A helyek, ahol megvadultak a szüleid
Nemcsak a macskának van kilenc élete, de a főváros egykori klubhelyiségeinek is. A kávéházakból bankok és gyorséttermek lettek, a pinceéttermekből pedig zenés klubok, majd raktárak. Körkép a rendszerváltás tájáról.
A rock and roll már több nemzedéket tart képzeletbeli formalinban, és még mindig sokan vannak, akik azt hiszik, csak azért, mert farmert és Converse tornacipőt viselnek, örökre fiatalok maradnak. Arról, hogy öregszünk, az osztálytalálkozók mellett leginkább a megszűnt szórakozóhelyeink árulkodnak. Az első sokk akkor érhette a rendszerváltáskor még tinédzser fiatalokat, amikor kiderült számukra, hogy a náluk néhány évvel fiatalabb barátnőjük nem hallott mondjuk a rockdiszkóban verhetetlen Pikáról, azaz a Picasso Pointról, amely Budapest VI. kerületében, a Hajós és a Dessewffy utca sarkán működött a kilencvenes évek első felében. És milyen meglepő, de rengetegen vannak, akiknek fogalmuk sincs a Big Mambóról, a Cha-Cha-Cháról vagy az Egocentrumról. Oké, ezek valóban periferikus belvárosi helyek voltak, és maximum a Tilos az Á-t tudják lokalizálni azok, akik akkor születtek, amikor az Á-ban (így hívta mindenki) bemutatkozott a Kispál és a Borz, majd nem sokkal ezután a Quimby. Bizonyos helyek kultikussá váltak, mások viszont nem. Szinte senki nem tudja, hol volt a Tataya (Óbudán) vagy a Razzia (a Bajcsy-Zsilinszky úton), a Rockoko (Bihari János utca) vagy éppen a Süsi, azaz a Süss fel nap (Honvéd utca), ahol nemcsak Rage Against The Machine-re lehetett ugrálni, de futott itt irodalmiest-sorozat is, és mindenki felolvasott, akinek 2000 körül éppen feldobta a nevét az irodalomgép. A legjobb az volt az egészben, hogy többen beszámoltak arról a különös jelenségről, hogy megfordultak szombat este legalább öt helyen, és mindegyikben ott volt Gémes Dixi, akit legszebben Bereményi Géza örökített meg Cseh Tamásnak és Udvaros Dorottyának írt dalaiban.
A milyen helyekre jártál anno? az egyik leghálásabb kérdés, amit unatkozó negyveneseknek vagy ötveneseknek lehet feltenni egy kerti partin, míg valaki feldobja a bepácolt húsokat a grillrácsra. Lehet vitatkozni azon, hol volt a Totalcar, a Baross utcában, közel a Tilos az Á-hoz, a Nyugati pályaudvar történelmi épületében vagy Újpesten. Mindhárom válasz helyes, mert ide-oda költözött. A Bahnhof franchise-jelleggel működött, először Székesfehérvárott, majd szintén a Nyugatinál. Losó, azaz Losonczy Pál üzemeltette, aki a Perfect Name nevű zenekar billentyűse volt, megveszekedett new wave rajongó, akit elsodort a politika. Jobbikos fővárosi képviselő lett, ami igen messze áll a dekadens, hűvös új hullámtól, de a magyar közéletben voltak már ennél nagyobb kanyarok is.
Ha ki szeretnénk jutni az éjszakai klubok képzeletbeli szabadulószobájából, érdemes a legjobban dokumentált helyekkel kezdeni, azokkal, amelyek biztosan fennakadtak a generációs szűrőkön. Jó kérdés, hogy belefér-e összeállításunkba az egyébként idén negyven éve nyílt és azóta már lebontott városligeti Petőfi Csarnok. Klubok ugyanis ott is működtek, gondoljunk csak a mindent túlélő Depeche Mode Klubra vagy éppen a szintén nagy tömeget mozgató Queen Klubra. A Petőfi Csarnok – ahogy a neve is mutatja – nagy koncerthelyszín volt, így nélkülözte az intimitást, hagyományos klubnak nem lehetett nevezni, ahogy elődjét, a Budai Ifjúsági Parkot sem. Kisebb, klubszerűbb volt az Almássy Téri Szabadidőközpont, amely 1983-tól 2005-ig számos alternatív fesztiválnak és koncertnek adott otthont, s az ország szubkulturális keltetője is volt. Olyan előadók léptek itt föl, mint a Neurotic vagy a VHK, de számos nemzetközi indie rock zenekar itteni koncertjéről írt beszámolókat a Magyar Ifjúság. Innen közvetítették az 1983-as Ki mit tud?-ot, amelyen feltűnt a Pokolgép, de itt volt az Első Emelet első lemezének bemutatója is. S ebben az intézményben működött a Sárvári Írókör Mezey Katalin vezetésével. Itt olyan költők mutatták meg egymásnak friss verseiket, mint Kemény István, Tóth Krisztina, Kun Árpád, Vörös István és Térey János.
De az első számú alternatív erőtér az FMK, azaz a Fiatal Művészek Klubja volt az Andrássy út 112-ben. Az FMK tűnt fel talán a legtöbb játékfilmben (Kutya éji dala, Rocktérítő, Rám csaj még nem volt ilyen hatással). Az Alpár Ignác tervezte villaépületben 1960 és 1997 között működött a Fika, amely főleg a perifériákon alkotó festők, írók, zenészek és filmesek gyülekezőhelye volt. Bár évről évre jöttek újabb világmegváltók, azért itt annak volt igazi tekintélye, aki kiállított, vagy összehozott egy performance-t a Galántai György vezette balatonboglári kápolnában a hetvenes évek elején, vagy igazolni tudta, hogy meghívta egy kisfröccsre Molnár Gergelyt, a Spions egykori frontemberét. Az FMK-ba, egy Beatrice-koncertre hívta el a Rolls tagjait Trunkos András 1980-ban, hogy megmutassa az egykori kiskőrösi csapatnak, hogy van élet a hard rockon túl, és hogy érdemes lenne kipróbálniuk az új hullámot. Az FMK-ban a kiállítások és az alternatív koncertek mellett irodalmi estek is voltak, és hogy idővel nem csak a nagy öregeké volt a hely, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy itt lépett fel 1993-ban A lélek vegyjele című irodalmi esten a huszonkét éves Térey János, Kemény István, Nagy Attila Kristóf és az akkor tizenkilenc éves Peer Krisztián is. Az FMK a Fekete Lyuk 1988-as megnyitásával némiképp veszített vonzerejéből, illetve kitisztította profilját, és a zenekarok szép lassan átmentek a város más klubjaiba. Már csak azért is, mert az FMK nagyterme valójában kicsi volt, inkább csak családias hangulatú koncerteket adtak a festőkkel és irodalmárokkal jóban lévő zenekarok. Itt nyílt meg 2004-ben Kovács Gábor milliárdos műgyűjtő Kogart nevű kiállítótere, az alagsorban étteremmel, kerti terasszal, majd itt nyitotta meg nemrég az MBH Bank a Hungarian Art & Business (HAB) projektet. A felújított villa már nyomokban sem tartalmaz semmit az FMK izgalmas lepusztultságából.
A pesti klubélet két legnagyobb legendája a Golgota utcai Fekete Lyuk és a Mikszáth téri Tilos az Á volt a VIII. kerületben. Az 1988 elején megnyílt Fekete Lyukról egy sor képes beszámoló jelent meg többek között az Ifjúsági Magazinban, és foglalkozott a klubbal A Hét című erősen vonalas közéleti tévés magazinműsor, valamint a nyugati sajtó is, így a BBC, a New York Times, a New Musical Express, a Rolling Stone pedig beválogatta a világ legjobb klubjai közé.
Akik ott voltak a kelet-európai Mad Max helyszínének tűnő pincében, mindennél jobban érezték a közelgő rendszerváltást. A Nagy Gyula vezette Fekete Lyuk neve, arculata, atmoszférája, apokaliptikus hangulata kultuszhellyé tette a klubot. A Lyuk valóságos intézmény volt, stúdió működött itt (készített itt lemezt a Kispál és a Borz is), itt volt a próbahelye az F.O. Systemnek, a Sziáminak, majd a Sex Actionnek. A Lyuk lapot is kiadott Lyukság címmel, de sokszor innen jelentkezett a Magyar Televízió Rockstúdió című műsora is, és a Lyuk adta a hátterét a Kispál, az F. O. System és a Sex Action egy-egy klipjének. A hírhedt paksi Total ’85 punkfesztivál és a folytatásaként megrendezett süttői Total ’87 után a Lyukban tartották az utolsó ilyen jellegű rendezvényt, a Total ’88-at. De nemcsak a hazai punk és az underground színtér fordult meg itt, játszott e falak között a Fugazi, a Nomeansno, a Chumbawamba vagy a Crime & the City Solution, de szólókoncertet adott az Iron Maident akkor éppen jegelő Bruce Dickinson is. Igaz, akkor már III/III-as klub néven futott, és érdeklődés hiányában 1995-ben meg is szűnt a hely. Azóta egy keresztény gyülekezet működtet itt vallásos tematikára épülő klubot, hogy az egykori „pokol tornácából” pont annak az ellenkezője legyen.
A Fekete Lyuknak az adta meg a kegyelemdöfést, hogy a punk- és underground klubból az 1990-ben megnyílt Tilos az Á úgymond kiszervezte az undergroundot. Az Á ráadásul a belvárosban volt, a Mikszáth téren, közel a 4–6-os vonalához, így nem kellett kizarándokolni Kőbányára. A legnagyobb sztárja Frank Zappa volt, aki játszott az 1991-es szovjet kivonulás alkalmából szervezett Budapesti Búcsún is. A Tilos az Á-ban szinte mindennap volt valamilyen koncert vagy egyéb kulturális esemény. Itt indult útjára az akkor még kalózrádióként működő Tilos 1991 nyarán, de itt láthattuk Kistamás László Vákuum TV című színházi zsánerű előadás-sorozatát, amelyben feltűnt a később televíziós celebritássá váló Till Attila is. A jó lokációval rendelkező Tilosnak a partikultúra tett be 1995-ben. Senki nem akart már klubkoncertekre járni, mindent vittek az acid partyk, amelyek a rock and roll statikussága helyett elhozták a tér görbületét.
