A fa a legősibb alapanyagaink egyike, azonban a modern ember egyre inkább eltávolodott a használatától. Holott a vélt tartósság és költséghatékonyság mögött ott húzódik a pazarlás, a környezetrombolás és a régi, természetes anyagokhoz kötődő mesterségek elfeledése is, mikor a fa helyett különböző műanyagokat választunk. Nagy Béla, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület fafaragója azonban még mindig kitartóan űzi hivatását, és állhatatosan oktatja az ifjabb generáció tagjait is.
A mester úgy véli, a fának nagyon fontos szerep juthatna olyan területeken, amelyeken az emberiség túlontúl törekszik a maradandóságra. Az egyik ilyen terület a temetkezés, mint mondja: „A műkő tulajdonképpen ipari szemét. (…) A fa pontosan addig tart, amíg az adott személy emlékezete megmarad – ez nagyjából az unokák generációját jelenti, azaz 60 évet. Ha tönkremegy: tűzifának még mindig jó. Nem képződik belőle mérhetetlen mennyiségű szemét.” Ennek a temetkezési hagyománynak a megőrzésére hozta létre társaival a Kárpát-medencei tradicionális fa sírjelek emlékparkját is, melyet 2022-ben avattak fel, benne 106 fejfával, melyeknek száma azóta is gyarapodik.
Hogyan látja a fafaragó mesterségének jövőjét, és miért gondolja úgy, hogy a fafaragás egy „jófajta vírus”? Ki volt a tanítómestere, és mit fog tenni, ha betölti a kilencvenet? Kiderül videónkból!
