A világhírű magyar zeneszerző Samuel Beckett azonos című drámájából írt első operájának ősbemutatója 2018 novemberében volt a milánói Scalában, Párizsban pedig április 30. és május 19. között látható a francia nyelvű, egyfelvonásos zenemű.
A Le Monde című napilap szerint
a franciaországi premier a milánói ősbemutatónál is jobban megerősítette, hogy a Kurtág-opera remekmű,
ami a vezető francia napilap szerint azért is figyelemreméltó, mert a magyar zeneszerző elmúlt kilencvenéves, mire az első operáját befejezte.
„Kurtág zenéje mélységes emberséget kölcsönöz az emberiség végét, a nyelv halálát és a mindenfajta tulajdon megszűnését vizsgáló ír szerző nihilizmusának, a nosztalgiázó vonósokkal, a fúvósok mardosó hangjaival, amelyekhez keringők, tangók és harmonika népszerű visszhangjai is csatlakoznak” – írta Marie-Aude Roux. A kritikus arra hívta fel a figyelmet, hogy az ír-skót zsidó ballada és a magyar népzene elemeit is beemelve Kurtág egy olyan összetett világot hozott létre a zenei és a ritmikai struktúrák, valamint a hangzások szintjén, amelyben egyszerre vannak jelen utalások a modern francia zenére (Debussy, Ravel, Poulenc, Messiaen) és Bartók, Strauss vagy Berg közép-európai zenei világára.
A Télérama kulturális hetilap is úgy vélte, hogy
Beckett sötét világlátásába Kurtág humánumot kevert.
A lap szerint óriási kihívás egy színdarabból operát írni, de a milánói bemutatót követő dicsérő hírek után már nem volt ok az aggodalomra.
A Le Figaro szerint Pierre Boulez halála óta Kurtág György a legnagyobb hatású élő zeneszerző, aki a legmaradandóbb nyomot fogja maga után hagyni.
A francia köztévé honlapja azt hangsúlyozta, hogy bár Kurtág első operájáról van szó, a magyar zeneszerző évtizedek óta komponál emberi hangra, a magyar mellett oroszul, németül, angolul is, műveit a világirodalom nagy költői ihletik, s az utóbbi években más francia nyelvű művei is születtek.
Egyik legismertebb alkotásához, a Játékok című zongoradarabokhoz pedig más magyar zeneszerzőkhöz, Bartókhoz, Kodályhoz vagy Ligetihez hasonlóan a magyar népzenéből is merített, időnként váratlan hangzásokkal, harmonika, ütősök vagy a „par excellence magyar hangszer”, a cimbalom felhasználásával.
A tonalitás nélküli dimenzióban gondosan megírt opera pedig Beckett mondatainak tökéletes vokális ellenpontja.
A 96 éves zeneszerző első operaművének alapja Samuel Beckett A játszma vége című 1957-es darabja, amelyet az ír szerző franciául írt, és először Párizsban vittek színre 1957-ben. A Kossuth-díjas zeneszerző a milánói bemutató kapcsán korábban elmondta, hogy 1957-ben, néhány hónappal a premier után látta Beckett darabját Párizsban, és a színmű életre szóló hatással volt rá.
A magyarul Végjáték címen is ismert A játszma vége az abszurd színház egyik kulcsműve, amelyben
Beckett a halál órájában széthulló emberi személyiség pusztulását ábrázolta a sakkjátszma utolsó lépéseiként.
A zeneszerző az abszurd drámájából egy kétórás művet komponált, az eredeti mű kulcsepizódjainak felhasználásával, a teljes darabnak több mint felét használva fel, s prológust is írt hozzá. A miniatúrák mesterének tartott Kurtág Györgynek ez a leghosszabb alkotása.
Az operát Párizsban ugyanabban a verzióban mutatták be, mint Milánóban, az előadást a francia–libanoni Pierre Audi rendezte, díszlet- és jelmeztervezője az osztrák Christof Hetzer. A párizsi operaház zenekarát Markus Stenz német karmester vezényli. A négy énekes szerepben is az eredeti szereposztás, Frode Olsen (Hamm), Leigh Melrose (Clov), Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg) lép színpadra, akiknek a teljesítménye nem gyengült Milánó óta a Le Monde szerint.
Kurtág György az operán Alexander Pereira felkérésére kezdett dolgozni 2010 körül, amikor Pereira még a Salzburgi Ünnepi Játékok intendánsa volt, és később a milánói Scala intendánsa lett. Az 1999 és 2015 között Franciaországban élő zeneszerző a művet Budapestre hazaköltözve, 2017-ben fejezte be.
Nyitókép: Kurtág György. Forrás: Müpa
