A gyűjtemény (1900–2022) – 122 év művei a Ferenczy Múzeumban

Nagyívű vállalkozásba kezdett a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) A gyűjtemény (1900–2022) című új állandó kiállítással, amely öt éven át lesz látható a Ferenczy Múzeumban. Azért, hogy a folyamatos érdeklődést fenntartsák, a tárlatot fél-egyévenként megújítják, s ez lehetőséget ad arra is, hogy a közönség átfogóbb képet kapjon a Szentendréhez kötődő művészekről és mindazokról, akik valamilyen módon részesei voltak Szentendre művészetének az elmúlt 30-40 évben. „De a forgatás arra is jó – mondja Prosek Zoltán –, hogy jobban megtapasztaljuk saját gyűjteményünket, hiszen ritkán látjuk múzeumi térben a műveket.”

Közönség helyett közösség

Ahhoz, hogy élővé és átélhetővé tegyék a tárlatot, a közönség aktivitására is számítanak, s ehhez számos kreatív ötletet alkalmaznak. „Azt szeretnénk, hogy a látogató is el tudja mondani a véleményét, hozzá tudjon szólni, legyen visszacsatolási lehetőség” – mondja Szebeni Tóth Anett, az FMC kommunikációs vezetője. Lesz olyan digitális megoldás például, aminek segítségével feltérképezhető, hogy a látogató mit gyűjt, s ebből kutatás is készül, ami megmutatja, hogy a modern kor embere milyen gyűjteménnyel rendelkezik. Szintén az interaktivitást szolgálja, hogy a kurátorok által kiválogatott törzsanyagból a látogatók választhatják ki időről időre, hogy mi legyen a kiállításban. „A fő művek maradnak, de van olyan rész, amelyet cserélgetünk, s ezt a cserélési lehetőséget biztosítjuk a látogatók számára” – jegyzi meg Prosek Zoltán.

„Sokféle játékra van lehetőség” – teszi hozzá Szebeni-Tóth Anett, például a kurátorok által előzetesen kiválasztott műtárgyakból az kerül a falra, amelyik a legtöbb lájkot kapja, de az is lehet, hogy egy iskola dönti el, hogy mi lesz látható a következő évben a hármas terem kettes falán. „Ettől személyesebbé is válik, hiszen így az iskola is magáénak érzi a kiállítást.”

Kronológia helyett asszociációk és összefüggések

A kurátorok, Prosek Zoltán, Kígyós Fruzsina és Danka Zsófia művészettörténészek a kronológia és a hagyományos művészettörténeti megközelítések helyett az összefüggések megmutatására és az asszociációk szabad áramlására helyezték a hangsúlyt. Az alkotásokat tematikus termekbe rendező szemlélet különböző fókuszpontokat jelöl ki. Az idei évben a „Szentendrei misztériumok”, „Új perspektívák”, „Határok és átjárások”, „Az ismerős mitológiája” köré szerveződnek a művek, míg az első terem a szentendrei kortárs művészet terepe, ahol kamarakiállítások villantanak majd fel részleteket egy-egy alkotó életművéből – idén Haász István művei láthatók. Az ebben az esztendőben Kaszás Tamás Transzparens montázs című installációját bemutató harmadik terem jövőre a tárlathoz kapcsolódó régészeti kiállításnak ad helyet, de néprajzi és helytörténeti kiállítás is szerepel a tervek között.

A gyűjtemény (1900–2022) azonban más szempontból is rendhagyó, hiszen a kurátorok számára fontos volt, hogy olyan művek is megjelenjenek, amelyek eddig kevésbé voltak prezentálva. „Ha végigmegy valaki a kiállításon, nagyon izgalmas, érdekes műveket láthat, köztük olyanokat is, amelyek nem vagy nagyon régen voltak láthatók” – mondja Szebeni-Tóth Anett, amihez Prosek Zoltán azt is hozzáfűzi, hogy nem mindig a fő műveket kell bemutatni, „vannak kis művészek nagyon fontos művekkel és nagy művészek kevésbé fontos, de jó művekkel”. Az is lényeges – jegyzi meg Szebeni-Tóth Anett –, hogy legyenek közismer művek is. Idén ez például Ferenczy Károly Gesztenyefák című munkája. „Ha felismerünk egy műtárgyat, ha ismerős az emlékeinkből, az megteremti a komfortosság érzetét.”

A tárlat egy kicsit a múzeum falai közül is kilép a jövőben, hiszen egy kisebb egységgel a MűvészetMalmot is bekapcsolja. A tervek szerint a Malom udvarán felállított modern, látványos konténer a Vajda Lajos Stúdió művészeivel foglalkozik, mert, ahogy Prosek Zoltán fogalmaz, „a VLS része az életünknek”.

Új utakon

A kifejezés ezúttal szó szerint is értendő, hiszen a múzeum térszervezése is megújult, benne a megfordított irányú látogatóúttal. Míg korábban külső lépcsőkön át juthattunk a múzeumba az épület felső szintjén, márciustól immár közvetlenül az utcáról, a földszinten léphetünk be a Pajor-kúria belső udvarába a felújított fakapun keresztül. „A nyitott udvar – amely most a múzeumba vezeti a látogatót – szinte mellékes területe volt az épületnek, pedig a múzeum egyik legfontosabb tere, hiszen a nyitott kapunak szívóhatása van, az érkező pedig fokozatosan kerül be a kiállítótérbe” – mondja az igazgató.

A múzeum terei a felső szinten is új funkciókkal bővültek. Múzeumshop került ide, és itt nyitotta meg fióküzletét a budapesti ISBN művészeti könyvesbolt. Az FMC saját művészeti albumai mellett hazai és régiós kiadású, limitált példányszámú művészeti könyveket, egyedi kiadványokat árusító bolt nemcsak színvonalas kínálatával csábítja a közönség, hanem barátságos olvasóskuckójával, tágas és világos tereivel, üvegfelületeivel, ami akár közvetlen kapcsolatot teremthet a Pajor-kúria kertjével. A közönség kényelmét szolgálják a múzeum tereiben elhelyezett modern kanapék, de új kandelábereket is kapott az épület, megújult a homlokzata, és kerékpártárlót is kialakítanak.

A magyar géniusz megmutatása

Az öt éven át látható kiállítás a Magyar Géniusz Program 65 millió forintos támogatásával valósult meg, s ahogy a szombati megnyitón is kiemelték, a programnak kulcsszerepe van a vidéki múzeumok értékeinek megőrzésében és bemutatásában. Demeter Szilárd, a Magyar Géniusz Program ideiglenes kollégiumának vezetője, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója szerint létrejöttekor a program egyik küldetése az volt, hogy a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségével újraszínezze a Kárpát-medence magyar térképét. A magyar kulturális tér szerkezete nem túl szerencsés – fogalmazott –, hiszen fejnehéz, Budapest-centrikus kultúrában élünk. „Ezért találtuk ki ezt a programot, hogy a magyarok mentális térképén a fehér foltokat lekaparjuk, előhozhassuk, és megmutathassuk a tágabb értelemben vett couleur locale-t.” De célja volt az is, hogy az értékes helyi örökséget belehelyezze az egyetemes magyar kulturális örökség összefüggésrendszerébe. Prosek Zoltán az ünnepélyes megnyitón arra emlékeztetett, hogy „vidéken van az identitásunk kilencven százaléka, ott őrizzük, és ott dolgoznak az identitásunk őrzői is”. A programot a kis múzeumok, a megyei múzeumok nagyszerűen használják fel, s „a megyei hálózat megérdemli, hogy foglalkozzanak vele” – mondta.

A kiállítótér folyosójának falain Wolsky András képzőművész A rejtőzködő rend dinamikája II. című térfestészeti munkája látható.

A 2028. március végéig látható tárlaton egyebek mellett olyan kiemelkedő alkotók várják a közönséget, mint Barcsay Jenő, Bálint Endre, Czóbel Béla, Deim Pál, a Ferenczy család, Korniss Dezső, Kmetty János vagy Vajda Lajos.

Fotók: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum