„A giccs is alkalmas lehet arra, hogy katarzist érjünk el” – beszélgetés a Nagykarácsony rendezőjével

Egy korábbi interjúban azt mondtad: az egészséges
giccs irányba mennél. Milyen az egészséges giccs?

Amikor Balázs Ádámmal, a film zeneszerzőjével és
nyolcvan zenésszel ültünk a vetítőszobában, a vásznon pedig majdnem elcsattant
egy csók, akkor azt kértük a hegedűsöktől, hogy inkább tegyék le a vonót.

Tartottatok a túlzott romantikától?

Igen. A karácsonyi film műfajánál elengedhetetlen, hogy használjuk az ünnephez kapcsolódó hangulati elemeket, amibe beletartozik a vásárok Jingle Bells-es, fényfüzéres világa, de igyekeztünk megtartani a filmet az egészséges határvonalon. Azt akartuk, hogy megteljen a szívünk szeretettel, meghittnek érezzük, nevessünk, akár meg is hatódjunk, de ne érezzük azt, hogy ez már sok.

Mi – talán az alkotótársaimmal együtt – szeretjük a giccset.

Ez a kifejezés a te olvasatodban nem szitokszó?

Egyáltalán nem. A giccs is alkalmas lehet arra, hogy
katarzist érjünk el, csak a legtöbb esetben ez könnyen átbillen valami cukormázasba.
Szerintem a közönségfilmek titka, hogy megtaláljuk ezt a keskeny mezsgyét.

Említetted a zenét, ami – korábbi munkáid
alapján is – úgy tűnik: meghatározó számodra.

Igen, bár azt gondolom, hogy alapvetően mindennek a történetet kell szolgálnia. Korábban azt hittem, az első egész estés játékfilmem egy musical lesz, csak hát Magyarországon zenés filmet forgatni iszonyú drága és rendkívül veszélyes, mert megosztó műfaj. A csapattal azon kezdtünk gondolkozni, hogyan készíthetnénk olyan közönségfilmet, amiben – bár nem musical – meghatározó a zene. Segíti a történetet, és szinte belemászik a tudatalattidba, észrevétlenül növeli meg az alkotás erejét.

Nagyon tudatosan állítottuk össze a magyar és külföldi számok arányát, hiszen az ismerős érzés felidézéséhez néha jobb egy klasszikus, viszont igyekeztünk minél több magyar számot belerakni. Balázs Ádám írt egy karácsonyi dalt, amit a végén a gyerekek közösen énekelnek el, ám annak motívumai már a film elejétől megjelennek az instrumentális szerzeményekben.

A magunkra ismerés egyik legjobb eszköze a zene.

Mi lett a musicalfilm tervével?

A fiókban pihen. Egyelőre egy alapötlet van, aminek a
megírását elnapoltuk.

A forgatókönyvet – ahogyan korábban a #Sohavégetnemérősnél – Horváth András Dezső, Fehér Gáspár és Fehér Boldizsár írták. Miért jó írócsapattal dolgozni?

Sok rendező nem érti ezt, de én nagyon hiszek benne. Ez a hollywoodi sorozatoknál gyakori, a Jóbarátokat például nyolcan írták. Annyira sokszínű és komplex egy közönségfilm, főleg egy karácsonyi tematikájú, hogy jót tesz neki a többféle szemszög. Van olyan karakter, akinek a morbid humor áll jól, aki ezt érzi, az írja a gesztenyeárus jeleneteit. Munka közben mindig kialakul valamilyen felosztás. A #Sohavégetnemérős írósrácai fantasztikus munkát végeztek.

Te mennyire folysz bele az írásba?

Lévai Balázs és Osváth Gábor producerekkel együtt tevékenyen részt vettünk az ötletelésben (Balázs a forgatáson is szövegezett velem), de én nem hiszek abban, hogy a rendezőnek kell írnia a forgatókönyvet, ez közös munka. A fesztiválokon debütáló művészfilmek esetében más a helyzet. Egy közönségfilmnél minden pozícióba szakembereket kell szerződtetni, mert hiába vannak remek ötleteim, egy író jobb dialógusokat ír. Angyalosy Eszter dramaturg is benne volt a csapatban, aki az HBO-s tapasztalatait felhasználva remekül segítette a munkát, illetve Dubinyák Réka, az Apatigris egyik írója is rengeteget dolgozott velem a könyvön. Szóval bármennyire nehéz volt ez a négy év, megérte, hogy ilyen sokan írtuk ezt a történetet, még ha felsorolni is nehéz őket.

A szerzői film műfaja nem érdekel?

Gyerekkorom óta a közönségnek szeretnék adni valamit. Nagyon jó dolog lehet Miamiban, Los Angelesben vörös szőnyegeken vonulni, és szomorúsággal tölt el, hogy a közönségfilmeknek sok esélyük nincs ilyen díjakra.

A Nagykarácsony bizonyos értelemben közös metszet lehet, hiszen vannak benne szerzői elemek is, de azért alapvetően közönségfilm.

Én abban a közönségfilmben hiszek, ami szórakoztat, de van mélysége.

Asszisztensként kezdted, dolgoztál operatőrként, vágóként, vezettél castingokat, készítettél dokumentumfilmeket. Ezek a tapasztalatok most biztosan kapóra jöttek.

Nagyon örülök, hogy végigjártam a szamárlétrát, mert egy 140 fős stábot irányítani pandémia idején nem volt egyszerű feladat. Ráadásul tartani kellett bennük a lelket és a lelkesedést, hogy a filmen érezhető legyen a szeretet. Jól jött a magyar nagyjátékfilmek világában eltöltött tizenöt év. Szerintem ez remek felkészítés erre a pályára.

Továbbra is készítesz dokumentumfilmeket?

Persze. Akkor tudok jó nagyjátékfilmeket készíteni, ha közben sokféleképpen trenírozom magam. A történetmesélésnek rengeteg módja van. Reklámot is szeretek csinálni, nagyon jó ritmusgyakorlat 30 másodpercben elmesélni valamit. Állsz a stopperrel, és tizedmásodperceken rugózol. A dokumentumfilmeket is szeretem, főleg, ha olyan félig fikciós filmekről van szó, mint amilyeneket készítettünk.

Muhi András sportdokumentumfilmesnek besegítettem a Szilágyi Áronról szóló filmjébe, és ha minden jól megy, a következőben is részt veszek. Készülünk egy tévéfilmre is, egy balatoni retro vígjátékra, amit Lévai Balázzsal közösen rendeztünk.

Ezt már leforgattátok?

Igen, egyelőre dobozban van, mert a Nagykarácsonnyal foglalkoztunk, januárban kezdjük vágni. A Nyugati nyaralás Lévai Balázs ötletéből született, Tasnádi István írta a forgatókönyvet. Balázs megkeresett azzal, hogy milyen jó lenne ezt megcsinálni együtt a Nagykarácsony után. Azzal nem számoltunk, hogy a pandémia miatt június 19-én fejezzük be a Nagykarácsony forgatását, így augusztusra és szeptemberre kellett beterveznünk a húsznapos tévéfilmfelvételt. Így jött az ötlet, hogy Balázzsal – akivel korábban kreatív producerként dolgoztunk együtt – megosztjuk a rendezői feladatokat. Egy nagyon szerethető történet lett a magát nyugatnémet turistáknak kiadó magyar család sztorijából. Az is hozzátartozik, hogy a Nagykarácsony csapatából „beloptuk” Pokorny Liát és Mészáros Mátét a két főszerepre, akik igazán emlékezetessé teszik majd a filmet.

Egyszer azt mondtad: a legfontosabb
számodra a szereposztás.

Helyesbítek, mielőtt a forgatókönyvírók megsértődnének: a történet mellett a legfontosabb a szereposztás. Hiszek abban, hogy ha a karakterrel azonosuló, jó színészek vannak, az megemeli a film egészét.

És gondolj bele, ha szó esik egy legendás filmről, nemcsak azt mondjuk, hogy „Milyen jó volt a Forrest Gump forgatókönyve”, hanem azt is hogy „Úristen, mit játszott Tom Hanks!”.

Mivel lennél elégedett a Nagykarácsony fogadtatásánál?

Sajnos az alapján ítélnek meg egy rendezőt, hogy
hányan nézik meg a filmet. Mégsem akarok számokat kergetni, de örülnék, ha
minél többen részesülnének ennek a filmnek az öröméből az adventi készülődés
idején. Hogy a mozikban maszkban kell ülni, csúnyán árnyalja majd a helyzetet…
De reménykedünk a karácsonyi csodában.

Hogyan karácsonyozol?

Utazós karácsonyom lesz: félig Siófokon, félig
Budapesten. Csonka családban nevelkedtem, és mindig pici karácsonyunk volt,
most azon dolgozom, hogy minél nagyobb, színesebb és szeretetteli ünnepem
legyen.