Ez volt az öt legnagyobb nosztalgiakoncert Magyarországon

Kevés a vágókép? Álljon össze újra a zenekar!

A nyolcvanas évek a hatvanas évekkel kezdődik? Bizonyos szempontból igen. Ugyanis az első nagy nosztalgiakoncert 1981. május 26-án volt, ekkor játszott a Nemzeti Sportcsarnokban az 1973-ban feloszlott Illés. Történt ugyanis, hogy 1980-ban megjelent Koltay Gábor Szörényi‒Bródy című könyve, ami akkora siker volt, hogy a szerző úgy gondolta, bemozgatja a sztorit, azaz dokumentumfilmen is megörökíti az Illés történetét. Csakhogy az MTV archívumában nem volt elég filmanyag, amivel fel tudta volna képezni az interjúkat és a visszaemlékezéseket.

A koncert helyszíne a Nemzeti Sportcsarnok volt, és azért itt tartották, mert 1963-ban itt rendezték meg az első nagyszabású hazai rockkoncertet. A dologgal az volt a baj, hogy oda csak háromezren fértek be, így számítógép segítségével sorsolták ki a jegyeket. A „nagy generáció” tagjai közül sokan ekkor hallottak először a komputerek létezéséről.

A koncert (a neve is ez volt: A koncert) kimondottan drága mulatság lehetett a maga 150 forintos jegyárával, ugyanis abban az időben egy átlag koncertjegy sem Pesten, sem vidéken nem került többe 30 forintnál. A film még abban az évben mozikba került, amit már tíz forintért is megnézhettek azok, akik kíváncsiak voltak az Illésékre. És bizony nem voltak kevesen: több mint egymillió néző fizetett be a mozis nosztalgiázásra.

Amikor elindult a nosztalgiavonat

Nem mindegy, hogy hány év telik el egy zenekar visszavonulása és újjáalakulása között. A legkülönösebb visszatérés a Karthagóé volt.

Ha létezik popzenei igazságtétel, akkor az összekapcsolódik Szigeti Ferenc zenekarával. Történt ugyanis, hogy a Karthago nyitotta meg a Petőfi Csarnok épületét 1985 tavaszán, néhány hónappal azután, hogy 1984. szeptember 23-án bezárt a Budai Ifjúsági Park.

Míg az ifiparkos búcsúbulik telt házzal mentek, addig a városligeti vadonatúj ifjúsági szórakozóhely (egy régi MNV-s pavilon újragondolása) megnyitójára alig néhány százan váltottak jegyet. Ez lehetett többek között az oka annak, hogy a zenekar nem sokkal ezután fel is oszlott, illetve felfüggesztette működését. Hogy miért nem volt sikeres az a koncert? Talán azért, mert a Karthago 1984-ben publikált hármas albuma, a Senkiföldjén nem lett átütő munka.

Az albumnak egy nagy slágere volt, a Keleti éj, a csapat a feszes rockhimnuszok helyett a soft rock felé fordult. Aztán a rendszerváltás, azaz az 1990-es év már egy másik korszakot hozott, és sokakban a megváltozott világ idő előtt beindította a nosztalgia-áramköröket. Amikor az önkormányzati választások után néhány héttel újból kinyitott a PeCsa szabadtéri színpada, az öt évvel azelőtti 3-400 fizető néző helyett legalább hatezren voltak kíváncsiak az elefántdübörgésre.

A zenekar vezetője, Szigeti Ferenc szerint erre a koncertre adták el a legtöbb jegyet a PeCsa történetében, ami lehet, hogy így is volt. Mindenesetre a PeCsa szabadterének van egy fix kapacitása, és a csarnok történetének sok telt házas bulija volt. De ami igazán érdekes: annak ellenére, hogy a koncertet rögzítette a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, a YouTube-on nem lelhető föl belőle semmi, és képek sincsenek róla a Google-ön. Ez azért különös, mert az ilyen horderejű koncerteknek általában erős a dokumentációja, legtöbbször lemezeken is kiadják azokat. 

A Piramis karácsonyi ajándéka

Azóta, hogy Révész Sándor 1981 nyarán bejelentette, hogy kiszáll a Piramisból, a rajongók csak vártak és vártak, hogy visszatérjenek a kóbor angyalok. Közben megházasodtak, gyerekeik születtek, és csak annyit akartak a családi boldogság mellé, hogy újra színpadon láthassák Révész Sándorral a Piramist. 11 évet kellett erre várniuk, és karácsonyi ajándékként megkapták: a zenekar 1992. december 27-én, 28-án, 29-én, 30-án és január 2-án, öt alkalommal töltötte meg a Budapest Sportcsarnokot. A koncerteket rögzítette a Magyar Televízió, az anyag megjelent hagyományos vinylalbumon is, ami most tízezrekért kel el a börzéken, és nyugodtan mondhatjuk:

Visszahozták a Budai Ifjúági Park nagy bulijainak hangulatát, sőt még az is szóba került, hogy ott folytassa a zenekar, ahol 1981-ben abbahagyta, de Révész úgy érezte, hogy az egykori tagokban nincs meg a motiváció az új dalok írásához. Az újabb nosztalgiázásra 2006-ig kellett várni, akkor már a leégett Budapest Sportcsarnok helyén épült Arénában idézték meg a nagy időket. Ott még föllépett Gallai Péter, és néhány szám erejéig Som Lajos is. Ez a két Aréna-koncert volt az utolsó alkalom, hogy együtt láthattuk a legendás Piramist. Som Lajos 2017-ben, míg Gallai Péter 2019-ben hunyt el.

A P. Mobil újjáalakul

1994. június 11-én, tehát közel tízéves szünet után lépett fel a P. Mobil a Fradi-pályán. A felállás alapvetően az 1986 januárjában feloszlott csapatra épült, tehát a zenekar kvázi ott folytatta, ahol az utolsó pesti koncertjén, a Mondd, mit ér egy falat kenyér-féle 1985-ös segélykoncerten abbahagyta. Mareczky István Totó már korábban, 1983 nyarán otthagyta a zenekart, és Ausztráliába költözött, de a Fradi-pályás fellépésre hazatért. Az akkor már hang- és fénytechnika bérbeadásával foglalkozó Főnök, azaz Schuster Lóránt akkora cuccot villantott, hogy aznap éjszakára veszélybe került Ferencváros áramellátása.

Nemcsak pazar fény- és hangdemonstrációt, hanem igazi show-t is láttunk, koporsót, lámpákból összerakott keresztet, tolószékes jelenetet, és hallottunk sok-sok klasszikus P. Mobil-slágert. A koncert anyaga később CD-n és DVD-n is megjelent, The Worst of P. Mobil címmel.

A legnagyobb rock and roll parti

A Hungaria Népstadionban megtartott 1995-ös fellépéséről tudósított annak idején a tv-híradó is, de ennél is meglepőbb, hogy már a rendszerváltás előtt, a zenekar feloszlásáról is volt blokk a fél nyolcas Híradóban, ami példa nélküli volt a magyar poptörténetben. Ugyanis 1983-ban senki sem gondolta volna, hogy a zsinórban három platinalemezzel a tarsolyában a zenekar csak azért föloszlik, mert Fenyő Miklós nem akart kimenni egy nyugat-berlini tévéshow-ba, míg a többiek igen.

A durcáskodás 1995-ig tartott, amikor is legalább 80 ezer fizető néző előtt a Hungaria megmutatta, milyen az akkor épp negyvenéves rock and roll szentélye, amit ő még 1981-ben Hotel Mentholnak nevezett el, és egy zenés bejárást tartott a teljes létszámú zenekarával. (A zenekar szerint több mint százezren voltak a koncerten, ami akár igaz is lehet, de egy biztos: a hivatalos adatok szerint a kibővített Népstadionnak 83 ezer fő volt a befogadóképessége.)

Ha a zenekar együtt marad, könnyen lehet, hogy ugyanolyan sikeres lesz, mint az 1980-as Rock And Roll Party vagy az egy évvel később megjelent Hotel Menthol. Ez a bizonyos 1995-ös Hungaria-koncert volt a magyar poptörténet legnagyobb rock and roll partija.