A magyar népmese az Üveghegyen innen és a székelyföldi Kisbaconon túl

És hogy miért pont az ő születésnapján tartják a hegyen-völgyön lakodalom-szerű ünneplést? Mert Benedek Elek a magyar mesekultúra meghatározó alakja, nemcsak gyűjtötte, de írt is meséket, szívügyének tekintette azt, hogy minden gyerekhez eljussanak a legszebb magyar népmesék. Ahogy a meséket érdemes újra és újra elmesélni, úgy érdemes arról is újra megemlékeznünk, hogy a népmesekincs egyben a magyar kultúra és identitás aranyfedezete is.

A meséknek is legalább annyi fajtája van, mint az almáknak. Ismerünk többek között tündérmeséket, csalimeséket, állatmeséket, legendameséket is. A színen megjelenik a sárkány, a vasorrú bába, a táltos, az azt megülő királyfi, aki mellé dukál királylány, és néha kidugja patáját az ördög, és persze feltűnik a tarka réten a leleményes szegény legény is. Csábító lenne azt gondolni, hogy a mesék a kiszolgáltatott paraszti létezés felülírásai, ahol is a jó (szegény ember) legyőzi a gonosz sárkányt (földbirtokos), hiszen a szociografikus rétegek alatt univerzális tudás lapul, sőt a mélylélektan szimbolikája és számos szakrális motívum is.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a népmesék nemcsak a képzelet, hanem a valóság lenyomatai is, kiolvasható belőlük az a társadalomszerkezet, amelyben megszülettek. A mesék játéktere nemegyszer a magyar falu, még az elnyomónak megfeleltethető király palotája is inkább egy kúriát idéz, és a király székhelye pedig egy közeli mezőváros lehet, ahová piacolni járnak a faluból. Ugyanakkor nemcsak a valóság keveredett a mesékbe, hanem az eurázsiai népek mesekincse is.

Az Árpád-ház uralkodása idején kerültek a magyar mesékre francia lovagi történetek, de a csodaszarvas legendája sem tisztán magyar, hiszen a hőst vezető különleges állat motívuma éppúgy ismert volt a bizánci világban, ahogy a kelták földjén is. A népmesék és a népdalok módszeres gyűjtése, rendszerezése a 19. században volt igazán népszerű, amikor az öntudatára ébredő nemzet felismerte a szájhagyományban megőrzött tudást.

Erdélyi János, Kriza János, Benedek Elek nemcsak gyűjtötték a meséket, de maguk is írtak, szerkesztettek, és afféle egyszemélyes intézményekként azon fáradoztak, hogy a népmesék is bekerüljenek az oktatásba, az irodalom szent világába, és hogy ne csak a falun élők számára legyen a kultúra hordozója, hanem a városi népesség számára is.

Át tudják élni a félelmeket, a küzdelmeket, mégis egy védett világban vannak, a kemencesutban, az iskolapadban, a gamerszékben. Amikor először mennek egyedül iskolába, az olyan, mintha át kéne kelni a mesebeli sötét rengetegen. A mesékből azonban megkapnak egy örök igazságot: mindig van megoldás a problémák leküzdésére. Hol a hétmérföldes csizma segít, hol a terülj-terülj asztalkám, hol a leleményesség. De ahhoz, hogy segítséget kapjunk, nekünk is tennünk kell valamit, például tudnunk kell segítséget kérnünk, és tudnunk kell tájékozódni is. A mesék kijavítják mindazt, ami elromlott körülöttünk. A jó megkapja jutalmát, elnyeri a fele királyságot, a rossz megkapja a büntetését. A mese hozzásegít ahhoz, hogy mindig ragaszkodjunk az igazságunkhoz. Érdemes tehát küzdeni, mert a minket körülvevő világ is alakítható.

A hol volt, hol nem volt és az itt a vége, fuss el véle fordulatok segítik a gyerekeket abban, hogy kialakuljon bennük a történetmesélés ritmikája. De a mesék fejlesztik a fantáziájukat is, hiszen ha a gyerek olvassa, vagy éppen hallja a meséket, elképzeli a varázslatos történetek erdejét, vagy éppen felképezi a gonoszt farkas vagy a banya képében. A mesék afféle villámhárítóként vezetik le a gyerekekben felgyűlt feszültségeket.

A magyar népmese kulturális örökségünk, tele archaikus nyelvi motívumokkal (halál ellen tusakodom, farkas koma), közmondásokat idéző tömör bölcsességekkel (Jótett helyébe jót várj!, Ki mint vet, úgy arat). Ugyanakkor a Szentírásban olvasható örök életre is utalhatnak a mesék zárlatai azzal, hogy sok esetben hét nap és hét éjjel tartott a hetedhét országra szóló lakodalom, ettek-ittak, mulattak, még a kutyák is táncoltak…

A népmesékből megismerhetjük egy-egy kor gasztronómiáját (Kőleves), de akár azt is, hogyan gazdálkodtak eleink (Két bors ökröcske). Mégis, ha a magyar népmesékre gondolunk, sokak számára a népi virágmotívumok között csiripelő madarak jutnak eszébe, az Esti mese televíziós rajzfilmsorozat főcíme a jellegzetes furulyamotívummal.

Gyártása nem állt le a rendszerváltással, mai napig pólókon, tetoválásokon láthatók a vége főcím feliratok, 2020-ban pedig hungarikummá nyilvánították. Aki nem hiszi, járjon utána!