárolhat, a külföldiek részére forintot nem fizethet ki. Aki ezen tilalmat megszegi devizaszabálysértést, súlyosabb esetben devizabűncselekményt valósít meg és pénzbírsággal, illetve pénzbüntetéssel büntethető. A megvásárolt áru elkobozható.”
A harmadik képen látható autóalkatrész-szaküzlet belsejéről is készített két fotót Bojár Sándor fotóriporter (255162 és 255164). A Graphisoft-alapító Bojár Gábor édesapja évtizedekig profi fotósként dolgozott különböző lapoknak, így az Autó-Motor magazinnak is 1966–1988 között, ezek a fotók is bizonyára ide készülhettek. Hátha a férfi olvasók vettek itt Lada-, Trabant- vagy Fiat-alkatrészt (a kasszában azért az autós boltban is egy hölgy ült).
Ha kiszörnyülködtük magunk a Bauer Sándor fotóján látható frissen lambériázott, hullámos műanyag előtetővel védett portálon, felfigyelhetünk az érdekes üzleti keresztmetszetre: a kávé, süti mellett a külföldi italok és a déligyümölcsök voltak a fókuszban – hiánygazdaságban ez utóbbi valószínűleg összeolvasandó a konzerv szóval is. Mindezt vasárnap kivételével mindennap 14–22 óra között lehetett kapni. A szomszédos trafikba pedig több bolti eladót is kerestek azonnali kezdéssel.
Az összeállítás utolsó fényképén, Jankó Attila fotóján a 49-es számú kenyérbolt lehet a segítség, és talán az Alföldön lehetünk, ott használnak ugyanis legtöbben bringát, ahogy arról az itt található cikk is tudósít.
A Csavaripari Vállalatról tudható, hogy Angyalföldön működött a XIII. kerületben, és a fotó is az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményből került a Fortepanra. De ez a filigránnak nemigen mondható május 1-jei felvonuláshoz készült, Barkasra applikált pódiumautó kompozíció vajon hol készült és milyen ipari kapun gördül ki éppen?
Nagyvárosban járunk, valószínűleg egy fővárosi belső udvaron. A golyónyomok alapján heves harcok dúlhattak az épületben a második világháborúban (vagy ’56-ban talán?). Szemben egy – időközben befalazott – kapu lehetett (nincsenek felette ablakok), vagy egy díszes falikút kapott egy ilyen impozáns szoborcsoporttal hangsúlyt, mígnem egy fészert pakoltak elé?
Mindkét képen elég sajátos építészeti elképzelések öltöttek testet, talán valamelyikre ráismer valaki. Fábián József történetét ide kattintva találjuk, és az általa készített kép mellé akad még két másik fotó is, különböző szögekből: 278974 és 278975.
Zárásként pedig forduljunk rá a heraldikára! Miután rácsodálkoztunk a szökőkutas kúria és a kukák disszonanciájára, koncentráljunk a PO monogramos koronás címerre, hátha az alapján megtudható, hol állt Kotnyek Antal, amikor lenyomta az exponálógombot.
Összeállította: Virágvölgyi István – Simon Gyula segítségével
