Orosz Istvánnak sikerült mindezeket az asszociációkat felelevenítenie A kert című, 1993-as hatperces fekete-fehér animációjában. A Sáry László válogatta Ravel-motívumok hol a drámaiságot, hol az idillt emelik ki a metszetszerű képek látványából. Egy kisfiú bebocsáttatást nyer a finom megmunkálású kapukon, s bámulva figyeli az élettől zsongó televényt. A hely maga egyszerre a folyton változó, vegetatív éden és a civilizációs drámák, a kultúra romos emlékeinek – (tört) szoborba, domborműbe véglegesedett lenyomatainak – őrzője. A légy, Rofusz Ferenc 1981-ben animációs Oscar-díjat nyert rovarja hasonló vegetációból repül be a végzetes házba. A filmek ingyen nézhetők a Filmio.hu-n az idén 110 éves magyar animáció ezen ünnepi évében.
A Tündérkert – Kísértések kora (Madarász Isti, 2023) Móricz Erdély-trilógiája első kötetét nyolcrészes televíziós sorozatban dolgozta fel. Az írót a nagy fejedelem, Bethlen Gábor „fennköltségében is emberi alakja” hosszabb ideje foglalkoztatta, az 1922-ben megjelent történelmi regény a Trianont követő nemzeti gyászra is reagált. „Akkor is, most is a letarolt mezőt kellett kizöldíteni, a kis országból tündérkertet építeni. [Móricz] Bethlen Gáborban vélte megtalálni a példát, hogy miképpen” – írta a kötetről Czine Mihály. A főnemes Báthory Gábor (Katona Péter Dániel) 1608-ban lett Erdély fejedelme. Támogatói, köztük atyai barátja, Bethlen Gábor (Bokor Barna) rokona, Báthory István fejedelem és lengyel király méltó utódaként tekintettek rá. Az ifjú azonban nem tudott felnőni a hatalmas feladathoz, amit a három részre szakított ország magyarnak megmaradt darabjának irányítása megkívánt. Diplomáciai érzék nélküli, rossz politikussá tette éretlen, egocentrikus személyisége, kiszámíthatatlan, vérengző kényúr vált belőle. A sorozat ellentmondásos fogadtatásban részesült, pedig „talán az első ebben a magyar kosztümös »újhullámban«, amely, úgy tűnik, megértette a feladatát és megpróbált felnőni hozzá, igyekezvén megtalálni identitáserősítés és delektálás egyensúlyát – bár a mérleg a dramaturgia és a látvány szintjén egyértelműen a »szex, vér, ármány« típusú népszórakoztatás irányába billen, ezt viszont következetesen teszi” – írta Papp Attila Zsolt a Filmtett portálon (2023. 12.)
Az adaptációt vezető íróként Bereményi Géza és Tasnádi István jegyzik, az egyes epizódokat Horváth András Dezső és Jeli Viktória készítették. Mind a filmzene (ifj. Balogh Ferenc), mind az operatőri (Garai Gábor) munka, mind pedig a vágás (Rumbold László) remek, a sorozat legfőbb erőssége azonban a szereposztás és a színészvezetés.
Az első mozgóképes Jókai-adaptáció, a Mire megvénülünk (ifj. Uher Ödön, 1916) is népszerű alapanyagból készült. A németre és angolra is lefordított, 1865-ben született regény az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni elnyomást tükrözi, noha a reformkorban játszódik: már-már eltúlzott romantikus motívumokkal fedi el a kiegyezés előtti időkre jellemző nyomasztó, reménytelen fatalizmust. Az Áronffy család elsőszülött férfi tagjai több generáció óta öngyilkosok lesznek, így Lőrinc (Fenyő Emil) is. A végzetet fiának, Lórándnak (Beregi Oszkár) azért sikerül elkerülnie, mert egy tiszta szívű cigány lány, Cypra (Mátray Erzsi) szerelme, s Kandur (Szőreghy Gyula), a rablóvezér vallomása leleplezi az életére törő ármányt. A végső leszámolás helyszíne a kert, ahova a szerelmi varázslásra készülő Cypra megy éjjel, „mikor a dali madár megszólal”, hogy ágat törjön arról a fáról, amelyen a madár énekel.
A városba szorult gyerekek kertjei közterek; Molnár Ferenc világsikerű regénye, A Pál utcai fiúk esetében a grund és a Füvészkert. A regénynek több adaptációját ismerjük. Az első, 1917-es változatot Balogh Béla készítette, ennek kópiái elvesztek. Balogh 1924-ben újra elkészítette a regény filmváltozatát.
A film hiányosan, a Jugoszláv Filmarchívum tulajdonában lévő virazsírozott, horvát inzertes nitrokópián maradt fenn, amelyet 2007-ben restaurált a filmarchívum.
1934-ben a Columbia gyártásában amerikai (No Greater Glory, rendezte: Frank Borzage), 1935-ben pedig olasz (I ragazzi della via Paal, rendezte: Mario Monicelli, Alberto Mondadori) verzió is készült. 1968-ban magyar–amerikai koprodukcióban, színes, cinemascope formátumban (operatőr: Illés György) vitte vászonra Fábri Zoltán Molnár örök történetét az „édes grundról”. A forgatókönyvet az aradi származású, 1921 óta az Egyesült Államokban élő Bohém Endre és Fábri közösen jegyezték. A film ötlete Bohémtől származott, aki kedvelte a regényt, s nagyon nem értett egyet a Borzage-változattal. „A harcot dicsőítették benne, s a háborúskodást magát. S ha most Hollywoodban filmesítenék meg, nem vitás, hogy happyendesítenék. Nemecsek dehogyis halna meg, inkább boldogan élne tovább benne” – nyilatkozta a Film Színház Muzsikának (1968. május 4., 7. o.)
Az oktatási célból létrehozott botanikus kert is sokat köszönhetett annak, hogy Nemecsek és barátai öreg pálmaházában bújtak el. A Füvészkert elnevezést hivatalosan csupán 2008 óta viselő intézmény a regénynek köszönhetően vált széles körben ismertté.
A máig friss Mai lányok (Gaál Béla, 1937) a kevéssé tehetős városiak kertjét: a belső udvart, a gangot szerepelteti. Mindenki ott szellőzteti az ágyneműt, s ott beszélik meg az aktuális eseményeket is. A Mihály István, Vaszary Gábor-forgatókönyv alapjául szolgáló Földes Jolán-regénycím: Férjhez megyek, ellentmond a filmváltozat modernségének. A vidéki árva leány, Hanzély Zsuzsi (Szepes Lia) azért jön Budapestre, hogy saját erejéből tartsa el magát. Vele tart hűséges cselédje, Kati (Dajka Margit) is. Zsuzsi előbb asztalosinasnak áll, majd négy másik lánnyal (Kun Magda, Gábor Magda, Donáth Ági, Bíró Éva) megalakítják a Modern Otthon lakberendezési vállalkozást. Zsuzsi úgy szerzi meg az indulótőkét, hogy névházasságot köt Péterrel (Pataky Jenő), így megkaphatja az örökségét. Péternek ebben az az üzlet, hogy kölcsönkap Zsuzsitól, de nagyon szégyelli, hogy beteg édesanyján csak ilyen csalással tud segíteni. A fiatalok addig-addig kerülgetik röstellkedve egymást, míg a fiú édesanyja (Berky Lili) rendbe nem hozza a dolgokat, s időközben a többi fiatal nő is párra talál. A film slágereit a Harmath Imre–Ábrahám Pál-duó jegyzi.
A Huszka-operett, a Gül Baba (Nádasdy Kálmán, 1940) filmváltozata rózsakertje valós és szimbolikus is. 1620, Buda a török kezén, a magyar diákok fel akarják szabadítani a fővárost, s közben Mátyás király kincsei után kutatnak. Gábor diák (Jávor Pál) és Mujkó cigány (Makláry Zoltán) belopóznak Gül Baba (Kőmíves Sándor) rózsakertjébe, és Gábor beleszeret az ott fürdőző Leilába, Gül leányába (Szeleczky Zita). A vonzalom kölcsönös, a baj csak az, hogy Leilát Ali basa (Bihary Nándor) 33. feleségének szánják. Gábort elfogják, halál vár rá és társaira. Ám azon az éjjelen Allah csodát tesz, hitetlenül szólva: a vihar letarolja a szent rózsákat, a foglyokat szabadon kell bocsátani.
Az 1955-ös, színes és Gábor diákra keresztelt változat (rendező: Kalmár László) szereposztása parádés. Gábor diák Zenthe Ferenc, a Mujkó helyébe írt Suki Balázs Sinkovits Imre, Ali pasa Greguss Zoltán, Leila Krencsey Marianne, Gül Baba pedig ismét Kőmíves Sándor. Az eredeti daljáték cselekményét erősen átírták (dramaturg: Bacsó Péter), a zene egy részét újraíratták Vincze Ottóval. A filmnek más hangsúlyokat ad mindjárt a nyitó vezérdallam, az Ott túl a rácson. Badal János operatőr kezdő képein az eget látjuk, harangzúgás kíséri a reppenő madárrajt. Hosszas sorolással indul, az adókötelességeket ismerteti a kikiáltó, amit „önkéntes adományoknak” nevez. Az ötvenes évek szűk levegőjében a bezártság vs szabadság sokkal hangsúlyosabb.
Kalmár Gül Babája szereti a magyarokat, de jól tudja: „Más úton jár a szív, és más úton az ész.” Ali basa a szultán kegyeltje, nagy a hatalma, s bármit gondol is, hozzá kell adnia a leányát. A leglényegesebb változtatás, hogy itt Gül a maga puszta kezével tépi ki a rózsákat, eleget várt Allah csodatételére. (Amit, sok egyéb mellett, a kor vezető kritikusa, B. Nagy László Kalmár szemére is hány.) Gül vállalja a veszélyt, hogy megmenthesse a lányát és annak szerelmét: „A ti véretekből születik majd a legszebb rózsa, a békesség.”
A Bakaruhában (Fehér Imre, 1957) kertje a városé: korzó, sétatér, sétakert, az obligát vurstlival. Ennek operatőre is Badal János, aki a forradalom után Franciaországba távozott, s lett világhírű Jean Badal néven. A link szépfiú újságíró, Sándor (Darvas Iván) az első világháború idején póttartalékos, a megúszásra hajt. Időnként föl kell öltenie az egyenruhát, s amint egyszer „nagyon bakaként” sétált a ligetben, megismerkedett a kis cseléddel, Vilmával (Bara Margit). Szenvedélyesen megszeretik egymást, s a férfi egyre halogatja, hogy felfedje, ki ő valójában. Márpedig a leány Bodrogiéknál (Pécsi Sándor, Lázár Mária) szolgál, s Sándor éppen a ház kisasszonyának (Korompai Vali) udvarol. A lebukás elkerülhetetlen. A Népszabadság (1957. április 27.) megemlíti, hogy „a kényszerszünet, az ismert egri események”, értsd a forradalom utáni egyik első bemutató volt, s sajnálkozik is a P. Zs. szignójú szerző, hogy a filmet nem mutatják be Cannes-ban. A Bakaruhában ugyanis részben az egri sétatéren forgott. Darvas Iván egy hónappal később már börtönben ült.
A Kertes házak utcája (Fejér Tamás, 1963) a konszolidáció egyik első hírnöke.
Palotás (Gábor Miklós), a kétgyerekes műszaki ellenőr egyhetes kiküldetésre megy a kisvárosba. Régi barátja, Máté József (Pálos György) főmérnök, és felesége, Panni (Bara Margit) anyagilag jól állnak, mindenük megvan, az asszonynak nem kell dolgoznia sem. A megtört, illúzióit vesztett Palotás ráérez a feleség boldogtalanságára, megragadja a nő passzív bája. Biztatja, kezdjen új életet. Az utolsó éjszakát Palotás és Panni együtt töltik, s a nő másnap elköltözik otthonról. Palotás hazamegy, ám az ő felesége (Tábori Nóra) elégedett az életével.
Tímár István első (és utolsó) játékfilmje, az Én vagyok Jeromos (1970) a fusizó ország látleletét adja. Szeberényi Lehel saját, Jeromos, a kőfejű című kisregényét alkalmazta filmre Jeli Ferenccel, a dramaturg Kertész Ákos volt. Egy reggel Katona doktor (Kállai Ferenc) leányfalusi kertkapujánál megjelenik Jeromos (Alfonzó) és fia, Zsérom (Harsányi Gábor). A Védőműveket Fenntartó Vállalattól jöttek, mondván, kell itt, kérem, valahol egy lefolyónak lenni. De nincsen, s ezt a doktor nagyon jól tudja, hiszen egy éve vár rá, hogy a hivatalosság intézkedjen a kerti budija ügyében. Jeromosék napközben rendkívül ráérősen piszmognak, anyag sincs, a főnökük (Bujtor István) inkább a soros lánykákat viszi a kis bódéba, mint felügyelné a munkát. Munkaidő után, láss csodát, pluszjuttatásért ég a kezük alatt a munka.
„A kerti budi áll a konfliktusok középpontjában. Ennek a lefolyóját temették be valamikor egy gáttal. A bejelentéstől számítva jó év beletelt, amíg a »fenntartóktól« kiküldték Jeromost. A valóság több tekintetben összejátszott a filmesekkel” – írta Sas György forgatási tudósításában (Film Színház Muzsika, 1970. augusztus 29., 8. o.) Az élet maga is megtréfálta Fusiországot: „A filmgyár csakugyan felépítette a történetben játszó gátat. Forgatás közben aztán úgy megáradt a Duna, hogy ha nem lett volna a gát, elöntötte volna az egész színteret. Erős volt a filmgyári gát, állta a Duna ostromát.”
A kortárs kritika publicisztikusnak ítélte a filmet, érthető, hiszen a tárgyalt dolgok akkor közhelyesen mindennaposak voltak. Időkapszulaként azonban remekül megőrizte a kor hangulatát: az amatőr festőként csapnivaló, ám a mindennapok útvesztőiben jól boldoguló feleség (Psota Irén), a házibarát iskolaigazgató (Tomanek Nándor) figurái remekek. Ötven év távlatából jól látszanak Jeromos svejki, Pepin bácsis mélységei is. A főcím alatt felcsendülő dal (Romhányi József, Lendvay Kamilló) cinizmusig hosszabbítja a történetet: „Mindig akad egy veréb, aki kétszer fizet mindenért”, s ez minden időben hasznos figyelmeztetés.
Boronyák Rita összeállítása a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívummal együttműködésben jött létre. Több említett film is elérhető kiváló minőségben, felújítva a Filmio kínálatában.
Fotók: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum / Hungart
