„A helyi közösség a sajátjának érzi az intézményt” – Csapláros Andrea folytatja a Savaria Múzeum élén

A Savaria Múzeum az elmúlt öt évben is komoly sikereket ért el, több múzeumi ingatlant felújítottak, új állandó kiállítások nyíltak meg, a digitalizáció és gyűjteménygyarapítás területén is komoly szakmai előrehaladást értek el. Csapláros Andrea a Kultúra.hu-nak elmondta: amikor 2013-ban először kinevezték igazgatónak, az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy az intézményt beillessze a városi szövetbe. A lokalitás kiemelten fontos volt, ma pedig már biztonsággal állíthatja: a helyi közösség maximálisan a sajátjának érzi az intézményt, amit visszaigazolnak a látogatószámok, amelyek a Covid ideje alatt sem csökkentek. A helyi iskolák és közösségek számára is fontos az intézmény, amelynek nagy előnye, hogy nem egyetlen épülettel rendelkezik, így organikusabban épül be a városi térbe. Az igazgató elmondta, hogy mivel az intézmény diszciplináris gyűjteményei széleskörűek, ezért mindenkit meg tudnak szólítani. A programok egy része kifejezetten a helyi lakosokat célozza, fontos szándék, hogy ezzel az intézmény agórafunkcióját erősítsék.

Ugyanakkor mivel a Savaria Múzeum a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének is tagja, ezért országosan is jelen tud lenni. Az országos múzeumi hálózat aktív részese, ami azért is fontos, mert ez a network erősebbé teszi az egyes intézményeket is, a tudományos kapcsolatok pedig továbblendítik a múzeumi világot.

A Savaria Múzeum és tagintézményei közel 2 millió műtárgyat őriznek. A hétévente kötelező revízió várhatóan jövőre fejeződik be. A revízióval párhuzamosan, ütemterv szerint zajlik a műtárgyak digitalizálása.

A múzeum gyűjteménye az elmúlt időszakban a Berger-Németh ötvösdinasztia bútoraival és festményeivel, valamint Bárdosi János néprajzi és történeti dokumentumaival bővült.

Mint Csapláros Andrea lapunknak elmondta, a Savaria Múzeum gyűjteménye három forrásból gyarapszik: saját finanszírozásból a legnehezebb műtárgyakhoz jutni, ugyanakkor az NKA pályázatokon keresztül van lehetőség az intézmény tárgyanyagának bővítésére. Itt a fókusz elsősorban a kortárs műtárgyakon, valamint a textileken van, ugyanakkor a történet- és természettudományi anyag bővítése is a stratégia része. Hozzátette: az Alap segítségével speciális, hagyatékokból származó kollekciókat, például csiga- vagy lepkegyűjteményeket is meg tudnak vásárolni. A harmadik lehetséges forrás pedig most van kialakulóban: az intézmény forprofit vállalkozásokat, cégeket megkeresve célzottan tud vásárolni.

Így került most a múzeumhoz Blau Márta soámemoárja, amelynek megvásárlása Hubay Pál, a Castrum Sec Kft. ügyvezetője anyagi támogatásával valósult meg.

A 63 oldalt kitevő, kockás füzetben rögzített, kézzel írt visszaemlékezés 1944. július 4-ével veszi kezdetét, tárgyalja a deportálást megelőző helyi eseményeket, az Auschwitz–Birkenauban átélt szörnyűségeket, valamint az Allendorf–Münchmühle munkatáborban töltött időszakot s az 1945-ös szombathelyi visszatérést. Blau Márta személyes visszaemlékezése több szempontból is különös fontossággal bír. Személyes perspektívája tovább árnyalja ismereteinket a holokauszt megéléstörténetével kapcsolatban, ugyanakkor helytörténeti vonatkozásai is nóvumnak számítanak. A kézirat publikálatlan. Meglehetősen ritka, hogy csaknem 80 évvel a holokausztot követően egy ezidáig lappangó, ismeretlen, személyes forrásra bukkanjanak a kutatók. S különösen szerencsés, hogy e páratlan dokumentum azon város múzeumának közgyűjteményébe kerülhetett, ahol írója élt.

Csapláros Andrea megkeresésünkre elmondta: kiemelten fontosnak tartja, hogy a múzeumban jelen levő különféle diszciplinákat közelítse egymáshoz. A Petőfi200 rendezvénysorozat kapcsán megrendezett kéthetes workshopon a néprajz és a kortárs művészet találkozik egymással, ugyanakkor mindig törekszenek arra is, hogy az egyes kiállításokon a klasszikus és a kortárs egymással párbeszédbe kerülhessen. A Savaria Múzeum otthont ad kortárs művészeti közösségek tárlatainak, valamint lehetőséget teremt arra is, hogy az egyetemről frissen kikerült vagy még ott tanuló alkotók is bemutatkozhassanak.

A múzeum izgalmas vállalása a minden évben megrendezett tematikus kiállítássorozata, amelybe minden diszciplina becsatlakozhat a temrészettudománytól kezdve a régészeten át a néprajzig. Ebben az évben a Magyar Géniusz Program keretében valósul meg a TeTT, amely a dolgok tűrt, támogatott vagy éppen tiltott voltát értelmezi a mítosz és a kultúrtörténet leletein keresztül az Isishez való római kori viszonyulásban, ezzel szemben pedig a modern kori események tükrében az azokat kiegészítő jelenkori tárgyakkal.

A közelgő események közül kiemelten fontos még, hogy a Vasi Skanzenben végre megnyílthat egy állandó kiállítás. Az 1973-ban megnyílt intézmény tárlatát maguk a műemléki épületek, illetve a bennük kialakított installációk jelentették, a szabadtéri kiállítóhely továbbá nélkülözte azt a zárt teret, ahol múzeumpedagógiai foglalkozások tarthatók. A Magyar Géniusz Program támogatásával megvalósuló fejlesztés célja a Vasi Skanzen egyik ikonikus épülete, az ún. „Szima-malom” felújítása és ott egy olyan állandó kiállítás létrehozása, amely a Vasi Skanzent és annak alapító géniuszát, Bárdosi Jánost méltóképpen reprezentálja.

Az állandó kiállítást a Csónakázó-tó partjára épített „Szima-malom” három szintjén valósítják meg A tudomány malma címmel. A földszinten a Rába menti halászat emlékeit mutatják be, Bárdosi gyűjtéseire hagyatkozva, eredeti film- és hangfelvételekkel gondoskodnak az interaktív látogatói élményről. Az első emeleten Bárdosi János munkájának sokszínűségét érzékeltetik, érintve a népi építészet, népszokásokok, népi gyógyászat, népköltészet témakörét. A második emeleten a Vasi Skanzen létrejöttének történetét, benne pedig Bárdosi János szerepét idézik fel.