A könyvek, amik vagyok: Tomcsányi Dóri

Sofi Oksanen: Tisztogatás

„Sofi Oksanen Tisztogatás című regénye pontosan azt a posztszovjet lelki tájat mutatja meg, ami mindig is foglalkoztatott: hogyan épül be egy ország és az ott élők életébe a háború és az elnyomás öröksége. A történet két nő, Aliide és Zara sorsán keresztül vezet végig abban a közegben, ahol a félelem, a hallgatás és a túlélésért hozott döntések generációkon át hatnak.

A női sorsok ábrázolása különösen erősen hatott rám: Oksanen megmutatja, milyen formában öröklődik tovább a trauma, és hogyan találják meg egymást azok, akik ugyan más korból érkeznek, mégis ugyanannak a történelmi súlynak a terheit hordozzák.

Azt hiszem, ezt a generációs traumát mindannyian ismerjük, csak nem beszélünk róla eleget.”

Bartis Attila: A vége

„Bartis Attila A vége számomra olyan romantikus történet, amely nem a könnyű, mesébe illő szerelmet mutatja meg, hanem azt a fajta mindent felforgató érzelmet, amitől az ember úgy érzi, néha kicsúszik alóla a talaj. Ahogyan olvastam András szerelmeiről, sokszor úgy éreztem, mintha egy nagyon ismerős, mégis kimondhatatlan érzést fogalmazna meg helyettem: azt, amikor a vágy, a kötődés és a félelem egyszerre húz különböző irányokba.

Szeretem az olyan romantikus történeteket, ahol az érzelmek nem fekete-fehérek, ahol a szerelem egyszerre sebez, gyógyít és formál – és A vége pontosan ilyen. Olvasás közben azt éreztem, hogy minden fájdalom és szépség, amit Bartis leír, egy kicsit az enyém is.”

Szabó Magda: Az őz

„Egy fiatalkori kedvencem. Számomra azért volt különösen megrázó, mert a féltékenységet olyan mélységben mutatja meg, amelyhez ritkán mer hozzáérni irodalom. Viola belső monológjai azokat a rejtett, szégyellt pillanatokat mondják ki, amelyekkel mindannyian találkoztunk már: amikor az ember alaptalanul aggódik, összehasonlítja magát másokkal, és azt hiszi, a másiknak sokkal könnyebb, jobb az élete. Ezek az érzések sokszor csak a fejünkben léteznek, mégis olyan erősek, hogy eltorzíthatják a valóságot és az önmagunkról alkotott képet.

Ahogy Viola küzd ezekkel az érzésekkel, újra és újra magamra ismertem – az alaptalan féltékenységben, a túlgondolt jelenetekben és abban a csendes bűntudatban, ami miatt ritkán beszélünk róla. Az őz ezért vált számomra személyes élménnyé: mert nemcsak a szerelmi történetről szól, hanem arról a belső folyamatról, amikor az ember szembesül saját legősibb, legszemélyesebb érzéseivel.”

Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?

„A legutóbb Olivier Bordeaut Merre jársz, Bojangles? című könyvét olvastam, és azonnal a top ötbe került nálam. Nagyon különleges olvasmány volt, mert egyszerre szomorú és felemelő. A könyvet átszövi a határtalan szeretet és a feltétlen támogatás, amit a szereplők egymás iránt éreznek, és amit olvasóként azonnal át lehet érezni.

Ugyanakkor a regény tele van szürreális és vicces helyzetekkel, amelyek váratlan humorukkal oldják a drámai feszültséget. Ezek a furcsa, néha teljesen abszurd pillanatok teszik igazán egyedivé a könyvet: nevetve és könnyes szemmel olvastam egyszerre, ahogy a szereplők különös kalandjaikban próbálják túlélni a mindennapokat. A Merre jársz, Bojangles? ezért számomra egyszerre szívszorító és felemelő történet, ami hosszú ideig a gondolataimban marad.”

Marimekko: The art of printmaking

A Marimekko The Art of Printmaking albuma számomra igazi inspiráció: annyira élénken mutatja be, hogyan születnek a karakteres minták, amelyek nemcsak dekorációk, hanem történeteket és hangulatokat közvetítenek. Olvasás közben végig az járt a fejemben, mennyire hasonlóan dolgozunk a márkámban is: minden mintának és részletnek üzenete van, ami erősíti a kollekciók karakterét.

Emlékeztet arra, hogy egy jól átgondolt minta képes érzelmeket közvetíteni és valódi vizuális történetet mesélni – akárcsak a TOMCSANYI-darabokban.

A címlapfotó: Tomcsányi Dóri. Fotó: Sorok Péter/Kultúra.hu