Negyvenöt éves Beatünnep
A képek zöme első alkalommal az 1979-es, Fiatal Művészek Klubja Beatünnep címet viselő kiállításán került falra, majd két esztendővel ezelőtt, a tízezres archívumból 210 a Műcsarnok tereibe. Ez volt a második Beatünnep kiállítás. A MANK Galéria tárlatára közel félszáz felvételt válogatott össze Kőbányai János és a kurátor, Rockenbauer Zoltán, aki a megnyitón felidézte: a Mozgó Világ 1979. áprilisi számában olvasta a Biztosítótű és bőrnadrág című cikket, amelyben Kőbányai a Beatricéről, a csövesekről és a punkokról írt. A kurátor a Beatricét akkor még diszkózenét játszó lányzenekarként ismerte.
Tudniillik a Ricse 1976-77-ben funkyegyüttes volt, egyetlen férfi taggal, Nagy Feróval, amikor a Gyere kislány, gyere, a diszkóklubban szól már a zene slágerüket adta a tévé és a rádió. Ám 1978-ban már babos kendő, bőrszerkó és kemény rock a Beatrice új világa. Akkoriban úgy tartották, punkbanda. Vélhetően mivel műsorukon szerepeltek Ramones-nóták – Feró eszeveszett magyar szövegeivel.
– Felnőtt egy nemzedék, amelyik a második világháború után egészen mást szeretett volna, mint szüleik – fogalmazott a kiállításmegnyitón Kőbányai János. – Háborúmentes világot. Így született a beat, hippi- vagy ellenkultúra, méghozzá a világ mindkét féltekéjén.
Együtt a hatalom ellen
Rockenbauer Zoltán felidézte az alkotó gondolatait, amelyek mentén szerveződött a kiállítás. Ezek szerint a beatnemzedék szakított apáik életformájával, összekovácsolta őket az atomháború réme.
A társadalmi és generációs szembenállás a hatalommal a vasfüggöny mindkét oldalán megjelent. A beatkoncertek ünnepi hangulata összehozta a különféle embereket
– mondta Rockenbauer Zoltán.
Kőbányai János szerint a magyar beat fontosabb, mint az angolszász, mert a nyugati világban volt lehetőség a demokratikus választásra, míg nálunk nem. Nálunk a zene mozgósított a diktatórikus rendszer ellen.
– Mindez a filmben és az irodalomban is megjelent – magyarázta a fotográfus-újságíró. – Különféle embereket hozott össze népfront jelleggel. Mint Szörényi Leventét és Bródy Jánost, akik olyat alkottak, ami fennmarad a magyar kultúra részeként, s akik mára teljesen eltávolodtak egymástól, mivel a kezdetektől másfajta emberek voltak.
A kurátor megjegyezte: a hetvenes évekre intézményesült a beat, ahogy a kis egyházból nagy egyház lesz, a sztárokból próféták lettek.
– Az intézményesüléssel szemben, alulról érkezve robbant be a Beatrice és a csöves mozgalom. Kőbányai János a beatmozgalom továbbélését a tabáni koncertekben vélte megtalálni. A csövesek és a punkok már nem virággyerekek voltak. A no war jelszót felváltotta a no future – fogalmazott Rockenbauer Zoltán.
A Kádár-kor tulajdonképpen egybeesett a beatkorszakkal
– jelentette ki Kőbányai János, hozzáfűzve: ezt tanúsítják a képei, amelyek amikor készültek, egyáltalán nem voltak érdekesek, mert mindennapi eseményeket rögzítettek. A felvételek nem szociofotók, olyanokat később készített. Mivel a beatzenekarokról írt cikkeket fényképekkel lehetett eladni, a neves pop-rock fotográfustól, Diner Tamástól kért illusztrációkat, aki egy idő után azt mondta: vegyen magának egy kis Olympus gépet, és fényképezzen ő, menni fog.
– Aztán egy idő után már nem tudtam írni fotó nélkül és nem tudtam fotózni írás nélkül – idézte fel az alkotó, aki később komoly felszerelést vásárolt.
Történelmi emlékezet a koncertfotókon
Ezt érzi Kőbányai János felvételei hátterében, mint megállapította: a képek történelmi korszakokat ábrázolnak. Kiemelve az 1978 és 1980 közötti esztendőket. Egyik szálon a Tabánban továbbélő beatünnepet bemutatva, az LGT, a Mini legendás koncertjein keresztül, másik szálon az ezzel párhuzamos csöves mozgalmat vizsgálva, elsősorban a Beatrice-bulikat és a zenekar közönségét ábrázoló felvételekkel.
Kőbányai közeli kapcsolatot ápolt a Ricsével, ő vonta be az együttest a Fölöspéldány irodalmi-képzőművészeti csoportba, bevezetve a muzsikusokat a kortárs művészeti szcénába. Az együttműködés addig tartott, amíg közölték, ha Feró lemezt akar, akkor hagyja ott a Fölöspéldányt. A Beatrice helyét a Bizottság, majd a Dimenzió dzsesszegyüttes vette át a csoport 1982-es megszűnéséig.
A klasszikus beatkorszakot az Illés 1981-es visszatérő koncertje idézi. De megjelenik a Művészetek Völgye előképe, amikor Kőbányai János elkísérte Márta Istvánt Kapolcsra a Támad a szél című lemezének felvételére a nyolcvanas évek második felében.
Az állóképek mellett két tévéfelvétel emlékeztet a korszakra, amikor az Illés volt a csúcson, s amikor a Beatrice rendes felszerelésen játszhatott az LGT és az Omega előtt.
A kiállításmegnyitót követően Karácsony János zenekara adott feledhetetlen hangulatú LGT-koncertet.
