Egy évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy az OSZK-ban működő sok kiváló műhely között nem elég intenzív az együttműködés. Sikerült ezen változtatni? Annak idején az is problémaként merült föl, hogy sok párhuzamosság jellemezte a szervezetet.
Jó irányba indultunk el. 2020 júniusa óta új szervezeti rend szerint működünk, és több helyen sikerült lebontani a falakat. A munkatársakat úgy tudjuk többféle munkába bevonni, hogy korábbi tevékenységüket sem kell elhanyagolniuk. Az a tapasztalat, hogy ez nagyon jót tesz a munkaerő-gazdálkodásnak, mert észszerűbben szervezhető a munka, és azok számára is előnyös, akik szívesen végeznek változatosabb feladatokat. Nem kell beleragadniuk egyetlen munkakörbe, hanem képzettségüknek megfelelően olyan munkákba is belekóstolhatnak, amelyekhez korábban nem fértek hozzá.
A párhuzamos vagy „kócos” munkafolyamatokat fokozatosan tereljük az átláthatóság irányába. Ez nem olyan történet, amelyet néhány hónap alatt végig lehet vinni, de már látszanak az eredmények. Az intézmény pénzügyi forrásainak átvilágítása és gazdálkodásának alapos revíziója lehetővé tette, hogy a kormányzattól kapott hatszázalékos bértömegemeléssel kiegészítve munkatársaink 88 százalékának jelentős, átlagosan 21 százalékos béremelést adjunk. A juttatási elemek közé visszaépítettük a 2014 után kivezetett kafetériát is. Ez olyasmi, amit akkor, amikor a pályázatomat készítettem, még nem is reméltem ilyen gyorsan megvalósíthatónak. És ehhez nem varázsolni, végképp nem leépíteni, hanem csupán számolni kellett.
Első főigazgatói évét a járvány határozta meg. Ami egyfelől nyilván csomó korlátot, másfelől viszont, gondolom, a digitalizáció szempontjából lehetőséget, sőt kötelezettséget is jelentett. Úgy emlékszem, a digitális előrehaladás egyébként is fontos feladat volt.
A pandémiás viszonyok természetesen felerősítették a digitalizáció folyamatát, és e fogalmat most a lehető legtágabb értelemben használom. A tavaly tavaszi első és az idei harmadik hullám idején hirtelen nálunk is előtérbe került a távmunkavégzés, a felhő, a távoli hozzáférés és az online értekezletek világa. A papíralapú, mereven analóg munkafolyamatok egy részét máris áttereltük a digitális térbe.
A digitális tartalomszolgáltatás stratégiai terület; a nálunk őrzött kincsek lehető legszélesebb kört elérő közzététele, lehetőség szerint a szabad felhasználás biztosítása prioritás. Az OSZK-nak több mint negyven, most még elszórt digitális szolgáltatása van. Szerencsére az online jelenlét nem csak számunkra fontos.
A kultúréhség elemi erővel tört föl a bezártság hónapjaiban. Szembeszökő a távoli elérések sokasága.
A digitális szolgáltatások elérésein jól látszik, milyen nagy igény van azokra a tartalmakra, amelyeket az OSZK közzétesz. 2019-hez képest 2020-ban a tartalmaink elérése több mint egyharmadával emelkedett, és ez nemcsak legismertebb szolgáltatásunkra, a Magyar Elektronikus Könyvtárra (MEK) igaz, hanem összességében is. A csúcspontot tavaly tavasszal értük el, amikor az egyedi elérések száma havi szinten meghaladta a hétszázezret, az összkattintottság pedig hárommillió körül alakult. Az év második felében a havi egyedi eléréseink félmillió, az összkattintottság pedig kétmillió körül volt. Ezek kulturálistartalom-ipari méretekkel is értelmezhető számok; a hazai közgyűjtemények közül az OSZK.hu domén és vidéke a leglátogatottabb oldalcsalád. Erre az egész könyvtár nagyon büszke lehet.
Sok könyvtárhoz hasonlóan az OSZK is kínál új digitális szolgáltatásokat. Ha jól tudom, öt gyűjtemény vált ilyen módon hozzáférhetővé.
Igen, sőt inkább azt mondanám, öt plusz egy, hiszen a nagy sikerű Corvina-kiállítás 3D-s virtuális változata is elindult. Az informatikai megújulásunk keretében kifejlesztett keretrendszerben a trianoni döntés századik évfordulójától a magyar kultúra napjáig öt új szolgáltatást indítottunk el. Az első a tízezer fényképet tartalmazó Fotótér volt, amely a Trianon-évfordulóra jelent meg. Itt első világháborús, valamint az 1930-as, 40-es évek Erdélyét bemutató fotók találhatók. Ezt követte a nyár folyamán az alapító atyánk, Széchényi Ferenc gróf térképgyűjteményéből válogatott Földabrosz. A gyönyörű térképeket közkincsként tettük közzé, így bárki szabadon letöltheti, felhasználhatja őket illusztrációként cikkhez, tanulmányhoz, szakdolgozathoz.
Október 23-án indítottuk el a Plakáttárat, ahol 56-os plakátokat és röpiratokat hoztunk nyilvánosságra. A Régi Ritka adatbázisban nagy adományozónk, Apponyi Sándor gróf metszetgyűjteményét tettük közzé. Ez nélkülözhetetlen forrás a kora újkor és az újkor tanulmányozásához. Végül idén január 22-én élesítettük Hangtárunkat, amelyen a múlt századelőtől a hatvanas évekig kiadott 1300 gramofonlemez 2600 felvételét hallgathatják meg az érdeklődők. Ez a gyűjtemény tehát felöleli a magyar hanglemezkiadás első hatvan évét. A korszak népszerű műfajai (operettek, operák, magyar nóták, sanzonok, kabaréjelenetek, filmdalok, katonazenék) immár nem csak a kutatók számára állnak rendelkezésre.
Milyen folytatásra számíthatnak az OSZK online látogatói?
Idén is indítunk új szolgáltatásokat, „vadászterületünk” a kódextöredékektől a XX. századi életútinterjúkig terjed. Lényegében a teljes magyar írásbeliség metszete megjelenik majd az OSZK felületein. Kiemelném a Babits Mihály halálának nyolcvanadik évfordulójára készülő szolgáltatásunkat, amelyet túlzás nélkül érezhetek kultúrtörténeti jelentőségűnek. Közzétesszük a teljes Babits-levelezést, kiegészítve feleségének, Török Sophie-nak a költő esztergomi életét dokumentáló fényképeivel. Több mint 6600 levélről és több ezer fotóról beszélünk. Páratlan kincs.
A 20. század második felének történeti emlékezetét reprezentáló életútinterjúk közül is közzéteszünk egy tartalmas és igényes válogatást. Ezeken felül kora újkori, újkori és modern ex libriseket, ezernyi művészi kivitelű (szecessziós, art decós) grafikus plakátot teszünk elérhetővé, és több ezer hanglemezfelvétellel bővítjük a hangtárat, szóval minden műfajban ontjuk majd a digitális tartalmakat.
Ugyanakkor régi szolgáltatásaink is folyamatosan bővülnek. A MEK-be tavaly felkerült a húszezredik kötet, és már huszonegyezer fölött járunk. Az Elektronikus Periodika Archívum is több mint húszezer cikket szívott föl 2020-ban. Ebben az ütemben folyik a tartalom bővítése az idén is. Mindezek mellett nagyon fontosnak tartom, hogy megszülessen egy olyan ernyőportál, amely szolgáltatásaink mindegyikéhez belépést kínál, s ahol egyablakos kereséssel, egy felületen kínáljuk az OSZK-s domén tartalmait.
Feltételezem, hogy ez a hatalmas anyag nem magától kerül föl az internetre. Milyen háttérmunkák kellenek ahhoz, hogy precízen rendszerezett, összefogott, áttekinthető szolgáltatást kapjanak az olvasók?
Az online jelenlét látványos, kirakatban mosolygó felületei mögött iszonyú sok háttérmunka húzódik meg. A digitalizálás sosem csak annyiból áll, hogy a könyv, folyóirat, plakát, hanglemez vagy videókazetta digitális lenyomatát kirakjuk az internetre: sok előkészítő munkát és utógondozást igénylő feladat. A dokumentumok egy része muzeális érték, így már az állományvédelmi előkészítés során jól képzett szakemberek, restaurátorok sora dolgozik egy-egy anyaggal. A feldolgozó könyvtárosok és az egyes szakterületek ismerői összeszedik és szabványos formában rögzítik az adott képről, szövegről, hang- vagy audiovizuális anyagról tudható adatokat. Ezt követi a szkennelés vagy az átjátszás, ami után még igényes szolgáltatást is kell építeni. E munkához egyébként rendszerkönyvtárosokra és -fejlesztőkre, programozókra, webdizájnerekre, szerzői jogi szakértőkre is szükség van. Egyszóval nagyon összetett feladat, sokféle szakértelem kell hozzá.
Más területeken is felhasználták építkezésre a járvány adta szolgáltatási szünetet?
Igyekeztünk maximálisan kihasználni a mögöttünk hagyott hónapokat. Vadonatúj kutatótermet hoztunk létre, amivel másfél évtizedes álom vált valóra: 2007-ben létrejött fotótárunknak ugyanis – amelyben mintegy hatszázezer fényképet kezelnek a kollégák – mindeddig nem volt kutatóterme. Ugyancsak régóta hiányzik a történeti interjúk kulturált kutatói tere. (Mostanáig csak a katalógustérben lehetett a kazettákat megnézni.) Most ennek a Történeti fénykép- és videótárként összevont szervezeti egységnek nyílik új, dizájnos kutatóterme, a hagyományokat és a modernitást ötvöző, mozgatható berendezéssel. A zirci ciszterci apátság általunk kezelt könyvtárában is komoly felújításokat végzünk: műemlékvédelmi előkészítés után megszépül és korszerűbbé válik.
A nemrég megjelent kormányrendelet szerint immár megnyithatják kapuikat a könyvtárak. Milyen programokkal várja az OSZK a kutatókat?
Óvatos duhajok vagyunk: lépcsőzetesen indítjuk újra az életet május 4-én. Tavaly június közepétől november közepéig tudtuk működtetni hagyományos szolgáltatásainkat. Nagyon szigorú egészségvédelmi előírások mellett az országban elsőként nyitottuk meg olvasótermünket. Most is nagyon várjuk a találkozást – a mindannyiunk által megszokott rendelkezések megtartásával – védettségi igazolvánnyal rendelkező olvasóinkkal, kutatóinkkal a törzsgyűjteményi olvasóteremben és a könyvtártudományi szakkönyvtárban. Könyves- és ajándékboltunk május 11-én, különgyűjteményeink néhány héttel később válnak látogathatóvá.
Nagyobb élő rendezvényeket nem, legfeljebb kamarakiállításokat tervezünk. Virtuális kiállításaink, előadásaink biztosan lesznek; a több mint fél évszázados története során először nálunk vendégeskedő országos könyvtáros-vándorgyűlést is online platformon bonyolítjuk le. A szabad ég alatt, zöld- és műemléki környezetben, a Várkert Bazárban tekinthető meg a Várkapitánysággal együttműködve létrehozott szabadtéri kiállításunk Faragó Géza plakátfestményeiből.
Sokan siratják az olvasáskultúrát, temetik a könyvtárakat, de a járványhelyzetben fontosabbnak bizonyultak, mint képzeltük. A nemzeti könyvtár vezetőjeként a hazai könyvtári rendszer egészére van rálátása. Mit gondol a szakma helytállásáról?
Nagyon büszke vagyok a kollégákra az OSZK-ban, akárcsak a határon innen és túl. A pandémia mindannyiunk számára ismeretlen helyzetet hozott. A könyvtári szakemberek (dolgozzanak a szűkebb értelemben vett könyvtári területeken, informatikusként vagy más munkakörökben) rendkívüli teljesítményt nyújtottak-nyújtanak. Érdemes hangsúlyozni, hogy tavaly tavasz óta a teljes könyvtári rendszer – a kistelepülési könyvtáraktól a szakkönyvtárakig – nagyon gyorsan, kreatívan és eredményesen reagált a helyzetre. A kollégák külső könyvátvételi pontokat, ablakkönyvtárakat, küszöbkönyvtárakat hoztak létre, a rászorultaknak könyveket házhoz szállító szolgáltatást vezettek be; Debrecenben könyvkölcsönző automatát, sőt automatákat állítottak szolgálatba. Közelmúltban végzett felmérésünk szerint a könyvtárak 85 százaléka legalább egy új szolgáltatást bevezetett, nyolcvan százalékuk pedig hármat is. Az online térben podcastok, vetélkedők, biblioterápiás és múzeumpedagógiai foglalkozások várják az érdeklődőket. Lényegében az összes, könyvtárakhoz kötődő rendezvénytípus át tudott költözni az online térbe.
Ez persze nem jelenti azt is, hogy a hagyományos könyvtári élmény minden ízében digitalizálható volna, de amit a járványhelyzet közepette meg lehetett tenni, azt a magyar könyvtári rendszer maximálisan „hozta”. Nem az történt, hogy szomorú könyvtárosok üldögéltek a könyvtárospultban, kezükbe temetett arccal várva a boldogabb időket, hanem kimentek a kollégák a (potenciális) olvasók közé – megkeresték, megszólították és kiszolgálták a közönségüket. Az elmúlt hónapok éppúgy világosan rámutattak a könyvtárosság életerejére, innovációs készségeire, mint arra, hogy jelentős közönség van az országban, amelyik igényli a magyar könyvtárosok munkáját.
Portréfotók: Kultúra.hu/Hartyányi Norbert
