A könyvek, amik vagyok: Gáspár Annamária
Mely könyvek formálnak minket azzá, akik vagyunk? Új sorozatunkban ismert arcok vallanak személyiségformáló olvasmányaikról – ezért a cím: A könyvek, amik vagyok. Cikkünkben Gáspár Annamária képzőművész, japanológus osztja meg velünk, mely öt könyv szöveges vagy épp vizuális tartalma tartja őt jelenleg a hatása alatt.
Virginia Woolf: Saját szoba
„Ez a könyv egy nagy feminista alapvetés. Közel száz év telt el az 1929-es megjelenése óta, mégis a mai napig aktuális, most is erős hatással van a világra – az más kérdés, hogy ez egy szomorú vagy örömteli tény a női jogok jelenlegi állásának szempontjából.
Tehát egy »saját szobára«, aminek a megléte akkoriban egyáltalán nem volt egyértelmű, és talán most sem teljesen az.
Alkotással is foglalkozni akaró emberként ez egy nagy jelentőségű, meghatározó gondolat volt számomra. A képzőművészeti munkám során is foglalkoztam a könyvvel, de nem én vagyok az egyetlen, akit inspirált a kötet. Nagy hatással volt rám egy, a stockholmi modern művészeti múzeumban, a Moderna Museetben található, Kajsa Dahlberg által készített installáció, amiben a Saját szoba összes, általa fellelt könyvtári darabjának az azt korábban olvasó nők által telejegyzetelt, aláhúzott oldalainak fénymásolata látható együtt, egy közös női tapasztalatként kiállítva.”
Réz Anna: Mardos: A bűntudatról kilenc fejezetben
„Réz Anna – akit kifejezetten szeretek az Üvegplafon nevű blogja miatt – filozófus, így ebből a nézőpontból ír a bűntudatról a tőle megszokott, jó stílusban. A súlyos téma és mélyen informatív tartalom ellenére ez egy igazán vicces, szórakoztató, jól olvasható szöveg, gyakran kézbe veszem. Van benne egy felszabadító, átlátáshoz vezető rész az anyai bűntudatról Az anyaság mítosza címmel.
Shunmyo Masuno: ZEN – Az egyszerű élet művészete – 100 zen gyakorlat a szebb és nyugalmasabb hétköznapokért
„Japanológusként is tevékenykedtem, így mindenképp megemlítem néhány hozzám közel álló japán szerző írását. Elsőként Murakami Haruki Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című könyve jut eszembe, amiben Murakami megfogalmazza, hogy az egész életünkre igaz a tény, ami a futásra igaz: a fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés opcionális. A másik kedvencem tőle a mágikus realizmus irányzatához tartozó Világvége és a keményre főtt csodaország című regény. A japán írók által alkotott könyveim közül leggyakrabban Shunmyo Masuno ZEN – Az egyszerű élet művészete – 100 zen gyakorlat a szebb és nyugalmasabb hétköznapokért című könyvét olvasom. Shunmyo Masuno egy zen buddhista templom főpapja.
Kun Árpád: Takarító férfi
„A közelmúltban olvastam ki ezt a könyvet, és döntöttem úgy, hogy beválogatom az itt említett öt kötet közé. Bár, hozzáteszem, szoros volt a verseny közte és Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regénye között. Fontos hozzáadott értéket jelent ezen könyvek esetében, hogy – gyerekkorom óta tartó jó szokásához híven – az apukám ajánlotta a figyelmembe őket. A Takarító férfi már rögtön az olvasása elején nagyon magával ragadott, behúzott.
Központi témái a halál és a halandóság. Az élet nem magától értetődő, viszont törékeny – meg kell becsülni.
A szövegben több ponton is összefolyik az álom és a valóság, megjelenik egyfajta éber álmodás, amihez kisgyerekes és gyakran kialvatlan édesanyaként is tudtam kapcsolódni. Ugyancsak az anyai énemet érintette meg az a benne szereplő gondolat, hogy igenis lehet hibázni, és a hibákkal együtt is lehet az ember elég jó szülő. Az elrontott helyzetek nem visznek csődbe, utánuk is van folytatás.”
Eörsi Anna: Az internacionális gótika festészete
„A számos költözésem során sok könyvemnek búcsút intettem, és volt egy időszak az életemben, amikor csak e-könyveket olvastam. Az egyetlen olyan könyvtípus, amit nem akartam elektronikus formára cserélni, az a művészeti album.
Azért Az internacionális gótika festészete című, 1984-es kiadású albumot emelem ki a tulajdonomban lévő köteteim közül, mert ez az, amit a legtöbbször a kezembe vettem mostanában. Ennek az az oka a saját képzőművészeti munkám mellett, hogy sokat jártam a Szépművészeti Múzeumba a kisbabámmal a kisgyerekes édesanyáknak tartott Mama, nézd! névre keresztelt tárlatvezetésekre, ahol könnyen empatizáltam a kora középkori szárnyas oltárokon megjelenő, kezükben csecsemőt tartó, fáradt arcú madonnákkal. (nevet)
Nagy örömömre a közelmúltban élőben is láthattam Veronában az albumban megjelenő kedvenc képem, Stefano di Giovanni da Verona Madonna rózsalugasban című alkotását. Nem mellesleg: Eörsi Anna – akinek az internacionális gótika festészete a szakterülete – tanított engem az ELTE BTK művészettörténeti tanszékén. Kedves és bátorító volt a képzőművészeti pályámat illetően – a könyve többek között ezért is áll közel a szívemhez.”
