A sparhelt egy olyan tűzhely, amely főzésre, sütésre és fűtésre egyaránt alkalmas. A működéséhez kizárólag kívülről veszi a levegőt, így a sparhelt nem használja a szoba levegőjét. Emiatt nagyon gyorsan ki is szorította a konyhából a kemencét és kályhát a 20. század első harmadában, hiszen végre füstmentesen el lehetett készíteni rajta és benne az ételt.
A sparheltet takarékos tűzhelyként is szokták emlegetni, mert nagyban megkönnyítette a konyhában tevékenykedő nők életét azzal, hogy nem kellett pluszban fűteni, mert melegen tartotta a helyiséget.
Sokan azért is használják szívesen ma is a sparheltet, mert az ételt körülöleli a meleg, így a végeredmény puhább lesz, nem szárad ki olyan gyorsan, mintha egy villanytűzhelyben készült volna el.
Vajon miért emlegették a régiek takarékos tűzhelyként a sparheltet, és hogyan könnyítette meg a háziasszonyok életét? Kiderül a Petőfi Akadémia e heti epizódjából, ahol Viszló László kályhásmester a sparhelt mellett a cserépkályha előnyeiről és építéséről is mesél.
