A kőbányai iskola, ahol a legnagyobbaktól lehet tanulni

Az iskolát 1994-ben alapította Gyimesi László és Póka Egon. A terv már egy ideje készen volt, árulta el Gyimesi László, ötleteltek rajta az azóta sajnos elhunyt Jávori Vilmossal, a nemrégiben távozott idősebb Tornóczky Ferenccel és Esze Jenővel, amikor Póka Egon, akit korábbról ismert, előadott egy, a tervhez nagyon hasonló ötletet. Nem volt egyedi ötlet, tette hozzá Gyimesi, Gonda János a jazz műfajában már huszonöt évvel korábban megcsinálta: „Bevitte az iskolarendszerbe a jazzt.” A kilencvenes évekre azonban a könnyűzene fegyvertelen volt a komolyzenéhez vagy a jazzhez képest, se pénz nem volt a rendszerben, sem pedig komoly piaci szereplők: menedzsment és kiadók.

Az
intézmény megvalósítását végül a véletlen is segítette. „Póka Egon akkoriban
önkormányzati képviselő volt Kőbányán, jó viszonyban volt az akkori
polgármesterrel, György Istvánnal, aki egy kiváló fickó korrekt hozzáállással. Akkoriban
máshonnan is tudtunk volna szerezni ingatlant, de Kőbánya érzelmi és praktikus
okok miatt vonzóbb volt. Az önkormányzat döntésével kaptunk egy tízéves bérleti
szerződést, és egy közepesen lepukkant, korábban bölcsődeként működő
épületet a Cserkész utcában. Hozzáteszem, a teljes képviselő-testület
támogatta, hogy megkapjuk az épületet. A szerződést végül határozatlan idejűre
módosítottuk, és a kapcsolat a mai napig legőszintébben baráti a testülettel és
vezetőivel” – mesélte Gyimesi László. Hozzátette: az önkormányzat érdemeit nem
lehet kellőképpen hangsúlyozni.

Az iskolában idén indul a huszonharmadik évfolyam, azonban hamar kiderült, hogy az a 23 inkább 25, hiszen már 1996-ban iskolaszerűen működtek, de ekkoriban még nem volt meg az oktatási engedélyük. A célkitűzés pedig tiszta volt: azt szerették volna, hogy védjegy legyen, ha valaki a Kőbányai Zenei Stúdióban végez.

A jelen

Szakadáti-Póka Vanessa, a Kőbányai Zenei Stúdió tanára, marketing- és programszervezője vezet végig az iskolában. Elmondása szerint az érdeklődés állandó az intézmény iránt, a gitár és ének szak a legnépszerűbb, fúvós hangszerre kevesebben jelentkeznek. A struktúra 2+1 éves, szakképesítéssel zárul. Ez Magyarországon a legmagasabb szintű végzettség, amit el lehet érni ezen a területen. Az oktatás nem csupán a zenére fókuszál, hanem angol nyelvet, szakmai, gazdasági, jogi alapismereteket, stúdiótechnikát és marketinget is tanulnak a növendékek, a ráépülő évben pedig pedagógiát és hangszerelést is.

A képzés szabad. „Úgy is mondhatnám, szabadabb, ami a »szigorú« oktatási rendszerből érkező diákokat először megrészegíti. Aztán rájönnek, hogy szépnek tűnik a szabadság, viszont kicsit magukra maradnak, mert mindenki annyit tud kivenni, amennyit beletesz. A szorgalmasabb lényegesen többet, mint a kevésbé szorgalmas” – tette hozzá Póka Vanessa.

A tanév megkezdése előtti fontos mérföldkő a gólyatábor. A márciusban felvetteknek a részvétel kötelező, mindenki másnak ajánlott, így azok számára is adott a lehetőség, akik nem vették sikeresen az akadályt, ugyanakkor visszahívják őket pótfelvételizni. Ilyenkor arra is kíváncsiak, mekkorát fejlődött a jelentkező az elmúlt időszakban, illetve a tizenöt perces felvételivel szemben ilyenkor öt napjuk van megismerni a felvételiző személyiségét, képességeit, játékát.

„Volt olyan növendékünk, akit márciusban nem vettünk fel, de a táborban megjegyezték maguknak a tanárok, elvégezte a képzést, és jelenleg nálunk oktat” – mesélte Szakadáti-Póka Vanessa.

Az osztályok zenekarként működnek, a felvettek számától függően, de általában tizennégy fős formációkat alakítanak, és a képzés végéig együtt maradnak. A hangsúly a csoportos zenélésen és a személyes oktatáson van, ugyanis a fő tárgy óráin csak az oktató és az oktatott vesz részt, ez adja az iskola alapját, minden más e köré épül fel. „Huszonhárom éve, mikor indultunk, már gyerekként megtanultam, hogy nincs tanár és diák, hanem vannak fiatalabb és idősebb kollégák, akik egymástól tanulnak. Erre nagyon figyelünk, édesapám pedig gyakran hangoztatja ezt. Ahogy azt is, hogy a stílusok között sincs különbség, csak jó és rossz zene van” – mondta az oktató.

Ugyanígy vélekedett ifjabb Tornóczky Ferenc, a gitár tanszak vezetője is: „Fontosnak tartjuk, hogy a növendékek minél több oktatótól tudjanak tanulni. A tananyag nagyjából ugyanaz, de sok mindent lehet a személyiségből is elsajátítani.”

Ő az elsők között végezte el a Kőbányai Zenei Stúdió képzését, majd az iskola oktatója lett. Mint fogalmazott: „Egészen fantasztikus érzés volt, jó pár iskolába jártam előtte, szakközépiskola és technikum után érkeztem meg, és ez teljesen más volt. A legfontosabb különbség, hogy végre tényleg olyan dolgot tanulhattam, olyan dologgal foglalkozhattam, ami a világon a legjobban érdekelt. Az iskola miliője, hangulata is magával ragadott. Ráadásul olyan emberek voltak a mestereim, akik az idoljaink voltak, és a mai napig azok. Ittuk a szavaikat, jellemzően nyáron is bent voltunk, a nyári szünet idején is.” Fontosnak tartja – tanszékvezetőként és zenekari tanárként is –, hogy a végzősök minél magasabb szinten tudjanak muzsikálni, ahogy az előadott produkciók is egyre profibb színvonalúak legyenek.

Maróthy Zoltán, a Kőbányai Zenei Stúdió szakmai igazgatóhelyettese korábban is foglalkozott magántanítással, őt Póka Egon szólította meg az alapítással egy időben. „Egyrészt tiszteletem jeléül azonnal igent mondtam, másrészt pedig évek óta erre vágytam” – jegyzi meg.

Az egyéni órák mellett a közös zenélésben látja az oktatás magvát: – A zenekari gyakorlat-foglalkozásokat tartom a legfontosabbnak, hiszen ott derül ki, hogy közösségben hogyan működnek a muzsikusok. Nagyon fontos és lényeges pont, hogy az angol nyelvtől a zeneelméleten keresztül egészen a stúdiótechnikáig mindenfélét lehessen tanulni, de a közös muzsikálás lesz mindennek a központja.

Léko Stefánia 2020-ban végzett az intézményben. Amikor a felvidéki Nagykaposon részt vett a Lecsófesztiválon tartott Charlie-koncerten, a backstage-ben találkozott Csiszár Péterrel: – Említette, hogy észrevett a közönségben, majd megkérdezte, hogy éneklek-e. Kérdeztem, hogy honnan tudja, mire a válasz csak az volt, hogy látta rajtam, és hogy Kőbányán tanít, ha egyszer Budapesten járok, menjek felvételizni. Akkor hallottam először a suliról, két év múlva pedig felvételiztem.

Léko Stefánia a kapott lehetőségeket nevezte meg mint legnagyobb pluszt, amit a képzés adott. Több alkalommal is színpadon állhatott a Póka Egon Experience-szel, emellett, Csiszár Péternek köszönhetően, lehetősége adódott a 2020-ban megjelent, Mindenen túl című Charlie-lemezen is közreműködnie. Kiemelte: olyan zenei élet része lett, amit elképzelni sem tudott korábban. „Olyan embereket tudhatok magam körül, akiktől folyamatosan tanulok, fejlődni tudok mellettük, és mindezért nagyon hálás vagyok” – mondta.

A Kőbányai Zenei Stúdió alumnusai – és jelenleg diákjai – pedig szinte azonnal kapcsolatba kerülnek a szakmával. Az iskola felkéréseket kap produkciókban, zenekarban való szereplésre, előfordul, hogy hajóra keresnek zenészeket. Ez az iskola jó ajánlólevél mindenkinek. Az is előfordul, hogy az épp kiválasztottak legközelebb iskolatársaikat, barátaikat ajánlják maguk helyett vagy maguk mellé. Segítik egymást, nemcsak a zenélésben, de közösen tevékenykednek a területen: stúdiót építenek, iskolát alapítanak, zenekarokat hoznak létre. Emellett minden nyáron fellépnek a Művészetek Völgyében, Kapolcson, a Kőbánya Udvara programhelyszínén. Az iskolai zenekaroknak dedikált színpadért Szakadáti-Póka Vanessa felel – szintén az önkormányzat támogatásával. Mindez a saját kezdeményezése, napközben Kőbányához kötődő beszélgetések, workshopok, előadások kapnak teret, este pedig az iskolához kötődő fellépőké a színpad. „Az volt a célom, hogy az iskola után is tudjunk segíteni, legyen egy találkozási-kapcsolódási pont. Nagyon jó érzés látni, ahogy átadják egymásnak a színpadot: stílustól, pályán tartózkodástól függetlenül, idősebb a fiatalabbnak, fiatalabb az idősebbnek” – tette hozzá.

Jöttek a tehetségkutatók

A tehetségkutatók és az internet a gyors hírnév egyik potenciális eszközeként jelentek meg a könnyűzene iránt érdeklődők számára. Szakadáti-Póka Vanessa szerint korábban sem volt ez másként: – Ha néhány tíz évvel ezelőtt valaki bement a tévébe este hétkor, akkor megismerte ország-világ. Ma már nem így megy, nem elég bemenni, elég sokat kell hozzáadni. Meg kell tapasztalniuk a fiataloknak, hogy instant világban élünk, ahol nagyon könnyen jön a siker, de ugyanilyen illékony is.

Azt gondolhatnánk, hogy a leendő zenészek így nem érzik szükségesnek a könnyűzene intézményesített oktatását, azonban ez koránt sincs így. – A kereskedelmi médiumok által üzemeltetett tehetségkutatók után – megesik, hogy a megnyerésük után – felvételiznek hozzánk emberek, mert akkor jutnak el oda, hogy szeretnének tanulni. Érzik a zenei tudás hiányát. Elkezdenek jobban hallani, jobban rálátni a szakmára, és érzik, hogy bizony van még mit pótolni – mondta el Maróthy Zoltán.

Szakadáti-Póka Vanessa hozzátette: – Azzal tudunk érvelni, hogy az iskolánk egy ugródeszka, de ez sem megy befektetett energia nélkül. Hozzáteszem, rengeteg olyan diákunk van és volt, aki ilyen tehetségkutatóból érkezett hozzánk: Baricz Gergő, Tamáska Gabriella, Várhegyi Lucas Palmira, Antal Timi. A siker kulcsát nem tudjuk odaadni senkinek, viszont adunk egy pakkot és egy közösséget, amivel előrébb kerülhetnek. És ahogy minden más, ez is csak rajtuk múlik.

Leczo Bence teljes írása a Magyar Kultúra magazin 2021/4. számában olvasható.

Nyitókép: Éberling András