Gergő folyamatos mozgásban van itthon és otthon közt, így nagy segítség a modern technika, ha egy interjúra el akarja csípni őt az ember. Mi is így beszélgettünk. Ő egy parkoló autóból, én a dolgozószobámból a képernyőt nézve.

A beszélgetés apropója egy nagyszabású vállalkozás, a kizárólag erdélyi szereplőkkel színpadra kerülő István, a király, melyben Gergő Koppány szerepét alakítja.

Hogy jött a megkeresés és milyen volt a meghallgatás?

Ha jól emlékszem, épp órát tartottam, amikor csörgött a telefon, hívott az előadás producere. Nem tudtam hirtelen érdemben beszélni, így szünetben hívtam vissza. Akkor mondta el, hogy szeretnének felkérni az István, a király egyik főszerepére. Tett pár finom utalást, hogy elsősorban István szerepére gondoltak velem kapcsolatban, én meg tettem pár utalást arra, hogy ezt egyáltalán nem szeretném. Ezt megerősítendő a Szállj fel, szabad madár!-t (Koppány egyik emblematikus dalát) küldtem el a videocastingra. Ugyanis addigra épp olyan lett a vírushelyzet, hogy személyesen már nem lehetett megrendezni a válogatót.

Fel tudod idézni, mikor láttad-hallottad először az István, a királyt?

Nem, mert az István, a király nálunk gyerekkorom óta szinte a családi hagyomány része. Akkoriban csak földi sugárzású adásokat tudtunk fogni a tévén, és az jobbára román volt, így a magyarországi keresztszülőktől kapott, tévéből felvett VHS-kazettákat néztem inkább. A Kacsamesék, a Csipet csapat és a Muzsika hangja közt ott volt az István, a király is. Természetesen megvolt bakeliten, úgy is hallgattam sokat. De ünnepi funkciója is volt, hiszen nagyobb családi összejövetelek alkalmával rendszeres program volt együtt megnézi a filmet.

Borzonton a búcsú István király napjára esik, mert Szent Istvánra van szentelve a templom, így ilyenkor a hifi kikerült az ablakba, és azon szólt a rockopera loopban. Korábban, még a diktatúra idején, ha egy „jó szándékú” feljelentés kapcsán valakinél házkutatás során megtaláltak akár egy lemezt is, azzal komoly bajba sodorta magát. Így az identitásunk megőrzésének is fontos eszköze volt ez a darab. De a házibulikban is gyakran előkerült.

Most, hogy részese vagy az előadásnak, változott a kapcsolatod a rockoperával?

A csodálat a darab iránt, ami mindig is megvolt, nem változott semmit. Sokszor próba közben is annyira magával ragad, hogy küzdenem kell a könnyeimmel. Ott van például az Elkésett békevágy című dal, amelybenl Réka elmondja Koppánynak, hogy álmában látta apja halálát és felnégyelését. Régen az egy olyan dal volt, amit értékeltem ugyan, de vártam, hogy jöjjenek a kedvencek. Most meg szinte minden alkalommal úgy kell magamra parancsolnom, hogy túltegyem magam a megindultságomon.

Tudom, vannak, akik leszólják, hogy ez csak a szegény ember Jézus Krisztus szupersztárja, de számomra tele van tökéletes pillanattal. Az az érzés fog el a szereppel kapcsolatban, hogy itt most valami olyan fontos dolog bízatott rám, amiben teljesen fel kell oldódnom, hogy azt hitelesen át tudjam adni. 

A próbákról készült képek alapján az a benyomásom, hogy komoly erőbedobással készül a produkció.

Igen, minden élőben hangzik majd el. Talán 250 főnél is nagyobb a tejes fellépőgárda énekesekkel, táncosokkal, szimfonikus és rockzenekarral együtt. Hatalmas áldozatvállalást és odaadást követel ez a stáb minden tagjától. Január óta mindenki a maga költségén és szabadidejének terhére utazik, hogy részt vehessen a próbákon.

Kedvet kaptál a zenés darabokhoz ezáltal, hogy belekóstolhattál ebbe a világba?

Nagyon élvezem! Ez a fajta játékossága a dolognak, hogy egy karaktert kell keresni, és ezt a karaktert megpróbálom valahogy működtetni a privát életemben, nagyon szórakoztat. És sok energiát is visszaad. De még nem tudom. Majd a közönség eldönti, tetszik-e neki, amit csinálok, én a magam részéről mindent beleadok, hogy jó legyen. Mindenesetre meghozta a kedvemet a zenés darabokhoz.

Mik a terveid és az aktuális munkáid az előadáson kívül?

Készülök egy új dallal a saját szólóprodukciómmal. Úgy érzem, ez új irányt fog szabni az eddigi zenei vonalnak. Másképp állok hozzá a dalszerzéshez, rengeteget változott a világ, így én is más információkkal akarok benne dolgozni, másfajta egyensúlyokkal. 

A Loyal Apples Club tavalyi lemezmegjelenése után lassan formálódnak ott is az új ötletek. Hamarosan megjelenik egy Kerekes Banddel közös munkám, amely a vadászati és természeti világkiállítás himnusza lesz. A Blind Foxes nevű zenekarommal nemrég jelent meg Hardcore című új dalunk, amit nagy szeretettel ajánlok mindenki figyelmébe. Az előadások terén is egy kemény nyárnak nézek elébe. Ingázom Sepsiszentgyörgy és Budapest között, valamint a naptár is tele van koncertekkel, úgyhogy szinte egy kezemen meg tudom számolni a szabadnapjaimat. 

Pásztor Sámuel

Fotók: Kurucz Árpád

Az interjú a Magyar Kultúra magazin 2021/3. számában jelent meg.

#kelet-nyugat