„A lélek sötét éjszakájából a fény világába való megérkezés”

„Ha eltűnődsz a csendben, elmerengsz létedben, lemerülsz mélyedben… ott megtalálod igazi VALÓDAT. Ez az utazás nehézségeken át vezet, de ha engeded magad Isten által szeretni, ha hagyod, hogy Ő formáljon, és kiégesse a salakot, a rosszat, a zavartságot – olyan szép leszel – megszületik benned is a fény, az a tiszta fény, ami a béke és a szeretet. Ez az út örökké tartó öröm és fény a sötétségben. Ezt próbálom alkotásaimmal elmondani"– vallja Hager Ritta.

Budapesten született Hager Ottó huszár tábornok második lányaként. Felsőfokú tanulmányait az Országos Magyar Iparművészeti Iskola textil szakán végezte, Molnár Béla volt a mestere. Pályakezdő éveiben az Operaház kosztümfestőjeként működött. A kommunista diktatúra idején, 1951-ben az egész családját kitelepítették. Csak 1953-ban, a Nagy Imre-kormány időszakában térhettek haza Budapestre.

Hager Ritta 1954 és 1958 között a Textilfestő Iparművészek Alkotóközösségében dolgozott, ezután tíz évig az Iparművészeti Vállalat textiltervezője, kivitelezője volt. 1968 óta szabadfoglalkozású textilművész, 1992-től 1997-ig az UNESCO kulturális albizottságának tagja volt. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2007-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

A hetvenes évek elején kezdett kísérletezni a síkból kilépő, plasztikus, absztrakt művekkel, a tér háromdimenziós ábrázolásával, ami a faliszőnyeg újraértelmezéséhez vezetett. Az 1980-as évektől egyre karakteresebben fogalmazta meg egyéniségét, világnézetét. Alapvető élményvilágát a keresztény misztika ihleti, „a lélek sötét éjszakájából a fény világába való megérkezés”. Spirituális és szakrális témákat feldolgozó munkáiból nyugalom és erő árad: Teremtés, Elveszett bárány, Fény, Kegyelem, Patrona Hungariae.

Saját maga festette anyagokból – gyapjú, juta, kender, len, selyem – szőtt falikárpitjai sokszor kilépnek a sík két dimenziójából, térbe nyúlóak, reliefszerűek.

Felületükön csak ritkán rajzolódnak ki figurális motívumok: emberek, angyalok, felhők. Hegedűs Lilla művészettörténész így jellemezte alkotásait: „A tiszta művészet eszközével élve jeleníti meg a metaforikus jellegű témákat, a fényt, a forrást, a ragyogást, a csendet.”

Alkotásai között nagyméretű jutaobjektek (a leghíresebb talán a Gondolkodószék) éppúgy találhatók, mint a lírát a humorral ötvöző minitextilek. Néha más, szokatlan anyagokat is használ, egyik műve lószőr és fa kombinációja, egy másik pedig kőből és kenyérből (Dilemma) van, len- és aranyszállal átkötözve.

Textilkompozíciói a világ számos pontján leltek végleges otthonra.

A berlini Brandenburgi kapu Csend-termében 1994-ben helyezték el Sugárzó csend című kárpitját, szőtt oltárképei hollandiai, németországi és magyarországi templomok, kápolnák falait díszítik. Munkái megtalálhatók többek között a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Magyar Iparművészeti Múzeumban és a Savaria Múzeumban.

Munkásságát, művészetét számos díjjal ismerték el, ezek közül a legfontosabbak: Munkácsy Mihály-díj (1988), a textilbiennále díja (1992, 2000), a Köztársaság Elnökének Érdemérme (2004), az ikonográfiai biennále fődíja (2005), a Nemzet Művésze díj (2014), Pro Cultura Christiana-díj (2015). A Kossuth-díjat 2003-ban vehette át több évtizedes kimagasló textilművészeti tevékenységéért.

Nyitókép: Hager Ritta A folyamat című alkotása előtt a Forrás Galériában 2013. augusztus 28-án. Fotó: MTI/Czimbal Gyula

Forrás: MTI, MMA