Kamondy Ágnes a nyolcvanas évek szubkultúrájában talált rá saját és sajátos világára, senkire sem emlékeztető stílusára: világa külön világ, ami a kupléktól, a sanzonoktól és songoktól az alterrockig, a népzene emlékeitől a kortárs zenéig, sőt, szinte az operáig ível.
A sokoldalú zeneszerző-szövegíró, énekesnő már a hetvenes években játszott az ellenzéki művésztársulatban, az Orfeo zenészcsoportban, tangóharmonikán kísérte a Fodor Tamás vezette Stúdió K legendás Woyzeck-előadását, játszott Jean Genet lakásszínházi Cselédekjében; a nyolcvanas években részt vett Jeles András kísérleti színházában, a Monteverdi Birkózókörben, kisebb szerepekben feltűnt Makk Károly, Jancsó Miklós, Bereményi Géza, Xantus János, feLugossy László és Tarr Béla filmjeiben. Tagja volt az Európa Kiadó zenekarnak, és számos színházi előadáshoz írt zenét, majd megalakította önálló együttesét, az Orkesztra Lunát, amely egyetlen műsoros kazettát jelentetett meg Szukadal címmel.
Pályafutása első csúcsára a Dalok Közép-Nirvániából című estjével ért fel 1993-ban. A nagy sikerű előadás – a Szerb utcai Egyetemi Színpadon, majd a Székely Gábor, Ács János és Novák Eszter vezette Új Színházban – egy korszak határát jelentette, nemcsak a hazai underground, hanem Kamondy Ágnes pályáján is: 25 évig nem állt színpadra nagyobb szabású programmal, ám nem tűnt el teljesen a színházi-zenei életből. „Írt, hezitált, zenét szerzett, anyagot gyűjtött” – ahogy azt korábban nyilatkozta.
Mindeközben a Pest fölött az ég című műsor anyagán is dolgozott. Az est címadó dalát, utalva Wim Wenders Berlin felett az ég című filmjére, a fiatalon elhunyt filmrendező, jóbarát, Xantus János emlékére írta. A dalciklus egyszerre fájdalmas és derűs, frivol és emelkedett, halk és hangos, sűrűn szőtt és visszafogott, közéleti és közérzeti, éteri és nagyon személyes. Érzéki és itt-ott brutális. Brutálisan érzékeny.
Kamarazenekari finomsággal játszó együttesében énekes partnerei két, kiemelkedően muzikális színésznő – Kisfalvi Krisztina és Roszik Hella, aki hegedűn is kiválóan játszik, valamint Werner Gábor (cselló), Vajdovich Árpád (bőgő, basszusgitár), Váczi Dániel (alt-, sopranino szaxofon és glissotár), Papocsi Péter (akusztikus, elektromos gitár), Varga Orsolya (szintetizátorok, vokál) és Gyenge Lajos (dob, ütőhangszerek). Az est szerzője Kamondy Ágnes, de néhány dal szövegének írója Karafiáth Orsolya, Kiss László, Molnár Gergely, Simon Márton, valamint Li Jü császár a X. századi Nankingból. Rendező: Vörös Róbert.
