Milyen céllal és mikor indították el műfordítási pályázatukat?

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár 2006-ban, ötvenedik évfordulója alkalmából hirdette meg az első ilyen pályázatát; hagyományteremtő szándékkal, a nyelvek európai napjára. Könyvtárunk küldetése az európai és Európán kívüli nyelvek és kultúrák értékeinek hozzáférhetővé tétele és ezzel párhuzamosan a magyar nyelv és kultúra értékeinek népszerűsítése. A nyelvek európai napja a nyelvek és kultúrák ünnepe, és emiatt fontos az Országos Idegennyelvű Könyvtár számára. Műfordítással ünnepeljük, ami hidat épít a nyelvek, irodalmuk és tágabb értelemben a kultúrák között. Célunk a tehetségösztönzés, az irodalmi kapcsolatok élénkítése. A jó műfordítók publikálási lehetőséget kapnak, megalapozhatják két ország irodalma közötti közvetést. Visszapillantva elmondhatjuk, hogy ezt a célt sikerült elérni: pályázóink közül ma már sokan elismert műfordítók. Az idei pályázat társszervezője az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága. Ez is jelzi törekvéseink társadalmi jelentőségét.

Miért döntöttek úgy, hogy lírát kell fordítaniuk a jelentkezőknek?

Az alkotást igyekszünk ösztönözni, és a versfordítás maximálisan szolgálja ezt a célt. A műfordítás által anyanyelvünkön belül új nyelvi univerzum kel életre.

Milyen szempontok alapján választják ki az adott évben a fordítandó verset?

Szigorú szempontok nincsenek. A fordítandó versben főként a könyvtár profilja az irányadó. Kiemelt szakterület a kortárs világirodalom, ezen belül az európai irodalom. Arra törekszünk, hogy mindig más ország lírája kerüljön előtérbe. Arra is figyelünk, hogy lehetőleg olyan vers fordítása legyen a feladat, ami még nem jelent meg magyarul. A pályázat története során azonban volt olyan eset, hogy ettől a szemponttól eltekintettünk, ugyanis az újrafordítás mindig új kihívást jelent, új formai és nyelvi világot hoz létre. További szempont, hogy a költő ismert, elismert egyénisége legyen hazája irodalmi életének.

Idén melyik verset választották és miért?

Ebben az évben Ana Blandiana román költőnőre esett a választás. Életműve sokrétű és korunkban hatalmasnak mondható: közel félszáz kötetet tesz ki. Pályáját több szempontból is meghatározta az 1959 és 1989 közötti történelmi-politikai valóság. A rendszerváltás előtt három ízben fosztották meg a publikálási jogától, az utolsó két évben a nevét is betiltották, és a könyveit eltávolították a könyvtárakból. Munkásságát mind hazájában, mind külföldön jelentős díjakkal ismerték el. 1982-ben Herder-díjat, 2002-ben Vilenica-díjat, 2016-ban rangos lengyel irodalmi díjat kapott. Așteaptă să vină octombrie (Októberre várva) című versét kellett a pályázóknak lefordítaniuk. A miértben a fentebb említett objektív tényezőkön túl számos szubjektív szempont is közrejátszott. Például az, hogy ez a költemény a díjátadó évszakához illeszkedik, és sajátos belső ritmusa, elgondolkodtató, mély üzenete van.

Kik jelentkezhettek a pályázatra? Hány pályamű érkezett, és mi lesz a sorsuk?

A pályázatot megjelent kötettel még nem rendelkező műfordítók számára hirdettük meg, életkorra vonatkozó megkötés nem volt. Ebben az évben 81 pályázó 90 pályaművet küldött. A pályaműveket háromtagú zsűri bírálja el, amelynek mindig van egy, az adott nyelvet ismerő, abból fordító tagja. Az első három helyezett és a zsűri által közlése érdemesnek ítélt műfordítások megjelennek a Cédrus Művészeti Alapítvány kiadványában.

Kik voltak a zsűri tagjai, és milyen szempontok alapján választották ki a legjobb munkákat? Összességében milyen színvonalú műfordítások érkeztek?

A pályaműveket Vörös István költő, műfordító, zsűrielnök, Király Farkas költő, író, műfordító, Stanczik-Starecz Ervin költő, író, műfordító bírálta el. A műfordításnak megvannak a normái. Nemcsak a szöveg lefordítását jelenti, hanem művészileg az eredetivel egyenértékű átültetést. A fordítónak vissza kell adnia az eredeti vers formai elemeit, ritmusát, hangulatát, művészi értékét. A zsűri azt értékeli, hogy a pályázónak mindezt mennyire sikerült megvalósítani. A pályázat történetére visszatekintve a zsűri véleménye alapján a pályaművek többsége színvonalas, közlésre méltó fordítás. A bírálók igyekeznek a legjobbak közül is a legjobbat kiválasztani: azt, ami az eredetire a leginkább emlékeztet.

Milyen díjazásban részesülnek a nyertesek?

A díjak szimbolikusak. A nyertesek oklevelet, könyvvásárlási utalványt és publikációs lehetőséget kapnak. Nyilvánvaló, hogy a pályázók nem feltétlenül a díj, az anyagi elismerés miatt fordítottak. Az igazi motiváció itt a szellemi kihívás, az alkotás kihívása és nem utolsósorban a megmérettetés izgalma.

Az ünnepélyes díjátadó az OIK nyílt napján, szeptember 25-én lesz. Milyen egyéb programokkal várják a látogatókat?

Irodalomterápiás foglalkozással, zenei programokkal, épületsétával várjuk az érdeklődőket. A nap zárásaként pedig versszínházzal ünnepeljük Pilinszky János születésének centenáriumát.

Ugyanezen a napon műfordítási műhely is lesz. Ezen mire számíthatnak a résztvevők?

A műfordítói munka egyfajta bemutatására. A műhely keretében tanúi lehetünk annak, hogyan születik meg és szólal meg egy másik nyelv lírája magyarul. 25-én a zsűri tagjai: Vörös István, Király Farkas és Stanczik-Starecz Ervin Ana Blandiana két további versét fordítják le az OIK olvasótermében. A verseket és a nyersfordításukat a helyszínen kapják majd meg.

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár nyílt napjának programja itt érhető el. A rendezvények ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek.

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu