1848-ban Petőfi Sándor abban reménykedett: „A zsarnokság ki fog pusztulni, és / Megint virítóbb lesz a föld színe…” Úgy tűnt, hogy egész Európa át fog alakulni. Az európai forradalmak láncreakciószerűen követték egymást, az egyik államban kirobbant forradalom híre aktivizálta más országok liberális és radikális csoportjait.
Bár a január 12-i palermói felkelés volt időrendben az első, amelyet februárban piemontei (február 8.) és toscanai megmozdulások követtek (február 17.), a legnagyobb hatást a február 23–24-i francia forradalom gyakorolta Európára. Ennek hatására tört ki márciusban a bécsi, a római, a pesti, a milánói, a berlini és a velencei forradalom.
Áprilisra a magyar kormány és népképviseleti országgyűlés elfogadta az első reformokat, májusra a frankfurti Pál-templomban megnyílt az össznémet alkotmányozó nemzetgyűlés, júniusban pedig a prágai szláv kongresszus. A poroszok egy ideig azt sem bánták, hogy a lengyelek szervezkedni kezdenek az orosz uralom alatti lengyel területek felszabadítására. Úgy tűnt, a „népek tavasza” során mindenhol győznek a függetlenségi és alkotmányos törekvések.
A tüntetések, fegyveres felkelések és háborúk során azonban szinte mindenhol felülkerekedtek a régi államgépezetek. Egy angol történész szerint 1848 volt az a fordulópont, ahol Európa nem fordult új irányba. Vajon igaza volt? Valóban eredménytelen volt az 1848-as nemzedék küzdelme?
A beszélgetésen szó lesz 1848 forradalmairól, a forradalmak kitörésének okairól, azok belső erőviszonyairól és változásairól, valamint a nemzetközi erőviszonyok átalakulásáról.
Az eseményen való részvétel regisztrációhoz, illetve védettségi igazolvány meglétéhez kötött. Előzetes jelentkezés a blanka.zetenyi@brdcomm.hu e-mail-címen.
Nyitókép: Petőfi Sándor a Nemzeti dalt szavalja a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Ismeretlen művész akvarellje. Forrás: Wikipédia
