A múlt megszólaltatása – az 550 éves Budai krónika és hasonmás kiadása

A Széchényi Könyvtár podcast-sorozata ötödik adásában  Schöck Gyula könyvművésszel és Farkas Gábor Farkas művelődéstörténésszel beszélgetett Tóth Péter. Témájuk a Magyarországon nyomtatott első könyv, az idén ötszázötven éves Budai krónika és készítője, Andreas Hess története, valamint a jubileumi hasonmás kiadás létrehozásának folyamata volt. Ha velük tartunk, olyan beszélgetésben lesz részünk, amely megérteti, mit jelent a múlthoz a szokásosnál intenzívebben, élményszerűbben kapcsolódni. Méghozzá két irányból: a történelem alapos tanulmányozása révén és régi tárgyak faggatásával. A Budai krónika ugyanis, amely Hess munkájaként ránk maradt, magán hordozza és emlékezetünkbe idézi a Mátyás-kori Magyarország viszonyait, köztük viharos eseményeit.

Hess, mint megtudjuk, peches volt, amikor igen mondott a magyarországi meghívásra, és Rómából Budára érkezett, hogy nyomdát nyisson.

Vitéz János ugyanis, aki hívta, a király elleni összeesküvés fejeként időközben házi őrizetbe került, aztán meg is halt, így aztán kérdésessé vált, hogy Hess egyáltalán megvalósíthatja-e a tervét, és ha igen, kire számíthat támogatóként. Vagyis a kor viszonyainak alaposabb megismerése révén kiderül: első nyomtatványunk létrejöttének voltak számunkra is teljesen átélhető, emberközeli elemei. A könyvművész által elmondottak pedig azt teszik világossá, hogy milyen kimagasló mesterségbeli tudás és műveltség kellett annak idején egy efféle könyv elkészítéséhez, vagyis a kultúra hétköznapi hősét ismerhetjük fel Andreas Hessben. Farkas bátornak, vagánynak nevezi, és valóban: jócskán kellett annak idején kalandvágy ahhoz, hogy valaki Rómából „az isten háta mögötti” Magyarországra utazzon, még ha szép karrier ígéretével is.

Izgalmas motívum az is, hogy Hessnek két könyv kinyomtatása után nyoma vész: soha többé semmilyen forrásban nem bukkan fel többé, mintha az lett volna a kizárólagos küldetése, hogy német létére a mi első nyomtatványunkat, nemzeti büszkeségünket elkészítse. Talán leégett a nyomda? Hová tűnhetett? Meghalt vagy továbbállt? De ha máshol folytatta, miért nem tudunk róla nyomdászként a későbbi évekből?

A könyv, ami Hess présgépe alól kétszáz példányban kikerült, unikum volt, rajtunk kívül ugyanis egyetlen más országban sem kezdődött a nyomtatás egy nép történetét megíró könyv elkészítésével. Az a Farkas által említett részlet is nagyon elgondolkodtató, hogy a megjelent munkát értő, nagyra becsülő közeg jóformán hiányzott Magyarországon 1473-ban, hogy tehát Hess „korábban érkezett”: nemcsak úttörő, hanem előhírnök is volt.

Schöck Gyula szavai nyomán bepillanthatunk abba a bámulatos folyamatba, amelynek során a technika legújabb vívmányait annak érdekében vetik be, hogy a múlt jeles produktumait a legapróbb részletekig képesek legyünk reprodukálni. Megható a könyvművész „kínjait” közelebbről megismerni: azt a munkafolyamatot, amely során a mai, negyven év könyvművészi tevékenysége során iskolázódott szem hónapokon át az eredeti könyvről készült fotókat, majd a készülő oldalakat tanulmányozza a kiadvány sikere, a tökéletes illúzió érdekében.

És akkor még nem beszéltünk a hasonmás kiadás mellé készült kísérőkötetről, tanulmányról és hangoskönyvről, amelyek többféle értelemben is érzékszerveink és elménk „ostromára” indulnak, hogy a legátélhetőbben és megérthetőbben juttassák el hozzánk a Budai krónika és vele a múlt üzenetét.

A podcast itt hallgatható meg:

A magyar könyvnyomtatás további előzményeiről, történetéről a Magyar Kultúra magazin legutóbbi lapszáma közöl átfogó cikkeket. A témáról korábban mi is írtunk Könyvnyomtatás 550 – Az egységes tipográfia mint a modern könyvnyomtatás kezdőpontja, Könyvnyomtatás 550 – Európa első nyomtatott könyvei, Könyvnyomtatás 550 – Andreas Hess, a mi Andrásunk és Könyvnyomtatás 550 – a magyar könyv szent hagyománya és az MKKE története című cikkeinkben.

A képen a Hess András tér Budapesten XI. Ince pápa szobrával. Forrás: Wikimedia commons