Nincs itt kérem túlbonyolítva semmi, minden Müller Péter Sziámi dalverseire és Bérczesi Róbert szerethető harmóniáira van bízva, ugyanakkor ha nem hallanánk az idilli, álmodozó gitárszólókat, valójában hiányérzetünk lenne.
A Légzőgyakorlatban azt énekli Müller, hogy ha végigtekintek a lépteimen / az elsőtől az utolsóig / bonyolult ábra amióta lábra álltam / folytatódik / kiszámíthatatlanul / de nyilván csak nekem / egyszerű alakzatnak látja / a magasabb értelem. Ha megvizsgálnánk Müller Péter lépteinek bonyolult ábráját, akkor jól kivehető lenne, hogy már nincs meg az URH, a Kontroll Csoport és a korai Sziámi Sziámi társadalmi kommentárjainak dühe, elégedetlensége. A „tedd tönkre azt, ami tönkretesz” javaslata helyett más életstratégiákat, afféle „légzőgyakorlatokat” kínál. Az album nemcsak lélegezni tanít, hanem élni is, a szövegek tele vannak bonmot-szerű bölcsességekkel: ...hosszú életnek mi hát a nagy titka / egyszerre vágjuk rá bizony egy kalitka. Azaz a partnerkapcsolat és annak a korlátai közötti repülés.
Nem nehéz észrevenni a dalok derűjét, humanizmusát, azt, hogy a társadalmi kérdések elhagyása után a már hetvenhárom éves Sziámi magánvilágát utazzuk be. Müller szinte provokál az optimizmusával, sztoikus higgadtságával.
„…bármi jön élni jó / jó kis illúzió”– énekli a Jó kis illúzió című, tábortüzes hangulatú dalban. Sőt, továbbmegy, mert az Annyira gazdag például nem más, mint a boldogság körülírása. Nem könnyű hitelesen interpretálni ezt a létállapotot, a popnak ez kimondottan ingoványos terepe, a táncdalok alaposan túlteljesítették a kötelezőt, de Müller és Bérczesi csillagtúráján megvan a kellő távlatunk a poptól, és a rálátásunk is az igazra és a valódira. Sziámi dalszövegei tele vannak nyelvi leleményekkel, hívogató rímekkel, de az különbözteti meg mondjuk Pajor Tamás szózenéitől, hogy Müllernek nincs kényszere arra, hogy állandó jelleggel űzze az ipart, és minden sora nyelvi tűzijáték legyen. A Csillagtúra szövegcentrikus album, a dob jelenléte is visszafogott, ugyanakkor a gitárszólókat szépen kigyakorolták, szóval, ez egy jól megkomponált zenekari produkció. Bár az album hangképe egyanyagú, a szólók, a kiállások és az egész meghittsége kimondottan élvezetessé teszik az albumot.
A történet közismert, a Covid alatt Sziámi mindennap írt egy új szöveget, ezek között válogatott Bérczesi Róbert, majd megzenésítette azokat, amelyek megszólították. Müller egy tévés interjúban Bérczesit a legjobb magyar dalszövegírónak nevezte, és ehhez képest Bérczesi csak zenét írt az albumra, és innen szép igazán a dolog.
A Covid óta száz dalt írtak együtt, Bérczesi állítása szerint általában negyedóra alatt készült el egy zene, amit a Hiperkarmával némileg megigazítottak, mert hát minek cifrázni. A melodikus, könnyen fütyülhető felvételek a maguk egyszerűségében működnek, itt-ott olyanok, mintha felnőtteknek szóló gyerekdalok lennének, csak éppen megvan bennük a kellő komolyság és mélységélesség. Annak idején a légzőgyakorlatokat az ország lakossága nem is a testnevelésórákról, hanem az Idősebbek is elkezdhetik című tévétornaműsorból ismerték, és sokan azt mondták, hogy maximum azt csinálnák meg, mert az a legkönnyebb. Müller Pétertől tudjuk, hogy bizonyos szempontból az a legnehezebb, persze nála a helyes légzés a helyes létezést jelenti. Szerencsére útmutató lehet számunkra a Csillagtúra.
