Az absztrakt nagyasszonyai
Az MNB Arts and Culture a világhírű isztambuli Pera Múzeumban állít ki három jelentős női művészt, Hamvai Kinga kurátori koncepciója alapján. A Calculations and Coincidences (Számítások és véletlenek) című kiállítás az algoritmikus művészet három úttörő magyar alkotóját, Maurer Dórát, Molnár Verát és Rákóczy Gizellát mutatja be a Magyar Nemzeti Bank kortárs művészeti gyűjteményéből származó alkotásokon keresztül.
Ugyanakkor a tárlat nyomon követi azt is, ahogy Maurer és Rákóczy alkotásai tágították az absztrakció határait az algoritmusok és a matematika beépítésével.
„Mindhárom alkotó egyfajta rendszerelvű képzőművészeti programot képviselt egész munkásságában. Mindhármuk alkotói folyamatának része a kísérletezés, a sorozatok létrehozása és a matematika beemelése a művészetbe” – foglalta össze Hamvai Kinga kurátor a három alkotó munkásságának közös halmazát és egyben a kiállítás rendszerező elvét.
Az MNB gyűjteményében harminc százalék feletti a női művészek aránya, ami más gyűjteményekkel való összehasonlításban kiemelkedően magas. Ez történelmi okok, illetve aktuális trendek miatt kialakult szerencsés helyzet. De törekedtünk is arra, hogy a hatvanas-hetvenes évek magyar női művészeitől megvásároljuk az életmű legfontosabb darabjait, szem előtt tartva, hogy méltó helyre kerüljenek. Most pedig fontos célunk megmutatni őket a világnak. Külön öröm, hogy erre most Isztambulban, egy ünnepi évben és egy jelentős kortárs múzeumban lett lehetőségünk” – foglalta össze Hamvai Kinga.
Kortársak Ankarában
Ankarában, a rangos CerModern kiállítótérben látható tárlatra az MNB képzőművészeti gyűjteményéből fiatal művészek munkáit válogatta egy kiállítás keretei közé Rieder Gábor kurátor. A szeptember 21-én megnyíló esemény különlegessége a Győri Balett fellépése, ahol a táncművészek a kiállított képzőművészeti alkotások ihlette koreográfiát adják elő.
A középpontban a különféle látványépítési metódusok elemzése áll, a fiatal magyar alkotók körében megfigyelhető kétféle markáns metódus kiemelésével. Ösztönös formaképzés és digitális rétegek. Belülről fakadó organikus képzetek és rajzszoftveres gépi logika. A fiatal magyar művészek alkotásaiból rendezett kiállítás a kurrens látványteremtési eljárások kettős természetét elemzi, egymással szembeállítva az ösztönvilágot és a szoftvergrammatikát.
A rajzszoftverek – az 1994-es Photoshop 3.0 óta – rétegekre bontják a szerkesztendő látványt, a kiállítás megmutatja ennek a rétegekre épülő új esztétikai modernitásnak különféle módozatait a magyar képzőművészet fiatal nemzedékének munkáin keresztül.
